Az ugandai eredetű hangszerről elnevezett együttes (tagjai: Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán, Váczi Zoltán) megalakulása óta (1984) prominens szereplője a magyar hangversenyéletnek és a nemzetközi fesztiváloknak. Koncertjeik műsorán nem csupán XX. századi szerzők ütőhangszerekre írt kompozíciói szerepelnek, hanem korábbi zenetörténeti korszakok vonós, billentyűs, fúvósremekműveinek átiratai, valamint Európán kívüli (afrikai, ázsiai, óceániai) tradicionális zenék is. Az Amadinda nevéhez számos ősbemutató és magyarországi premier fűződik; dolgoztak Steve Reichhel, John Cage-dzsel, Eötvös Péterrel. Művészeti vezető: Rácz Zoltán.

Jean-Claude Vanden Eynden
Az Orlando Trióval fellépő brüsszeli zongoraművész, Jean-Claude Vanden Eynden korán kezdte tanulmányait, tizenkét évesen már a Királyi Konzervatórium növendéke volt. Tizenhat éves korában megnyerte a nagy hagyományú Erzsébet királynő versenyt. Ezzel megkezdődött nemzetközi karrierje, valamennyi kontinensen. A világ rangos nagyzenekarai hívták meg koncertjeikre a Szentpétervári Szimfonikusoktól a londoni Királyi Filharmonikusokig. Igen imponáló azoknak a muzsikusoknak a sora is, akikkel kamarazenei hangversenyken lépett föl. Augustin Dumay, Gérard Caussé, José van Dam, a Melos és az Ysaÿe Vonósnégyes. Vanden Eynden természetesen műsorán tartja a zongorairodalom ismert nagy versenyműveit (Mozart, Beethoven, Liszt alkotásait) valamint Ravel, Grieg, Brahms duóit, trióit és más kamarzenei darabjait. Ma már zsűritag ugyanazon az Erzsébet királnyő versenyen, amelyet oly fiatalon megnyert és professzora a Brüsszeli konzervatóriumnak.

Az Orlando Trió (Hiromi Kikuchi – hegedű, Ken Hakii – brácsa, Metz István – cselló)
nem először jár Budapesten, 1999-ben a Budapesti Őszi Fesztiválon Kurtág György akadémiai székfoglaló hangversenyén léptek föl. A kamaraformáció csellistája, Metz István Erdélyben született és a bukaresti Zeneakadémián szerzett diplomát. Az Amadeus Quartet kurzusán képezte magát tovább. A trió elődje, az Orlando Kvartett 1976-ban alakult, nevükhöz fűződik az 1982 óta rendszeresen tartott kamarazenei fesztivál is. Az Orlando vállalt hivatása, hogy a huszadik századi szerzők kamarazenéjét népszerűsítse, így repertoárjukon többek között Alfred Schnittke, Szőllősy András, Ligeti György és Kurtág művei folyamatosan jelen vannak. A különféle fesztiválokon, például Edinburgh-ben, Luzernben, a Wien Modernen és a Párizsi Őszön is elsősorban ezektől a szerzőktől játszanak. A Hollandiában élő Metz egyénként keresett kamarazenei partnere Heinz Holligernek, Gidon Kremernek, Heinrich Schiffnek. Szerte Európában tart mesterkurzusokat.
Legújabb, Kurtág György műveiből összeállított CD-jük (ECM Records, New Series, 2003) két igen rangos díjat is nyert: Preis der Deutschen Schallplattenkritikern (Német lemezkritikusok díja), és a Le Monde de la Musique "Choque"-díja a legkiemelkedőbb felvételért. A CD-t 2003 decemberében Grammy-díjra is jelölték.

Az együttes tagjai 1998-ban, az USA-ban ismerkedtek meg egymással. Mindannyian a Nemzetközi Klarinét Szövetség kongresszusának meghívottjaiként tartózkodtak az ohiói Columbusban. A közös munka, a próbák során érlelődött meg a gondolata egy klarinét együttes megalapításának. Szerencsére Balogh József révén, aki kitűnő zeneszerző, improvizáló-művész és átiratkészítő egy személyben, az együttes repertoárjának kialakítása „házon belül” maradt. A klarinét-család minden tagja megtalálható az együttesben, és az átiratok (melyekből sikeres felvételeket is készítettek) bebizonyították, hogy e különleges hangszer-összeállítás mind a klasszikus repertoár, mind a könnyűzene megszólaltatására kiválóan alkalmas.
Az együttes tagjai:
Norbert Täubl. Tanulmányait a bécsi főiskolán végezte Peter Schmidl irányítása mellett. 1980-től a Staatsoper és a Bécsi Filharmonikusok klarinétosa. Tagja a Bécsi Fúvósoktettnek és a Bécsi Kammererensemble-nek. 1995-től a Bécsi Filharmonikusok szólistája, 1999-től az Ensemble Wien-Berlin tagja.
Balogh József. A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián végzett. Előbb az operaház zenekarának szólóklarinétosa, majd a Rádiózenekar szólistája volt. Különböző amerikai egyetemek vendégprofesszora. 1994-től a Magyar Klarinéttársaság elnöke.
Harald Harrer. Tanulmányait a müncheni Főiskolán fejezte be, mestere Gerhard Starke volt. Több német zenekarban is játszott, jelenleg a Nürnberg-Augsburg Zeneművészeti Főiskola klarinétprofesszora.
Johannes Gleichweit. Tanulmányait Oberschützenben majd Bécsben folytatta. 1993-tól az ORF Szimfonikus Zenekarának tagja, majd – 1996-tól – a Bécsi Rádiózenekar szólistája.
Manfred Preis. Tanulmányait a müncheni főiskolán, majd a berlini Karajan Intézetben folytatta. 1980-tól a Deutschen Symphonieorchester, 1982-től a Berlini Filharmonikusok tagja. Nürnberg-Augsburgi Főiskola óraadó tanára.

Compañía Nacional de Danza 2
A Spanyol Nemzeti Táncszínház (Compañía Nacional de Danza - CND) a Holland Táncszínházhoz hasonlóan maga is létrehozta saját ifjúsági társulatát. A CND 2 1999 őszén alakult meg, kezdeményezője Nacho Duato, világhírű spanyol koreográfus, aki egyben a CND és a CND 2 művészeti igazgatója is. A CND 2 vállalt célja, hogy biztosítsa a fiatal táncos-generáció szakmai képzését, felkészítését, hídszerepet vállalva balett-iskolák, konzervatóriumok, illetve a CND-hez hasonló professzionális társulatok között. Az ifjúsági társulat vezetői – Duato és asszisztense, a CND egykori táncművésze, Tony Fabre – nívós repertoárt állítottak össze, melynek jelentős része Duato alkotásaiból áll, de megtalálható benne ígéretes, fiatal koreográfusok több alkotása is. E magas nívóhoz ragaszkodó sokszínűség módot nyújt az ifjú művészek számára, hogy közelebbről is megismerhessék a ma táncművészetének leginkább aktuális irányzatait. A frissesség és elegancia jellemezte CND 2 olyan művészi vállalkozás, mely nagy súlyt fektet rá, hogy újdonságokat kínálva megszólítsa és megnyerje a jövő potenciális, fiatal táncközönségét.

Nacho Duato
A CND 2 művészeti vezetője Valenciában született, táncművészeti tanulmányait tizennyolc évesen a Londonban működő, világhírű Rambert Dance Companyben kezdte. Később Maurice Béjart brüsszeli Mudra Iskolájában, ezt követően pedig a New York-i Alvin Ailey American Dance Centre keretei közt csiszolta tovább tudását. Első társulata a stockholmi Cullber Ballet volt, ahová 1980-ban szerződött. Két évvel később, Jirí Kylián meghívására a Nederlands Dance Theatre (NDT) társulatához csatlakozott. A nyolcvanak évek első harmadában figyelme a táncról a koreográfiára tevődött át: első komoly elismerését 1983-ban aratta, amikor Jardí Tancat című alkotásával elnyerte a kölni Internationaler Choreographischer Wettbewerb (Nemzetközi Koreográfusi Műhely) első díját. 1988-ban Duato – Hans van Manen és Jirí Kylián mellett – megkapta az NDT állandó koreográfusi címét. Alkotásai egymás után kerültek a világ vezető tánctársulatainak repertoárjára, azokat olyan együttesek tűzték már műsorukra, mint a Cullberg Ballet, a Nederlands Dans Theater, a Les Grands Ballets Canadiens, a berlini Deutsche Oper Ballet, a Ballet Gulbenkian, a San Francisco Ballet, az angol Royal Ballet és az American Ballet Theatre. Munkásságát kiemelkedő díjak sorával ismerték el. Nacho Duato 1990-óta hazája legjelentősebb táncegyüttesének, a Compañía Nacional de Danzának művészeti igazgatója.

Ábrahám Pál méltán világsikert aratott operettje Nizzában játszódik. Most érkezik haza nászútjáról a Faublais házaspár. Aristide de Faublais márki és neje a szép Madeleine a kiadós mézeshetek után is irigylésre méltóan imádják egymást. Csakhogy…váratlanul közbeszól a férj kissé viharos múltja, La Tangolita, argentin táncosnő személyében. A márki, szakításkor kitöltetlen váltót nyújtott át a művésznőnek, ami egy bármikor beváltható, éjszakai együttlétről szól. S ezt a tartozást, Tangolita a Savoy Hotel nagyszabású bálján óhajtja bekaszírozni. Madeleine - megsejtve a dolgot - ugyancsak megjelenik a szóbanforgó bálon, méghozzá könnyűvérű csábnő formájában. S hogy még nagyobb legyen a bonyodalom, a szerelmi kavarodásba keveredik: Daisy Parker, Madeleine Amerikából érkezett barátnője, mellesleg sikeres zeneszerző, valamint a márki barátja, Musztafa bej, a párizsi török nagykövetség attaséja. Persze ez az aranyos, mókás mese végtére is csak ürügy arra, hogy szenzációs Ábrahám-örökzöldek hangozhassanak el, s a színészek kedvükre énekelhessenek, táncolhassanak, lubickolhassanak a jobbnál-jobb szerepekben.

A Szépművészeti Múzeum legértékesebb 17. századi olasz rajzait első ízben láthatja önálló kiállításon a budapesti közönség. A válogatás a legnagyobb és művészettörténetileg legjelentősebb itáliai régiók (Bologna-Emilia, Róma, Firenze-Toszkána, Genova, Nápoly, Venet) legnagyobb alkotóinak rajzművészetét dokumentálja, köztük vannak Ludovico, Agostino és Annibale Carracci, Domenichino, Guido Reni, Guercino, Simone Cantarini, Daniele Crespi, Giovanni Benedetto Castiglione, Pier Francesco Mola, Salvator Rosa, Pietro da Cortona, Carlo Maratta vázlatai és tanulmánylapjai.
A rajzok legnagyobb része a leghíresebb magyar műgyűjteményből, az Esterházy hercegek kollekciójából származik, melyet a család gyűjtőként legkiemelkedőbb tagja, Esterházy Miklós herceg a 19. század első három évtizedében hozott létre, s a magyar állam 1870-ben vásárolt meg.

Barabás Márton képzőművész évek, évtizedek óta gyűjti a mára már javíthatatlanná vált régi bécsi mechanikájú zongorákat, amelyek szétszedve, alkotó fantáziája, teremtő keze nyomán új életre kelnek, új tartalmat nyernek. Kijavított fedelükre képet fest, belső szerkezeteikből, maradék billentyűzetükből szobrokat, síkplasztikákat készít. Az Iparművészeti Múzeum kiállításán nemcsak ezek a szobrok, lepkegyűjteményhez hasonló doboz-munkák szerepelnek, hanem olyan relikviák: kottatartók, cink- és rézbetétes feliratok, amelyeket a művész mentett ki az utcára dobott régi hangszerekből, és amelyeknek iparművészet-történeti jelentőségük van.