Bruno Canino
Olasz zongoraművész, Nápolyban született, tanulmányait a Milánói Verdi Konzervatóriumban végezte zongora és zeneszerzés szakon. Huszonnégy éve e nagyhírű főiskola zongoraművész tanára.
Szólistaként és kamaramuzsikusként fellépett Európa, az Egyesült Államok, Japán és Kína nagy koncerttermeiben. Több mint negyven éve játszik rendszeresen zongorista partnerével Antonio Ballistával, harminc esztendeje tagja a Milánó Triónak. Partnere volt többek között Salvatore Accardo, Pierre Amoyal, Itzhak Perlman és Uto Ughi. Évek óta művészeti igazgatója a Giovine Orchestra Genovese-nek valamint a Latinai Nemzetközi Zenei Főiskolának. 1999 és 2001 között a Velencei Bienállé zenei szekciójának igazgatója volt.
Elkötelezett híve a kortárs zenének, olyan zeneszerzőnagyságokkal dolgozott együtt, mint Pierre Boulez, Luciano Berio, Karl-Heinz Stockhausen, Ligeti György, Bruno Maderna, Luigi Nono és Sylvano Bussotti. Szólistája volt a Scala Filharmonikus Zenekarának, a Santa Cecilia Zenekarának, a Berlini Filharmonikusoknak, a New Yorki Filharmonikusoknak, a Philadelphiai Zenekarnak, a Francia Nemzeti Zenekarnak, olyan karmesterekkel játszott együtt, mint Abbado, Berio, Boulez, Chailly, Muti vagy Sawallisch. Zongora és kamara mesterkurzusokat vezet a Berni Főiskolán. A közelmúltban lemezre játszotta Bach Goldberg variációit, Afredo Casella (1883–1947) összes zongoraművét és folyamatosan dolgozik egy Debussy összes zongoraművét közreadó lemezfelvételen. 1997-ben jelent meg első könyve, „Kézikönyv egy kamarazongoristának” címmel.