A Wrocławi Cirill és Metód Ortodox Templom OKTOICH Férfikara
A kórus 1991. szeptemberében alakult. Repertoárja az ortodox egyház évszázados zenei tradícióinak szellemében a 9. századi bizánci dallamoktól a mai kortárs zenéig terjed. A kórus neves fesztiválokon lépett fel, az Ortodox Zene Hajnówkai Fesztiválján, a Czestochowa Gaude Mater fesztiválon, valamint Moszkvában, Ostravában, Münchenben, Berlinben és másutt. 2001-ben az Oktoich képviselte Lengyelországot a brüsszeli Europalia rendezvényein, Moszkvában a Lengyel Kultúra Napjain, valamint 2002-ben, Franciaországban (a Poitier melletti Ligugé-ban) a nemzetközi Régizene Fesztiválon. Rendszeresen szolgálnak ortodox egyházi ünnepeken, olyan rangos eseményeken is, melyeken jelen volt a konstantinápolyi patriarcha, I. Bartolomeo, II. Alekszij, moszkvai patriarcha, vagy II. János Pál pápa. 2002-ben a kórus elnyerte a Szt. Albert Díjat.
Az Oktoich előadásaiba szervesen illeszkedik a zenetörténeti, liturgiatörténeti, notációs és interpretációs kérdésekkel kapcsolatos kutatások tapasztalata.

Honvéd Férfikar
A kórust 1948-ban alapították, bemutatkozó hangversenyük 1949-ben volt a budapesti Operaházban. Számos nemzetközi hírűvé lett művész kezdte a kórus tagjaként énekesi pályáját, például Ilosfalvy Róbert, Réti József, vagy Gregor József. A kórus repertoárja igen széles, minden stíluskorszakot felölel a gregoriántól a XX. századi európai és magyar komponisták műveiig. Különös súllyal szerepel programjaikon Liszt, Bartók és Kodály karművészete. Vezető karnagy Drucker Péter.
Avner Itai
Izraeli karnagy, oboaművész. Vezénylést a párizsi Schola Cantorumban tanult. Hivatásos zenész pályáját az Izraeli Kamarazenekar szólóoboistájaként kezdte. Egy neves amerikai karmester, Robert Shaw ösztönzésére kezdett el foglalkozni a kórusirodalommal és a kórusvezényléssel. Huszonöt évesen lett a Kibuc-szövetség Kórusának karnagya. Avner Itai alapította Izrael első fél-professzionális énekegyüttesét a Camaran Singers-t, és több mint harminc évig irányította az Ihud Kórust. Együtteseivel fellépett Európában, az Egyesült Államokban és Ázsiában, évente körülbelül ötven koncertet adott. 1997-ben rakta le az alapjait egy új, hivatásos kórusnak, a Collegium Tel Aviv-nak, mellyel a Nazarethi Musica Sacra fesztiválon mutatkozott be. A kórusvezetés mellett gyakran vezényli Izrael legfontosabb szimfonikus zenekarait, az Izraeli Filharmonikus Zenekart, a Jeruzsálemi Szimfonikusokat és az Izraeli Kamarazenekart. Avner a Rubin Akadémia (Tel Aviv) kórustanszékének vezetője, aktív tagja Kórusok Nemzetközi Szervezetének (IFCM) és a Nazarethi Musica Sacra Fesztivál zenei igazgatója. Repertoárja a teljes európai zenetörténetet felöleli, egészen a kortárs zenéig.

Sigmund Groven
Norvég harmonikaművész, Heddalban született, zenész család gyermekeként. Kilenc éves korában fordult a harmonika felé, amikor hallotta a hangszer legendás művészét, a harmonika „úttörőjét”, Tommy Reilly. 1976-ban megjelent lemezén Robert Farnon, Gordon Jacob, James Moody és Vilem Tausky darabjait játszotta, olyan műveket, melyeket kifejezetten az ő számára komponáltak. Későbbi lemezei – a „Siesta”, a „Till Telemark” és a „Harmonica Album” – nemzetközi sikert arattak. Napjainkban Grovent az úgynevezett kromatikus harmonika elsőszámú művészeként tartják számon. Sigmund Groven egyedi megrendelésére készített ezüst koncert-harmonikán játszik. Repertoárja igen széles: a népszerű dallamoktól, a népzenén át a saját kompozíciókig, Bachtól a harmonikára és zenekarra írt kortárs darabokig terjed. Fellépett Berlinben, Münchenben, Brüsszelben, Stockholmban, Oslóban, Hilversunban, Londonban, a Sevillai Expón, Párizsban és a Téli Olimpia Művészeti fesztiválján (Lillehammer). Több alkalommal adott koncertet a norvég és a svéd uralkodóház tiszteletére. 1990-ben lépett fel a Carnegie Hall-ban. Ez indította el amerikai pályafutását, fellépett Toronto, Guelph, Quebec, Los Angeles, San Fransisco, Minneapolis, New Orleans, Dallas koncerttermeiben. A 90-es évek második felétől rendszeresen vendégeskedik a távol-keleten, Japánban, Dél Koreában és Hong Kongban. Zeneszerzőként is tevékenykedik, darabot írt a Norvég emigráció 150. évfordulójára. Kétszer megkapta a Norvég Zeneszerző Szövetség „Év zeneszerzője” címét. 1997-ben a Norvég Jogvédő Hivatal elnökévé választották.

Szamosi Szabolcs
Szamosi Szabolcs 1970-ben született Pécsett. Orgonálni Pannonhalmán Áment Ferenc Lukács OSB orgonaművésznél kezdett, a Pécsi JPTE-n szerzett matematika és ének tanári diplomát, majd Budapesten diplomázott egyházkarnagyként, ahol orgonatanára Koloss István orgonaművész, zeneszerző volt. A Grazi Zeneakadémián egyházzene egyetemi diplomát, orgona szakon művész diplomát, valamint orgona-tanári diplomát szerzett kitüntetéssel. Tanárai Ernst Triebel és Hannfried Lucke voltak. Mesterkurzuson járt Louis Rubilliardnál, Eduardo Belottinál és Michael Radulescunál. A Pécsi Bazilika orgonistája és zenei vezetője 1994-től, több pécsi zenei sorozat elindítója és szervezője. A Kántorképző Tanfolyam igazgatója. (1994-ben elsőként szervezett orgona-oktatást Pécsett, a három évente megrendezett országos orgonaversenyen, valamint az egyéb országos versenyeken, tanítványai mindig díjakkal térnek haza.) Koncertezett már Magyarország minden jelentős templomi és koncertorgonáján, de Európa jelentős részén és Izlandon is. Gyakran koncertezik a Pécsi Szimfonikus Zenekarral közreműködőként és szólistaként, valamint a Filharmónia koncertjein is. 1997-2001 a Johann Weber Stiftung ösztöndíjasa. 2002 Bécsben az Osztrák Würdigungspreis díjjal tüntette ki az Osztrák Kultuszminiszter. 2002 májusában, Magyarországon egyedülálló módon Dés László szaxofon szólistával 16 koncertből álló sorozaton vett részt. A budapesti koncertet a televízió rögzítette, majd több alkalommal vetítette. Ezen kívül rádió, TV és CD felvétel készült már vele.

Karol Szymanowski (1882-1937) a késő romantika (R. Strauss) és a XX. századi modern zene (Bartók, Sztravinszkij) közötti stílustörést íveli át. Teljesen önálló karakterű kompozíciói már elszakadtak ugyan a romantika kötöttségeitől, de még nem hangolódtak rá a XX. század eleji "mindenáron-mást" folyamatokra.
A Stabat mater gondolata először 1924-ben, Szymanowski párizsi utazása során vetődött fel. Edmond de Polignac hercegnő, a híres francia műpártoló javasolt a szerző számára egy “Lengyel Requiem”-et, melyben ősi vallásos szövegek hangoznának el múltat idéző zenei tónusban. A kompozíciós munkát egy évig halogatta a komponista, ám két esemény hatására – unokahúga váratlan halála és egy felesége emlékének adózó varsói gyáriparos (Bronislaw Krystall) felkérése – régi vallásos szövegek felé fordult. Jacopone da Todi, ferences szerzetes jól ismert versét választotta. A hagyománytól eltérő módon Szymanowski nem a latin szövegű verset zenésítette meg, hanem annak lengyel átköltését (Josef Jankowski munkája), de a mű nyomtatott partitúrájában mind a lengyel, mind a latin szöveg megtalálható. (A mű mindkét nyelven előadható.) Szymanowski a megzenésítés során alapvetően eltért attól a színes, népzene által inspirált zeneszerzői stílustól, mely az 1920-as években komponált műveinek nagy részét jellemezte. Ehelyett visszanyúlt a reneszánsz korban gazdagon virágzó polifon kóruszenéhez, valamint az archaikus lengyel vallásos énekekhez és a régi egyházi muzsikához. Egy korabeli francia kritikus, André Coeuroy szerint Szymanowski Stabat matere az egyik “legeredetibb vallásos zenemű, amit valaha írtak”.
Ménesi Gergely
Ménesi Gergely, karmester. 1970-ben született Budapesten, 1976-ban kezdte hegedű tanulmányait, 1979-86 között az I. István Gimnázium Szimfonikus Zenekarában hegedült, az utolsó 3 évben szólamvezetőként. A zenekar koncertjein több hegedűszólót is játszott, Corelli művekben és Bach V. brandenburgi versenyében. 1994-ben végezte el a Zeneakadémia karvezetés szakát, majd 1997-ben Lukács Ervin professzor növendékeként karmesterként diplomázott. Három alkalommal (Budapest, 1993., Miskolc, 1994. 1996) vett részt Jurij Szimonov karmesterkurzusain, a stuttgarti karmesterkurzuson 1996-ban és 1997-ben Helmuth Rilling professzor irányítása alatt dolgozott. 1997-1999-ben a miskolci egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Főiskolájának szimfonikus zenekarát vezette és ugyanitt kamarazenét is tanított. 1999-től a győri Széchenyi István Főiskola Művészeti Fakultásának szimfonikus zenekarát vezette, 2000-től 2002-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szolfézst és zeneelméletet tanított. 2000. augusztusától a Szolnoki Filharmonikus Zenekar vezető karmestere, ugyanez év februárjától Maklári József utódjaként vezeti a váci Vox Humana énekkart is. 1998. májusában részt vett a Magyar Televízió által szervezett IX. Nemzetközi Ferencsik János Karmesterversenyen, ahol második helyezést ért el. Több magyar szimfonikus zenekart vezényelt, vendégszerepelt a kassai és a marosvásárhelyi Filharmonikusok koncertjein.