Franciaország-szerte tizenkilenc, úgynevezett Nemzeti Koreográfiai Centrum (CCN) működik: ezek egyike, egyben legfiatalabbika az 1998 őszén, a táncos-koreográfus Thierry Malandin vezetésével létrejött Ballet Biarritz. A központ felállítását az otthonául szolgáló város és a francia kultusztárca közösen kezdeményezte. Támogatói közt az uniós és központi kormányzaton kívül a francia-baszk régió hatóságait is megtaláljuk. A Malandin vezette központ és társulat a megalakulása óta eltelt hét év során Aquitaine régió egyik legfontosabb kulturális intézményévé fejlődött. A Ballet Biarritz társulatának repertoárján elsősorban vezetőjének alkotásait találhatjuk, ám Malandin rendszeresen kér fel külföldi koreográfusokat is alkotómunkára. Előadásaikkal a francia és spanyol Baszkföldön kívül, szerte az anyaországban rendszeresen turnéznak, de Európa számos országában ugyanúgy ismertek, mint a Közel-Keleten, az Egyesült Államokban, vagy Kínában. A Ballet Biarritz nagy hangsúlyt fektet a közönségkapcsolatok ápolására, ám nem csupán a hagyományos eszközökkel élve: a társulat tagjai rendszeres foglalkozásokat, kurzusokat, demonstrációs előadásokat tartanak a tánc gyakorlata iránt érdeklődő felnőtt „laikusoknak”, iskolás gyerekeknek is.
Thierry Malandin, a társulat vezetője megalakulása óta áll a központ és az együttes élén. Pályáját a Párizsi Operaház táncosaként kezdte, első koreográfiáival kereken két évtizede jelentkezett. Táncosként 1986-ban vonult vissza. Malandin tizenkét évig vezette a Compagnie Temps Présent társulatát Saint-Étienne város Esplanade Operájában.
A rendkívül termékeny táncszerző az elmúlt húsz évben mintegy hatvan alkotást hozott létre: koreografált többek között a caracasi, a Bordeaux-i, luxembourgi, karlsruhei városi balettnek, a Miami Ballet társulatának, Szingapúr, Tunézia, Québec nemzeti együtteseinek. 2000-ben hazájában a francia művészeti lovagrenddel ismerték el munkásságát.
A társulat 2001 tavaszán bemutatott Boleróját maga Malandin koreografálta, aki így fogalmaz: „a zenemű fináléjának intenzitását, mint a gyönyör megszabadító forrásának metaforáját érzékeljük, mely a szabadság győzelmét fejezi ki a rabság felett.” Az alkotás annak a – most Budapesten is teljes egészében látható – műsornak része, mellyel a biarritzi társulat a legendás Ballets Russes és annak megálmodója, Szergej Gyagilev emléke előtt tiszteleg. Az est fellépői, a Ballet Biarritz művészei közt francia művészek mellett spanyol, svájci, francia, portugál, belga táncosokkal találkozhatunk.

Az ACH színház 2004 - ben a Tango sokszínű világába kalauzolt minket. A közönségsikert aratott előadás titka az a változatosság és kiváló arányérzék, amellyel az érzelmek és a játékosság színes skáláját vonultatta fel a kiváló együttes.
A 2005 - ben megrendezésre kerülő Budapesti Tavaszi Fesztivál újra vendégeként üdvözölheti a népszerű társulatot. Anželika Cholina táncszínháza a Tavaszi Fesztivál “Bolero – estjeit” gazdagítja majd.
A fiatal koreográfusnő 1994 - ben a Litván Nemzeti Opera és Balettszínházban a Bolero című előadással diplomázott, mint táncalkotó, koreográfus. Önálló társulatát 2ooo-ben alapította, melynek premier előadását láthatta a 2oo4-es fesztiválon a hazai közönség. A táncszínház kevés állandó taggal működik, az előadás témájától függ, hogy kiket és milyen művészeti ágból hívnak meg.
A koreográfusnő dolgozott operával, filmmel, drámai színházzal. Tíz éves koreográfusi tevékenységéből, alkotásaiból megfigyelhető egyfajta törekvés a tánc és a színház ötvözésére. Témaválasztásai is az abszolút táncszínházban való gondolkodást tükrözik: - Medeia, Rómeó és Júlia, Carmen.
A zene népszerűsége miatt, nehéz választás a Bolero. Sokan és különböző változatokban állították már színpadra, melyekből pár előadást mi is láthattunk.
Anželika Cholina, a koreográfus írja: „Ebben a műben a férfiak belső világa, az eltérő jellemek és lelkiállapotok érdekeltek. A férfi lelke rejtélyes, tele van fénnyel és árnyékkal. Egymással ellentétes érzések és érzelmek: a gyengédségtől az agresszióig, mely utóbbi akár háborúkat is szíthat. Az előadás mozdulatait a zene diktálja. Ravel azt mondta a művéről, hogy az dallam nélküli zenekar. Ezért ebben a produkcióban az emberi elmét jelképezi a zene, ami a tapasztalás révén egyre inkább kibomlik, és fokozatosan feltárja a lélek minden rezdülését.”
Koreográfus – Anželika Cholina
Jelmeztervező – Jolanta Rimkutė
Fényeffektusok – Tadas Valeika

2003. januárjában mutatta be a Tűzmadár és a Bolero című Juronics koreográfiákat a Szegedi Kortárs Balett. A koreográfus a két darabot dramaturgiailag összekötötte, ugyanis a Tűzmadár Ivánja és Elenája jelenítik meg a szenvedélyt és a vágyat a Boleróban, miután a Sztravinszkij mese jelmezeitől megszabadulva, belépnek az önmagukba forduló, ridegebb emberi világba. A tavaszi fesztiválra Juronics Tamás egy másfajta Boleroval készül. Ravel zenéje áll a középpontban, ám az előadás első részében is egy mindenki által kedvelt, soha meg nem unható mű, Bizet: Carmenjére készült, Uri Ivgi koreográfiát láthatunk.
A Szegedi Kortárs Balett hazánkban és nemzetközileg is elismert balettegyüttes, melynek művészeti igazgatója Juronics Tamás az egyik legtehetségesebb magyar táncos-koreográfus. Idézzük csak fel az utóbbi évek talán leglátványosabb modern balettelőadását a Carmina Buraná-t, ez az elődás bebizonyította, hogy a koreográfus nemcsak a technikákat, de a színpad eszközeit is kiválóan alkalmazza, ami hozzájárul a látvány színesítéséhez és az előadás katarzisához.

Élethelyzeteket, embereket, hangulatokat gyűjt szenvedéllyel Richard Wherlock, a baseli balett-társulat vezetője és estjének koreográfusa. Megszállottként szortírozza, majd emeli színpadára a világ megannyi pontján szerzett benyomásait, kollázsként alkalmazva ezeket táncműveiben.
Az angol táncos-koreográfus Bristolban született, tanulmányait a világhírű Rambert Ballet londoni iskolájában folytatta, útja egyenesen vezetett a patinás táncegyüttes társulatába. 1981-ben Jochen Ulrich szólótáncosnak szerződtette a kölni Tanzforum együttesébe: itt Wherlock idővel koreográfussá lépett elő, s alkotásai hamarosan az együttes állandó repertoárjának részévé váltak. Az alkotóművész 1991-től 1996-ig a Theater Hagen balett-igazgatójaként tevékenykedett, majd, három évadon keresztül a Luzerni Balett igazgatója, ezt követően pedig a berlini Komische Oper BerlinBallett együttesének művészeti vezetője és vezető koreográfusa volt. A 2001-2002-es évadtól ugyanerre a posztra hívták meg a baseli táncegyüttesbe.
Wherlocknak a tiszta tánctól a dramatikus balettig terjedő repertoárja számára ideális hátteret ad a társulat képviselte, magas technikai színvonal: darabjaiban az ifjú tehetségek is rendszeresen megmutatkozhatnak. Csapata gyakran dolgozik együtt olyan neves vendég koreográfusokkal mint Jirí Kylián, William Forsythe vagy Hans van Manen. A Balett Basel gyakran vendégszerepel hazája más városaiban és külföldön egyaránt. Repertoárjukon jelenleg tizenhét, világszerte nagy sikerrel játszott darab szerepel, így A tavasz ébredése, a Peer Gynt, a Bolero és a Rómeó és Júlia.
Wherlock a filmművészetben is jelentékeny hírnevet szerzett: ő készítette Claude Lelouch Hasards ou Coincidences című, 1998-ban bemutatott filmjének koreográfiai anyagát. Saját, Passengers című táncfilmjéért 2000-ben megkapta az Prix Italia 2000 díjat. 2003 nyarán Wherlock készített koreográfiát a rangos Bregenzi Ünnepi Játékok West Side Story előadásához.
A magát lelke mélyén romantikusnak valló Wherlock műveiben igen fontos szerepet játszik a szerelem és az erotika. Férfi és női szerep nála egyenrangú: nem tesz különbséget erősebb és gyengébb nem között. A nemek közti határt azonban mégsem mossa el: koreográfiáiban izzó a szenvedély. A férfiak és nők mágikus erővel vonzzák vagy taszítják egymást, harcolnak vagy szeretkeznek. Wherlock az érzelmek és a mozdulatok mestere. Nehezen átlátható, dús, mozgalmas, buja gazdagságú tablóit néha szinte irányítatlannak érezzük, pedig színpadán precíz, szigorú rend uralkodik. Koreográfiái hatalmas kaleidoszkópot idéznek, melyben a mozgás részecskéi újabb és újabb mintává rendeződnek. A néző kíváncsiságára apelláló Wherlock gyűlöli a vizuális közhelyeket, a rutinos koreográfiai megoldásokat: örök, nyughatatlan keresőnek tartja magát.