Friss a sajtó!
Sajtószobánkban mostantól a folyamatosan megtalálhatók azok a cikkek, melyek a sajtóban a fesztiválról napvilágot láttak. A feltöltés folyamatos.
LILIOM - közönségtalálkozó
Hamburgban a nézők egy része sorokban hagyta el az előadást .
Akik a 2-i vendégjátékot "kibírják", alőadás után beszélgethetnek Michael Thalheimer rendezővel.
Jean-Claude Gallotta a francia kortárs mozgásművészet egyik legnagyobb hatású alakja, a nouvelle danse, az új tánc szellemi atyja: társulatát, a Groupe Emile Dubois-t közel negyedszázada, Grenoble-ban hozta létre. Amikor a 70-es évek végén a közönség megismerte Gallotta első táncelőadásait, az emberek azzal szembesülhettek, hogy a tánc nem feltétlenül az, aminek addig képzelték. A koreográfus-költő-táncújító a leghétköznapibb mozdulatban is koreográfiai lehetőséget látott, sőt annak a meghökkentő elképzelésének is hangot mert adni, hogy a táncot meg kellene a koreográfiától szabadítani.
Az általa kidolgozott mozgásvilágot, aprólékosan megmunkált koreográfiáit a szigorú formalizmus és a játékos szabadosság közti ingadozás, a részletek felé forduló figyelem, a profán mozdulatok iránti vonzalom, a fantáziadús fegyelmezetlenség jellemzi. Szédületes mozgásfolyamait váratlanul banálisan hétköznapi, már-már gyerekes gesztusok szakítják meg. Későbbi produkcióit – mint a most látható Mammame-ot is – már a tündöklő elegancia jellemzi: 1986-ban keletkezett, később átdolgozott, kiemelkedő előadásában Gallotta a nézőt különös, sajátosan puritán és meglepetésekkel teli világba vezeti.
Bemutatja a Francia Intézet és a Trafó.
Budapesti Francia Intézet a TRAFÓ és a BÖF közös rendezésben
Támogatók: Franciart, AFAA, NKA, Centre Chorégraphique National de Grenoble, Espace Malraux-Scène Nationale de Chambéry Savoie
Jean-Claude Gallotta a francia kortárs mozgásművészet egyik legnagyobb hatású alakja, a nouvelle danse, az új tánc szellemi atyja: társulatát, a Groupe Emile Dubois-t közel negyedszázada, Grenoble-ban hozta létre. Amikor a 70-es évek végén a közönség megismerte Gallotta első táncelőadásait, az emberek azzal szembesülhettek, hogy a tánc nem feltétlenül az, aminek addig képzelték. A koreográfus-költő-táncújító a leghétköznapibb mozdulatban is koreográfiai lehetőséget látott, sőt annak a meghökkentő elképzelésének is hangot mert adni, hogy a táncot meg kellene a koreográfiától szabadítani.
