Friss a sajtó!
Sajtószobánkban mostantól a folyamatosan megtalálhatók azok a cikkek, melyek a sajtóban a fesztiválról napvilágot láttak. A feltöltés folyamatos.
LILIOM - közönségtalálkozó
Hamburgban a nézők egy része sorokban hagyta el az előadást .
Akik a 2-i vendégjátékot "kibírják", alőadás után beszélgethetnek Michael Thalheimer rendezővel.
| Csalog Gábor (zongora) | Klenyán Csaba (klarinét)
| Buza Vilmos (nagybőgő) | Götz Nándor (szaxofon) | Sáry László (zongora) | Déri György (cselló)
| Eckhardt Gábor (zongora) | Horn András (klarinét) | Mérey Anna (hegedu) | Lakatos György (fagott)
| Vékony Ildikó (cimbalom)
Sáry László: Tánczene
1. Magyar Tánc '95
2. Blues I.
3. Echo Rag I.
4. Keringőféle Esterházynak
5. Emlék
6. Tangó
7. Echo Rag II.
8. Blues II.
9. Broadway boogie-woogie
10. Echo Rag III.
11. Blues III.
12. Nagymama tánca
13. Lassú és friss
A hagyományos európai gyakorlattól eltérő zeneszerzői utakat járó és a kísérletezésre is rendkívül fogékony Sáry Lászlótól kissé különösnek tűnik, hogy ezúttal éppen olyan műfajt választ, amelyben megkerülhetetlen a tradícióval való érintkezés. Művében Sáry a legkülönbözőbb tánctípusokat vonultatja fel: magyar táncot, keringőt, bluest, tangót. A sorozat azonban korántsem a klasszikus tételtípusok újraértelmezése vagy modernizált változata. A szerző maga így vall erről: „Nem táncolnivalót írok, hanem valami átszurtebb zenét; azt, amit nekem jelent az adott tánc. Nem érdekel holmi stílusgyakorlatszerű tánczeneírás. A koncertterem absztrakciójának magasságába akarom emelni a táncot.”
Társrendező: BMC
A hagyományos európai gyakorlattól eltérő zeneszerzői utakat járó és a kísérletezésre is rendkívül fogékony Sáry Lászlótól kissé különösnek tűnik, hogy ezúttal éppen olyan műfajt választ, amelyben megkerülhetetlen a tradícióval való érintkezés. Művében Sáry a legkülönbözőbb tánctípusokat vonultatja fel: magyar táncot, keringőt, bluest, tangót. A sorozat azonban korántsem a klasszikus tételtípusok újraértelmezése vagy modernizált változata. A szerző maga így vall erről: „Nem táncolnivalót írok, hanem valami átszurtebb zenét; azt, amit nekem jelent az adott tánc. Nem érdekel holmi stílusgyakorlatszerű tánczeneírás. A koncertterem absztrakciójának magasságába akarom emelni a táncot.”
