Értékes tradíciók, tucatnyi díjnyertes lemez, hatalmas repertoár jellemzik a nagy múltú együttest. A korábbi nevén Állami Hangversenyzenekar aranykorszakát Ferencsik János neve fémjelezte. Az együttes 1997 óta Nemzeti Filharmonikus Zenekar néven maga rendezheti koncertjeit, s Kocsis Zoltán zeneigazgató művészi irányítása alatt már több mű magyarországi ősbemutatójára került sor. 2003-ban nagyszabású turnén vettek részt az Egyesült Államokban, minthogy a főzeneigazgatót, Kocsis Zoltánt exkluzív szerződés kötötte a Philipshez, csak most jelenhetett meg az új felállású együttes és Kocsis első közös CD-je, amelyen ritkán játszott Debussy és Ravel művek vannak.

Schönberg az op.8-as Hat dalt 1903-1904-ben, vagyis még tonális korszakában komponálta. A zeneszerző, visszatekintve pályája kezdetére egyik írásában pontokba foglalta, hogy mit tanult az elődöktől, Mozarttól,Beethoventől, Brahmstól és természetesen Wagnertől – tőle ezt: „1. a témák kifejezésre való alkalmasságát, s e célra való helyes kialakítását, 2. a hangok és akkordok rokonságát, 3. a témák és motívumok zenei modorként való felfogását, s ezáltal azt a lehetőséget, hogy disszonánsan szembeállíthatók harmóniákkal.” Wagner „zenei modorát” a hangverseny közönsége Az istenek alkonya zárójelenetében ismerheti meg a koncerten. A tetralógia utolsó hangjai az isteni világ pusztulásának képét festik. Végül Berlioz Gyász és diadal című műve hangzik el. Berlioz éppen ideillik, hiszen Wagner mellett ő volt a XIX.század másik markánsan avantgárd zeneszerzője.

Az együttest 1983-ban alapította Fischer Iván és Kocsis Zoltán, állandó státust 1992-ben kapott a fővárostól. Nemzetközi hírét hazai koncertjein és külföldi turnéin alapozta meg, lemezeivel számos előkelő szakmai díjat nyert. Zeneigazgatója Fischer Iván.

Truls Mørk
A norvég csellista, a Csajkovszkij és számos más rangos zenei verseny győztese először édesapjánál, majd Frans Helmersonnál, Heinrich Shiffnél és Natalja Skovszkájánál folytatta tanulmányait. Az amszterdami Concertgebouw-n, a BBC Szimfonikusokon és a Londoni Filharmonikusokon kívül a világ legjobb zenekaraival dolgozik. Tavaly Penderecki három csellóra komponált versenyművének világpremierjén játszott Borisz Pergamenscsikov és Hanna Chang oldalán. Mork a Stavangeri Kamarazenei Fesztivál művészeti vezetője. Állandó kamarazenei partnere Jean-Yves Thibaudet-nak, Yefim Bronfmannak és a virtuóz izraeli hegedűművésznek, Gil Shahamnak. Mørk hangszere Domenico Montagnana műhelyében készült, 1723-ban. A csellót Norvég Királyi Bank vásárolta számára.

Michiyoshi Inoue
A japán karmester karrierje – mint annyi pályatársáé - Európában indult, Milánóban nyert versenyt. Vezette az Új Japán Filharmonikus Zenekart, együttesével ő nyitotta meg a hatalmas tokiói koncertpalotát, a Suntory Hallt. Nemcsak otthon, hanem szerte az európai és az amerikai kontinensen gyakran vendégszerepel, például Mahler műveinek tolmácsolásával. Nevéhez fűződik az az izgalmas operaprodukció, Puccini Turandotjának előadása (1999), amely a tokiói Bunkamura Színház és az Edinburghi Fesztivál együttműködésében jött létre, s amelyet mindkét helyen bemutattak.

A Magyar Rádió Gyermekkórusa
1954-ben alakult, Botka Valéria és Csányi László vezetésével. 1995 óta a gyermekkórus művészeti vezetője Thész Gabriella; karnagytársa 1997-től Nemes László Norbert. A kórus műsora ma a gregorián zenétől a reneszánsz vokális polifónián át a kortárs zenéig terjed. Kodály és Bartók művei mellett különös figyelmet fordítanak magyar és európai kortárs zeneszerzők műveinek bemutatására is. A gyerekek rendszeres hangszeres oktatásban is részesülnek. Az együttes a magyar és európai művészeti fesztiválok és ünnepi rendezvények állandó szereplője. 1988-ban a Milánói Scalában közreműködtek Stockhausen Hétfő című operájának világpremierjén. 1993-ban szerepeltek a Genfi Kortárs Zenei Fesztiválon, az 1996-os Budapesti Tavaszi Fesztiválon Penderecki Lukács-passiójában énekeltek. Rendszeres közreműködői a Wien Modern kortárszenei fesztiválnak. 2000 augusztusában a Salzburgi Ünnepi Játékokon, majd szeptemberben Gentben, a Flamand Fesztiválon mutatták be Philip Glass Korálszimfóniáját Dennis Russel Davies vezényletével.

Thész Gabriella
A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1973-ban szerezte meg diplomáját. Tanárai Szőnyi Erzsébet, Vásárhelyi Zoltán és Párkai István voltak. Zenei tevékenységét kezdettől fogva a tanítás és a kórusvezetés együttesen jellemezte. Rendszeresen és aktívan vett részt különböző egyetemek zenetanár-képző munkájában, így például 1976-ban az amerikai Kodály Intézetben, valamint a Bostoni New England Konzervatóriumban is, ahol szolfézst tanított. Számos hazai és nemzetközi kórusverseny zsűritagja. 1985-től a Magyar Rádió Gyermekkórusának tanára és karnagya.

A Pécsi Szimfonikus Zenekar 1984 óta működik hivatásos művészeti együttesként. Az évfordulóra a zenekar új arculatot, új nevet (Pannon Filharmonikusok), új formaruhát, és - ami egy zenekar életében talán a legfontosabb - új hangszereket (elsősorban hegedűket, brácsákat és csellókat) kapott. A zenekar szerkezeti átalakítása több hónapos munka eredménye volt. A megújított együttes hivatalosan idén januárban mutatkozott be. A pécsi művészeti életben aktívabb jelenlétre törekvő együttest Hamar Zsolt vezeti. Az Olasz Intézetben megrendezésre kerülő koncertjük középpontjába a 20. század két legjelentősebb francia mesterét, Ravelt és Debussyt állították. A két zeneszerző társalkotója Kocsis Zoltán, aki az utóbbi időben már nem csak karmesterként és zongoraművészként, hanem hangszerelőként is elvarázsolta közönségét. Rachmaninov, Liszt, Schönberg, Debussy és Ravel zongoraműveiből vagy zongorakíséretes dalaiból készített zenekari átiratait idehaza és külföldön is nagy sikerrel mutatta be. A pécsiek koncertjén elhangzó két zongoradarab egyes tételeit már maga Ravel is meghangszerelte, Kocsis a hiányzó tételeket dolgozta át szimfonikus zenekarra.

Internationale Bachakademie Stuttgart
A zene Goethe Intézetének is nevezett stuttgarti központot Helmuth Rilling karmester alapította 1981-ben. A Bach Akadémia nyári kurzusokat és fesztivált is szervez, ahol Bach mellett rendszerint egy-egy másik nagy komponistát helyeznek a középpontba, 2003-ban például Mahler és Brahms műveit. A stuttgarti kurzusokat több magyar muzsikus is felkereste. Az akadémia “vándorol” is: Japánban, Lengyelországban, Csehországban, Oroszországban, Magyarországon, Spanyolországban, Venezuelában és Argentínában szerveztek már képzést. 1994-ben az Internationale Bachakademie Stuttgart UNESCO-díjat kapott. 2000-ben az intézmény Bach-összkiadást jelentetett meg. 2003 májusában (29-31.) az alapító karmester, Helmuth Rilling 70. születésnapja alkalmából több nagyszabású koncertre került sor. A jótékonysági esten a Beethoven-teremben a h-moll mise szólalt meg, majd Penderecki Credóját adták elő. E műnek két magyar közreműködője is van: a Berlinben működő kitűnő szoprán, Korondi Anna, és a nemrég még Fischer Annie-ösztöndíjas basszus, Kovács István. Az Arelius gyermekkórusban pedig a Stuttgartban élő szoprán, Verebics Ibolya kisfia énekelt.
A Budapesti Tavaszi Fesztiválon szintén Bach kompozícióval vendégszerepel az akadémia zenekara és kórusa: a Máté-passió hangzik el.

A másfél évszázada folyamatosan működő együttes ezúttal amerikai műsorral lép pódiumra. A műsorválasztást egyrészt az indokolja, hogy az olasz családban nevelkedett művészeti vezető, Rico Saccani karmester már az Egyesült Államokban született, tehát nyilván szívügye, hogy szülőföldjének zenéje iránt nagyobb érdeklődést keltsen, másrészt a huszadik századi amerikai komponisták művei ritkán fedezhetők föl a magyar koncertprogramokban. Aaron Copland nevét viszonylag jól ismeri az európai közönség, tőle a Billy, a kölyök című darabot játssza a zenekar. A filmről is jól ismert vadnyugati történethez írt muzsika Copland három balettzenéjének egyike. Ferdinand von Groféról viszont az átlagos zenebarát keveset tudhat. New Yorkban született 1892-ben és Santa Monicában halt meg 1972-ben. Legjelentősebb és legkarakterisztikusabb művének az 1931-ben komponált öt tételes Grand Canyon szvitet tartja minden forrás. A valamivel több mint fél órás kompozíciót rendszerint a Billy, a kölyökkel együtt tűzik műsorra - az ok a hangversenyen megismerhető lesz.

Rafael Frühbeck de Burgos spanyolországi Burgosban született, 1933-ban. Szülei osztrák származásúak. Hegedű, zongora és zeneszerzés tanulmányait Bilbaóban és Madridban végezte, karmesteri diplomáját a müncheni főiskolán Summa Cum Laude minősítéssel vehette át, valamint elnyerte a Richard Strauss Díjat. Spanyolország iránt érzett szeretete miatt vette fel a „Burgos” nevet. Az egyik legnagyobb repertoárral rendelkező mai karmester, aki természetesen gyakran tűz műsorára műveket spanyol szerzőktől: Albéniztől, de Fallatól, Rodrigótól, Turinától. Frühbeck de Burgos a berlini Rádiózenekar zeneigazgatója, korábban a Berlini Deutsche Opera és a Bécsi Szimfonikus Zenekar zenei direktora volt. Vendégkarmestere a washingtoni National Symphony Orchestra-nak és a tokyiói of Yomiuri Nippon Symphony Orchestra-nak. Korábban olyan együtteseket irányított, mint a Bilbaói Zenekar, a Spanyol Nemzeti Zenekar, a Düsseldorfi Szimfonikusok és a Montreáli Szimfonikus Zenekar. Az Egyesült Államokban a Philadelphiai Szimfonikusokkal debütált, azóta szinte valamennyi nagy amerikai együttessel adott már koncertet. Nagy sikerű koncertturnékat adott a Londoni Szimfonikusokkal és a Svéd Rádiózenekarral. Számos hangfelvételt készített, melyek az EMI-nál, a Deutsche Grammophon-nál, a Decca-nál, az Orfeo-nál és a spanyol Columbiánál jelentek meg.

Suter: Le Laudi
Hermann Suter svájci orgonista-karmester Bartók és Kodály nemzedékét képviseli. 1870-ben született Aargauban, Bazelben, majd Stuttgartban és Lipcsében tanult. Zürichben kórust vezetett, majd a konzervatórium tanára lett, a svájci zeneélet és a zeneművész társaság jelentős személyiségeként volt ismert. Később visszatért Bazelbe, ott halt meg 1926-ban. Írt szimfóniát és hegedűversenyt, vonósnégyest, de leggyakrabban játszott műve az op. 25-ös oratórium: Le Laudi di San Francesco d‘Assisi. A művet CD-n is kiadták, a felvételt Ligeti András, a MATÁV Szimfonikusok vezetője dirigálta, a mezzo szólista Vesselina Kasarova volt. Ezúttal a mezzo szólamot Susanne Schimmack énekli, ő a brüsszeli Monnaie előadásain elsősorban kortárs művekben lép föl. A Hold szerepét énekelte legutóbb a Berio-tanítvány Luca Francesconi Ballatájában, Achim Freyer rendezésében.

Concerto Copenhagen
A régi zene előadására specializálódott együttes 1990-ben alakult dán és svéd muzsikusok közreműködésével. A Concerto Copenhagen (a dán közönség számára CoCo) repertoárjának magja a barokk és a korai klasszikus zene. Különös figyelmet szentelnek a korszak északi szerzőinek, mint például a dán C. E. F. Weyse (1774–1842) munkásságának. A Koppenhágai Királyi Könyvtárral együttműködésben számos eddig ismeretlen de felfedezésre érdemes mű kottáját porolták le és keltették új életre. A magas színvonalú zenélés és a ritkán játszott repertoár együttes jelenlétének köszönhetően a CoCo mára a dán (és a nemzetközi) zenei élet egyedülálló jelenségévé vált. Az együttes zenei igazgatója 1999 óta Lars Ulrik Mortensen, csembalóművész. Mortensen új lendületet adott a zenekar munkájának. 2002-ben, a zenekar történetének eddigi legnagyobb vállalkozásaként a Királyi Színházban bemutatták Handel Julius Caesar című operáját.
Mortensen a Dán Királyi Zeneakadémián tanult, majd Trevor Pinnock növendéke volt Londonban. 1988 és 1990 között a London Baroque zenekarban játszott, majd 1993-ig a Collegium Musicum 90-ben. Bach Goldberg variációinak felvételével elnyerte a francia Diapason d’Or díjat. 2000-ben a Királyi Színház felkérésére Kunzen „Holger Danske” című operáját vezényelte. A siker nyomán Mortensent a Királyi Színház állandó karmesterévé nevezték ki, azóta számos operát dirigált, többek közt Mozart Idomeneóját.

Frank de Bruine
Holland oboaművész. Modern oboát Heinz Friesen, barokk oboát Bruce Haynes és Ku Ebbinge irányításával tanult a Hágai Királyi Konzervatóriumban. Számos historikus együttessel dolgozott együtt, vezető oboistája volt az „Academy of Ancient Music”-nak és a „Hanover Band”-nek. Szólistaként turnézott Európában, Japánban, Észak- és Dél-Amerikában. CD-felvételeket készített Vivaldi, Albioni, és C. Ph. E. Bach oboaversenyeiből.
Kamaramuzsikusként is aktív, alapítója a Biedermeier Fúvóskvintettnek és a Schönbrunn Ensemble-nak. Frank de Bruine barokk oboát tanít az Utrechti Konzervatóriumban.

A Salzburgi Fesztiválzenekart Bényi Tibor alapította 2001-ben. A Salzburgi Kamarazenei Akadémia hagyományaira alapozott együttes elsősorban Mozart és korának zenéjére specializálódott. A zenekar neves szólistákkal dolgozik együtt, de nagy hangsúlyt fektetnek fiatal tehetségek bemutatására is. A zenekart jelenleg is Bényi Tibor irányítja. Bényi csellótanulmányait a Liszt Ferenc Zeneakadémián végezte, 1991 óta él Salzburgban. Pályakezdésekor két alkalommal is első lett a Nemzetközi Csellóversenyen (1978, 1984). Rendszeresen zsűrizik nemzetközi csellóversenyeken, 1998 óta tart mesterkurzusokat Bolzanóban. Karmestere és szólistája a Salzburgi Mozart Kamarazenekarnak és művészeti igazgatója a Kamarazenei Akadémiának.

Smetana Az eladott menyasszony című operájának nyitánya kitűnő koncertprogram. A liszti szimfonikus hagyományokat folytató zeneszerző a cseh népzene ízével gazdagította dús hangzású, pazarul hangszerelt muzsikáját. Lendületes, vidám, polka-ritmusú táncdallamok teszik ellenállhatatlanná ezt a darabot.

Mahler első szimfóniájának ihletője – mint annyi művénél – egy költemény volt, Jean Paul romanatikus verse A titánról. Természetesen megjelenik a műben a zeneszerző életét átható természetélmény. Az 1888-ban kelt kompozíció még a későromantika stílusát mutatja, kivált a négytételes mű mozgalmas fináléjában.

A három tételes 595-ös jegyzékszámú B-dúr zongoraverseny (harmadik e hangnemben) Mozart utolsó nagy versenyműve a hangszerre. 1791 januárjában írta, s a zeneszerző az év végén halt meg. Az időpont okot ad az utókornak arra, hogy másként tekintsen a végső esztendőben komponált darabokra, mintha a fenyegető vég árnya vetülne rájuk. Mozart levelei azonban nem tanúskodnak állandó lelki válságról, bár nehézségei természetesen voltak. Nem sokkal előbb hívta meg Solomon és O’Reilly is, utazzék Londonban koncertezni, a várható bevétel jelentősnek ígérkezett, de az utazás költségeit nem tudta előteremteni. A zongoraverseny első tételében valóban fölfedezni némi rezignációt, befelé fordulást. Ezt az érzést az kelti a hallgatóban, hogy a dúr hangnemű darabban meglehetősen sok a moll epizód. A könnyed, társasági Mozart hiányzik ebből a műből, de jelen van a gyermekien egyszerű dallamokat virtuóz módon nagyvonalú szerkezetté varázsló komponista. A középső, lassú tételben fokozódik a melankólia, de a záró allegróban visszatér valamiféle romantikus életöröm.

Eötvös Péter a XX. század zenéjének egyik legismertebb tolmácsolója. Zeneszerzői és karmesteri pályáját Stockhausen és Boulez munkatársaként kezdte. 1978-tól 1991-ig a párizsi Ensemble InterContemporain művészeti igazgatója, 1985-től 1988-ig a londoni BBC Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere, 1992–95 között pedig a Budapesti Fesztiválzenekar állandó vendégkarmestere. Jelenleg a Holland Rádió Kamarazenekarának állandó karmestere, a budapesti Nemzeti Filharmonikus Zenekar kortárszenei vendégkarmestere és a kölni Zeneművészeti Főiskola professzora. 1991-ben fiatal karmesterek és zeneszerzők továbbképzésére megalapította a Nemzetközi Eötvös Intézetet. Munkája elismeréseként 1988-ban a francia kulturális minisztertől az „Officier de l’ordre des l’arts et des lettres” állami kitüntetést kapta. 1997-ben Budapesten a Bartók–Pásztory-díjjal tüntették ki. 1997-ben a berlini Akademie der Künste, 1998-ban a budapesti Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 1999-ben pedig a drezdai Sächsische Akademie der Künste választotta tagjai közé. 2000-ben megkapta a Christoph und Stephan Kaske Stiftung jubileumi díját. 2001 májusában a művészi tevékenység elismerésére újonnan megalapított Gundel-díjat vehette át Budapesten Az álmok hídján mentem át című színpadi hangjátékáért. Kompozícióit világszerte játsszák. Operája, a Három nővér 1998-ban elnyerte a „Grand prix de la critique 1997/98 – Prix Claude-Rostand” (Párizs), a „Victoires de la Musique Classique et du Jazz 1999” (Párizs) és a „Prix Caecilia” (Brüsszel) díjakat. 2001-ben neki ítélték a Gramofon magazin által alapított Magyar Klasszikus Díjat. Művei az Editio Musica Budapest, a Salabert Paris, a Ricordi München és a Schott Music Mainz kiadóknál jelennek meg, lemezen pedig a BMC, DGG, ECM, EMI, Gramophon AB BIS, Kairos Wien kiadásában kerülnek forgalmazásra

Peter Prommel
Ütőhangszeres művész, tanulmányait Amszterdamban és Oberlinben (USA) folytatta. Marimba tanára volt Leigh Howard Stevens és Keiko Abe. Marimba-művészként számos díjat nyert. Több mint 10 éve rendszeresen fellép az Amszterdami Ütősökkel, hangszer játékosként, valamint karmesterként és zeneszerzőként. 1999 óta a detmoldi Zeneművészeti Főiskola tanára.

Kim Kashkashian
Az örmény származású, Detroitban született brácsaművész. A peabody-i konzervatóriumban tanult brácsázni Walter Trampler és Karen Tuttle növendékeként. Nemzetközi szólókarrierje a müncheni ARD Versenyen és a Lionel Tertis Versenyen megnyert díjakkal indult, ezeknek köszönhetően kapott meghívást Párizs, London, New York, Bécs és Berlin legjobb zenekaraitól, és olyan híres karmesterekkel dolgozhatott együtt, mint Dutoit, Chailly, Dennis Russel Davies, Eschenbach és Muti. A zeneszerzőkkel folytatott intenzív és folyamatos együttműködése nyomán a kortárs zene előadói munkásságának jelentős részévé vált. Olyan szerzőkkel dolgozott együtt, mint Gubaidulina,, Bouchard, Penderecki, Kancheli, Kurtág, Mansurian, Pärt és Eötvös. Gyakori vendég a Marlboro Zenei Fesztiválon, a Salzburgi, Lockenhausi és Stavangeri Ünnepi Játékokon. Kamarazene-partnerei között találjuk Robert Levin zongoraművészt, Roby Schulkowski ütőhangszeres-, és Robert Hill hárfaművészt. Kim Kashkashian tanít a Bloomingtoni Egyetemen (University of Indiana), a freiburgi és berlini konzervatóriumokban, valamint a bostoni New England Konzervatóriumban. Több lemeze jelent meg az ECM lemezkiadónál (Hindemith, Kurtág, Schnittke, Kancheli, Eötvös). Eötvös Péter számára komponálta Replica című kompozícióját (1997), melyet a milánói Scala zenekarával mutatott be.

Marco Blaauw
Holland trombitaművész. 1965-ben született. Tanulmányait az Amszterdami Sweelinck Konzervatóriumban kezdte, később tanult Pierre Thibaudnál, Reinhold Friedrichnél és Markus Stockhausennél. Sokoldalú játéktechnikája, kísérletező kedvére számos zeneszerző felfigyelt. Szoros együttműködést alakított ki fiatal zeneszerzőkkel, de olyan komponisták is írtak számára, mint Eötvös Péter, Karlheinz Stockhausen, Richard Ayres vagy Isabel Mundry. Tagja a düsseldorfi musikFabrik-nak, az Ives Ensemlenak és a Michaelstrompeter elnevezésű trombita-kvartettnek. A budapesti koncerten elhangzó Eötvös-mű (Egy beszélgetés foszlányai) 2001-es premierjének szólistája volt, egy különlegesnek számító kettős tölcsérű trombitán játszott.

Mizsei Zoltán (bariton)
Sokoldalú zenei tehetségét az elmúlt években szólóénekesként és kamaraénekesként a régebbi korok és a legújabb kor specialistájaként igazolta. Tagja a Voces Aequales Énekegyüttesnek, melyben kora-reneszánsz és reneszánsz (Ockeghem, Obrecht, Josquien) szerzők mellett fiatal kortárs zeneszerzők műveit (Sáry Bánk, Soós András) is énekelte. Szólistaként közreműködött a Schola Hungarica koncertjein, de kortárs operában (Csapó Gyula: Phaedra) is hallhattuk.

A régi Odessza, a Fekete-tenger egyik gyöngyszeme multinacionális város volt, együtt éltek itt örmények, görögök, zsidók, németek – ennek megfelelően a kultúrája is igen sokféle volt. Neves művészek születtek Odesszában, köztük a zongoraművészet óriása: Szvjatoszlav Richter. A város filharmonikus zenekarát 1937-ben alapították, a szovjet időkben mindvégig számon tartották, mint a moszkvai és szentpétervári együttesek mellett jelentős társulatot. Kiváló karmesterek vezényelték őket, pl. Jurij Tyemirkanov, Kurt Sanderling, Arvid és Mariss Jansons. Ukrajna függetlensége óta az Odesszai Filharmonikus Zenekart (OPO) nemzeti együttesként tartják számon. Fejlődésük különösen az utóbbi évtizedben ugrott meg, amióta a fiatal amerikai karmester, Hobart Earle áll a zenekar élén. Az Independent londoni kiadása a bécsi és berlini zenekari iskolára jellemző finoman kidolgozott hangzást emelte ki egyik cikkében. Vendégszerepeltek Londonban, Kölnben, Bécsben, Bonnban, Madridban, Chicagóban, Washingtonban, New York-ban a Carnegie Hall-ban – mindenütt a legfontosabb koncerttermekben.
Az egyesült államokbeli szülőktől Venezuelában született fiatal karmester Leonard Benstein és Seiji Ozawa tanítványa volt. Bécsben folytatta dirigensi tanulmányait, diplomát a Princeton Egytemen szerzett. Repertoárja különösen erős a második bécsi iskola (Mahler, Berg) és kortársaik (Bruckner, Richard Strauss) mestereinek megszólaltatásában, és a huszadik századi angolszáz zeneszerzők (Elgar, Copland, Bernstein) műveinek előadásában.

René Clemencic és együttese, a Clemencic Consort már volt a BTF vendége. Az együttes alapítója és vezetője, a virtuóz barokkfuvola-művész Bécsben született, édesapja közjegyző volt, így a család bejárta a közép-európai régiót Istriától Lengyelországig. René Clemencic nemcsak zenei stúdiumokkal foglalkozott és foglalkozik, hanem filozófiai és zenetudományi tanulmányokkal is. A Clemencic Consorttal, előadóművészként és kutatóként egyaránt a középkori zenével, a reneszánsz és a barokk kor zenei világával foglalkozik, de elsőrendű ismerője a kortárs kompozícióknak és az avantgárd társművészeteknek is. Zenetudományi publikációi ugyanezeket a témákat tárgyalják, és hasonló témakörökben gyakran tart mesterkurzusokat szerte Európában és az Egyesült Államokban.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Alapításának éve 1943, első karmestere a Magyar Rádió akkori fő-zeneigazgatója, Dohnányi Ernő volt. Az ország vezető zenekarai közé tartozik, Európa egyik legrangosabb művésztestülete. A világ számos nagy muzsikusát látta vendégül a fennállása óta eltelt fél évszázad során, s maga is bejárta négy kontinens nagy hangversenytermeit. Rendszeresen előadja és rögzíti a szimfonikus-oratorikus repertoár szinte teljes törzsanyagát a barokktól napjainkig. Vezető karmestere és fő-zeneigazgatója 1993 óta Vásáry Tamás.

Vásáry Tamás
Debrecenben született (1933), zongoraművészi diplomáját a Liszt Ferenc Zeneakadémián szerezte, ahol Kodály Zoltán asszisztense lett. Nagy nemzetközi versenyek győzteseként 1956-ban emigrálni kényszerült; s ünnepelt pianistaként járta a világot, készítette kirobbanóan sikeres lemezszériáit. Karmesteri tevékenysége a 70-es évek óta mind szélesebb skálán bontakozik ki több kontinensen; 1993 óta a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának fő-zeneigazgatója és vezető karmestere.

A romániai születésű magyar hegedűművész és karmester, Csaba Péter számtalan nemzetközi hegedűverseny győztese, valamint a Paganini-verseny második díjasa. Muzsikusként szó szerint bejárta a világot, eddig 60 országban koncertezett nagy sikerrel. A finnországi Kuhmo Virtuozi kamarazenekar alapítója, a Lappland Festival, a svéd Musica Vitae kamarazenekar, valamint a Besanconi Szimfonikus Zenekar művészeti igazgatója. Számtalan mesterkurzuson tanít világszerte, a lyoni Conservatoire Superior zenekari tanszékének vezetője, a Santanderi Zenei Fesztivál művészeti vezetője. A Svéd Akadémia 2002-ben rendes tagjává választotta. Lemezfelvételeit a Caprice, az Ondine, a Bis és a Hungaroton Classic kiadók jelentették meg, számos kortás zeneszerző ajánlotta számára kompozícióit. Éveken át a gödöllői nyári kastélykoncertek közreműködője.

Joachim Kühn és a Drezdai Szólisták
Az együttest 1994-ben azért alapította a Staatskapelle néhány muzsikusa, hogy kedvére játsszon ritkán hallható barokk, klasszikus és romantikus zeneműveket. Első az egyenlők közt alapon Helmut Branny irányítja a munkát. Hamarosan keresett szereplői lettek rangos német fesztiváloknak, meghívta őket a Lipcsei Gewandhaus, a Kölni Filharmónia, de sikerrel turnéztak Firenzében, Rómában, Milánóban, sőt Japánban is. Budapesten páratlanul érdekes műsort adnak, szólistájuk ugyanis a dzsesszzongorista és alt-szaxofonos Joachim Kühn lesz. A muzsikus fegyverzaj közepette született 1944-ben, Lipcsében. Klasszikus koncertzongoristának készült, de tizenhét éves korában a bátyja, a klarinétos Rolf „átcsábította” a dzsessz térfelére, és ebben a műfajban gyors és komoly sikereket aratott. Sorra nyerte a versenyeket, meghívták nemzetközi találkozókra. Húszéves korában alapította meg első trióját, majd nemzetközi hírű nagyságokkal dolgozott, például Coltrane bőgősével, Jimmy Garrisonnal, Michel Portallal, Slide Hamptonnal, Phil Woodsszal, az utóbbiakkal Párizsban. Majd amerikai muzsikus partnereket keresett: Billy Cobhammel vagy Joe Hendersonnal nyitott friss irányzatot. Új trióját Jean-François Jenny-Clarkkel és Daniel Humairrel Párizsban hozta létre. Komponált a Holland Táncszínháznál működő jeles amerikai koreográfus, Carolyn Carson számára. 1996 óta duóban játszik Ornette Colemannel. Munkásságában a klasszikus és a kortárs zenélés szervesen fonódik össze.

Az English Chamber Orchestrát (ECO), az Angol Kamarazenekart 1960-ban alapították. A világ egyik legjobb kamarazenekarának tartják, muzsikusai kizárólag az együttes munkának élnek, fenntartójuk az ECO zenei társasága, amelyet a walesi herceg patronál. Fennállásának évtizedei alatt többek között Benjamin Brittennel, Sir Colin Davisszel, Daniel Baremboimmal, Raymond Lepparddal, Mitsuko Uchidával, a virtuóz japán zongoraművésznővel, Alfred Brendel tanítványával, Itzhak Perlmannal és Pinchas Zukermannal lépett pódiumra az együttes. Budapesten Daniel Stern vezényli koncertjüket. Stern New Yorkban született, a Yale Egyetemen végzett zongora és karmester szakon, majd a Juilliard Schoolban folytatta tanulmányait. Számos nemzetközi versenyen és fesztiválon vett részt az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában. Európában is sikert aratott fesztiválokon (pl. Aix-en- Provence) valamint operaházakban, Britten, Mozart, Bizet, Richard Strauss darabjait vezényelte. Több ízben dirigálta az Orchestre de Paris koncertjeit. Nagy-Britanniában Sarah Chang hegedűművésznő társaságában 1999-ben debütált, azóta többször visszatért a szigetországba.
A koreai szülők gyermekeként Philadelphiában született Sarah Chang még csak húszas évei elején jár. Csodagyermeknek indult: mindössze 9 éves volt, amikor az első lemezfelvételét készítette Sarasate, Paganini, Elgar és Prokofjev virtuóz hegedűkompozícióiból. A Juilliard Schoolban a legjobb vonósok mestere, Dorothy Delay növendéke volt. A fiatal muzsikust valóban a világ legjobb zenekarai kérték föl a Concertgebouw Orchestrától a Bécsi Filharmonikusokig és az amerikai nagyzenekarokig. Koncertjeit vezényelte Zubin Mehta, Riccardo Muti, Sir Simon Rattle, James Levin, Michael Tilson Thomas – vagyis napjaink szinte minden jelentős karmestere. Pekingtől Londonig a legfontosabb fesztiválok versenyeznek azért, hogy fellépjen programjukban. Repertoárja páratlanul gazdag, Sibelius és Goldmark hegedűversenyét éppúgy játssza, mint Mendelssohn vagy Richard Strauss és Dvorák kompozícióit.

Schiff András
A Kadosa Pál által útjára bocsátott, már-már legendás magyar zongorista-generáció egyik legkitűnőbb tagjának, az 1953-ban született Schiff Andrásnak a fellépései a világ minden pontján a zenei élet ünnepi eseményei közé tartoznak. A Bartók-Pásztory Díjjal (1991), a legjobb hangszeres szólistának járó Nemzetközi Komolyzenei Díjjal (1992) és Kossuth-díjjal (1996) kitüntetett művész rendszeres vendég a BFZ-nél. A Bach-Bartók zongoraversenyeket megszólaltató nagysikerű 1995-ös budapesti és bécsi koncertek után 1997 nyarán Edinburgh és London, 1998 őszén pedig több amerikai nagyváros és a New York-i Carnegie Hall közönsége is hallhatta a világhírű zongoraművész, Fischer Iván és a BFZ együtt-muzsikálását, amelyet a Teldec lemezen is megörökített (Bartók 1., 2., 3. zongoraverseny). 1999-ben Cappella Andrea Barca néven saját kamarazenekart alapított. 2002-ben, amikor a magyar kultúra Itália vendége volt, Firenze város díszpolgári oklevéllel ismerte el Schiff minden szempontból, emberileg és művészileg egyaránt megkérdőjelezhetetlen alakját. Számtalan nemzetközi kitüntetéssel, közöttük két Grammy-díjjal és két Gramophone-díjjal is jutalmazták. Miután 2003-ban Budapesten sorozatban szólaltatta meg Haydn, Beethoven és Schubert utolsó szonátáit, ősszel az eszterházi Haydn Fesztiválon barátaival, pl a Concentus Musicus Wienből alakult Mosaïques Vonósnégyessel ugyanezektől a szerzőktől játszik.

Il Fondamento
Az Il Fondamento együttest régizenei művek historikus, és ami ezzel egyet jelent: autentikus megszólaltatására hozták létre. Elfeledett darabokat fedeznek föl újra, ritkaságokat mutatnak be Zelenkától Faschtól, Fuxtól, Telemanntól és természetesen Händeltől és Bachtól. Az Il Fondamento munkáját a modern oboa virtuózaként ismert Paul Dombrecht irányítja, mégis az egyik úttörőjévé vált az autentikus előadásmódnak. Dombrecht egyébként az Octophorus régizenei fúvós consort vezetője is. A fejlődés során tágult a repertoárjuk, már nemcsak kifejezetten historikus kompozíciókat adnak elő, játszanak Mozartot is. Együttműködve más flamand zenei együttesekkel operákat illetve Händel és Bach monumentális oratorikus alkotásait szintén műsorra tűzik.

Zelenka, noha élete jelentős részét nem szülőföldjén, hanem Drezdában töltötte, a cseh barokk muzsika meghatározó mestere volt. Főként egyházzenei műveket alkotott, húsz misét komponált, köztük rekviemet és magnificatot, valamint több lamentációt.
A Jézus a kálvárián (Gesù al Calvario) szólistája Greta De Reyghere első énekmestere édesanyja volt, bár Greta nem erre a pályára készült, nyelveket tanult és csak fiatal felnőttként ismerte föl, hogy szeretne hivatásszerűen énekelni. Elvégezte a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumot, azután Alfred Deller, Erik Werba és Gérard Sousjay mesterkurzusait. Repertoárján azonban huszadik századi kortárs művek is szerepelnek.

Claudio Abbado
A világ karmester elitjének tagja, idén ünnepelte a zenei világ 70. születésnapját.
Nemzetközi pályája 1958-ban ívelt fel, amikor megnyerte a tangelwood-i karmesterversenyt (Koussewitzky-díj). 1960-ban mutatkozott be a Milánói Scalaban. 1963-ban megnyerte a New York-i Mitropoulos versenyt, ennek köszönhetően Leonard Bernstein asszisztense volt a New York-i Filharmonikusoknál. A Salzburgi Fesztiválon Karajan meghívása nyomán debütált 1965-ben. 1968-tól a Milánói Scala vezető karmestere, ezt a tisztséget 1986-ig töltötte be.
Azóta a legjobb együttesekkel dolgozott együtt (Londoni Szimfonikusok, Bostoni Szimfonikus Zenekarral, Bécsi Filharmonikusok, Clevelandi Zenekar, Chicagói Szimfonikusokkal, Chamber Orchestra of Europe, Berlini Filharmonikusok, stb). A legnagyobb operaházakban dirigált, olyan rendezőkkel működöt együtt, mint Ponelle, Giorgio Strehler, Otto Schenk, Ljubimov, Zeffirelli, Andrej Tarkovszkij.


Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar
A Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar (Gustav Mahler Jugendorchester – GMJO) 1986-ban Claudio Abbado kezdeményezésére jött létre Bécsben. Ez volt az első olyan együttes, melyben kelet- és nyugat európai fiatalok együtt muzsikáltak. 1992-ben a GMJO minden európai, 26 évesnél nem idősebb zenész számára nyitott együttessé vált, jelenleg is az egyetlen páneurópai ifjúsági zenekar. A GMJO muzsikusai nem kapnak fizetést, de a turnék során minden költségüket – utazás, étkezés, szállás – a zenekar fedezi. Évente két alkalommal, a húsvéti időszakban és nyáron turnéznak. Az együttes repertoárja a klasszikusoktól a kortárs zenéig terjed. A GMJO szívesen látott vendége a nagy fesztiváloknak (Salzburgi Tavaszi és Nyári Fesztivál, Londoni Proms, Berlini Művészeti Hetek, Edinburgh Fesztivál, Schleswig Holstein Zenei Fesztivál, Luzerni Fesztivál), és Európa rangos hangversenytermeinek (Wiener Konzerthausgesellschaft, Kölni Filharmónia, Concertgebouw Amszterdam).
Az alapító karmesteren kívül együtt dolgozott a zenekarral Marc Albrecht, Serge Baudo, Pierre Boulez, Semjon Bicskov, Riccardo Chailly, Eötvös Péter, Fischer Iván, Daniele Gatti, Michael Gielen, Bernard Haitink, Manfred Honeck, Mariss Jansons, Neeme Järvi, James Judd, Sir Neville Marriner, Kent Nagano, Václav Neumann, Seiji Ozawa és Franz Welser-Möst. Olyan kitűnő szólistákat kísértek, mint Pierre-Laurent Aimard, Thomas Allen, Martha Argerich, Jurij Basmet, Brigitte Fassbaender, Leon Fleisher, Natalia Gutman, Thomas Hampson, Hans Hotter, Dmitrij Hvorostovskij, Soile Isokoski, Jevgenyij Kissin, Marjana Lipovsek, Radu Lupu, Christa Ludwig, Yo-Yo Ma, Waltraud Meier, Viktoria Mullova, Anne-Sophie Mutter, Jessye Norman, Anne Sofie von Otter, Maria Joao Pires, Lucia Popp, Schiff András, Christian Tetzlaff, Dawn Upshaw, Maxim Vengerov és Frank-Peter Zimmermann.
Az elmúlt években nagy több nagysikerű turné fémjelezte a zenekar működését. 1996-ban Abbado vezényletével Schönberg Gurre-lieder-ét adták elő, 2001. nyarán Franz Welser-Möst vezényletével Mahler 8. szimfóniájával turnéztak. Első operaprodukciójukat Pierre Boulez dirigálta és Pina Bausch rendezte (Bartók: A kékszakállú herceg vára). 1999-ben a Bostoni Szimfonikusok Tanglewood-i Zenei Központjával együttműködésben észak- és dél-amerikai turnén vettek részt, Claudio Abbado Seiji Ozawa vezényletével. 2002-ben Wagner Parsifálját adták elő nagy sikerrel az Edinburgh Fesztiválon. A produkciót Peter Stein rendezte. 2003 tavaszán Pierre Boulezzel Japánban turnéztak.
Az egykori GMJO tagok ma már Európa legjobb zenekaraiban játszanak, a Bécsi Filharmonikusoknál, Berlini Filharmonikusoknál, a Drezdai Staatskapellében, a Lipcsei Gewandhaus Zenekarban, a Londoni Szimfonikusoknál, az Amszterdami Concertgebouw Zenekarban, valamint Zürich, Párizs, Barcelona, Helsinki, Róma és Budapest operaházaiban. Többen neves kamarazenekarokban folytatták pályájukat, mint például a Kremerata Balticában, a Camerata Salzburgban vagy a Brémai Német Kamarafilharmonikusoknál. 1996/97-ben alakult, egykori GMJO tagokból a Mahler Kamarazenekar, mely azóta komoly rangot vívott ki magának a nemzetközi koncertéletben. A GMJO több sikeres hangfelvételt is készített. CD-iken olyan karmesterek vezénylenek, mint Abbado, Eötvös Péter, James Judd és Stefan Anton Reck.

Anna Larsson
A fiatal svéd alténekesnő a Stockholmi Opera Akadémián végzett. 1995-ben mutatkozott be a nagy nyilvánosság előtt. Karrierje gyorsan bontakozott ki, különösen oratóriuménekesként keresett. A Svéd Rádió Szimfonikus Zenekarával (Okku Kamu vezényletével) több alkalommal énekelte (Svédország, Anglia) a „Des Knaben Wunderhorn” dalciklust, valamint Brahms altrapszódiáját az Oslói Filharmonikusokkal (vezényelt: Paavo Berglund). Claudio Abbadóval Mahler II. szimfóniájában dolgozott együtt (Berlini Filharmonikusok), majd 1998-ban Brahms Altrapszódiájának szólóját énekelte. 1996-ban a Dán Rádió Sinfoniettával közösen lemezre rögzítette Max Reger Schubert és Brahms dalaiból készített zenekari átiratait.