1952-ben 12 fiatal olasz muzsikus – legtöbbjük az Accademia di Santa Cecilia növendéke volt korábban – Rómában létrehozott egy hat hegedűsből, két mélyhegedűsből, két csellistából, egy nagybőgősből és egy csembalistából álló kamarazenekart, hogy felélesszék a 18. század olasz vonószenekari repertoárját.
Robert Sherman, a New York Times zenekritikusa így méltatta az együttest: „Az I Musici minden hasonló összeállítású együttes modelljévé vált. Karmester nélkül játszanak és mindegyik muzsikusuk egyben szólista is. Valamennyi előadásuk a spontaneitás valódi kifejeződése, ez a tizenkét igen tehetséges zenész bármelyik stílusban is muzsikál, mindig elementáris.” Különösen értékes hangszereken játszanak, a legrégebbi egy 1600-ból származó Paolo Maggini mélyhegedű, a „legifjabb” egy 1796-os Cremonában készült Ceruti-hegedű.