Friss a sajtó!
Sajtószobánkban mostantól a folyamatosan megtalálhatók azok a cikkek, melyek a sajtóban a fesztiválról napvilágot láttak. A feltöltés folyamatos.
LILIOM - közönségtalálkozó
Hamburgban a nézők egy része sorokban hagyta el az előadást .
Akik a 2-i vendégjátékot "kibírják", alőadás után beszélgethetnek Michael Thalheimer rendezővel.
Szereplők | Novák Péter | Majoros István
| Székely Viktória | Seres Ildikó | Ujhelyi István
| Kurti Zita | Gribovszky Pál | Katona Wanda
| Kocsis László
Díszlet-Jelmez | Fodor Viola | Kozma Attila
Koreográfia | Kozma Attila
Rendezők | Novák Péter | Kozma Attila
Divertimento Mortale (Mozart és Salieri)
Mozart és Salieri közé talán csak az utókor kreált konfliktust. Puskintól Peter Shafferig sokan igyekeztek őket egymással szembeállítani. Lassan elválaszthatatlanok lettek, mint Káin és Ábel. Bár Mozart összehasonlíthatatlanul nagyobb elme volt, s az elképzelt szellemi csata az ő valóságos pusztulásával és egyben művészi diadalával végződött, az igazi drámai hős mégis Salieri, a túlélő vesztes. Ahogyan fantáziánkat évezredek óta Káin története foglalkoztatja, melyben Ábel csupán áldozatként jelenik meg, úgy Salieri tragédiája is jóval összetettebb és emberibb, mint az önsorsrontó zseni halállal végződő vesszőfutása.
A zsenialitás és a középszerűség örök konfliktusán túl történetükben benne rejlik sok más archetipikus dráma csírája is. Valójában minden, ami két férfi között megtörténhet. A tékozló fiú ellentéte az apjával, a mester és a tanítvány versengése, az idősebb férfi csodálata az ifjú iránt, harc egy áhított lény kegyéért. Lényegét tekintve azonban két párhuzamos pokoljárásról van szó: az isteni kegyelemben részesülő és az azt el nem nyerő művész sorsáról. S mindez akár ma, akár egy vidéki vurstliban is megtörténhetne…
A Miskolci Nemzeti Színház, a Nemzeti Táncszínház és a Budapesti Őszi Fesztivál koprodukciója, mely a „Bartók+Mozart 2003“ Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon került bemutatásra.
Mozart és Salieri közé talán csak az utókor kreált konfliktust. Puskintól Peter Shafferig sokan igyekeztek őket egymással szembeállítani. Lassan elválaszthatatlanok lettek, mint Káin és Ábel. Bár Mozart összehasonlíthatatlanul nagyobb elme volt, s az elképzelt szellemi csata az ő valóságos pusztulásával és egyben művészi diadalával végződött, az igazi drámai hős mégis Salieri, a túlélő vesztes. Ahogyan fantáziánkat évezredek óta Káin története foglalkoztatja, melyben Ábel csupán áldozatként jelenik meg, úgy Salieri tragédiája is jóval összetettebb és emberibb, mint az önsorsrontó zseni halállal végződő vesszőfutása.
