Singapore Chinese Orchestra
Dinamikus, fiatal és jövőbe tekintő. A Szingapúri Kínai Zenekar (SCO) a nagyváros egyetlen kínai együttese. Karizmatikus vezetőjük, Tsung Yeh irányításával amellett kötelezték el magukat, hogy folyamatosan bővülő közönségüket bevezessék a kínai zenekari muzsika világába. A mai együttes alapjait a Szingapúri kormányzat támogatásával 1996-ban rakták le. 1998-ban, első zeneigazgatójukkal, Hu Bing Xu-val óriási sikerrel turnéztak Kínában. 2000. január 1-én, az ezredfordulós ünnepségek keretében, világrekordot felállítva, 1400 muzsikus részvételével zenéltek újévi koncertjükön. A Taipei-i Kínai Klasszikus Zenekar meghívására részt vettek aTaipei-i Tradicionális Művészetek Fesztiválján. 2001-ben foglalták el jelenlegi helyüket a felújított Szingapúri Konferencia Központban (SCH); ezzel ünnepelték fennállásuk 5. évfordulóját és a konferenciaközpont újbóli megnyitását.

Tsung Yeh
Tsung Yeh 2002 januárjában vette át az együttes zenei igazgatását. A szingapúri zenekar mellett ő tölti be a South Bend Szimfonikus Zenekar (USA) zeneigazgatói posztját is, valamint ő a Hong Kong Sinfonietta tiszteletbeli karmestere is. 1995-ben, amerikai együttesével elnyerte az ASCAP díjat. Zeneigazgatói tisztségei mellett Tsung Yeh első karmesterként a pekingi Huaxia Kamarazenekarral is állandó munkakapcsolatban áll.
Tsung Yeh öt éves kora óta zongorázik, karmesteri tanulmányait 1979-ben kezdte Sanghajban, 1981-ben teljes ösztöndíjasként New York-ban (Mannes College of Music) folytatta tanulmányait. 1983-tól a Yale Egyetemen tanult tovább, itt szerezte meg mesterfokozatát. Több amerikai zenekarnál vendégeskedett (Tucson, Calgary, Rochester Philharmonic, New Haven Symphony, Minnesota Orchestra), 1989-ben nagy sikerrel lépett fel a San Francisco-i Szimfonikus Zenekarral. Később már gyakran hívták Európába is.
1991-ben Tsung Yeh egyike volt annak a három kiválasztott karmesternek, akik részt vehettek az Amerikai Szimfonikus Zenekarok Szövetsége és a Chicagói Szimfonikusok által szervezett karmester-programon. Ennek köszönhetően alkalma nyílt együttműködni a Chicagói együttessel és zeneigazgatójával, Daniel Barenboimmal valamint első vendégkartmesterével, Pierre Boulezzel. A következő években fontos karmesteri és zeneigazgatói posztokat töltött be amerikai zenekarok élén (Northwest Indiana Szimfonikus Zenekar, Saint Louis Szimfonikus Zenekar, Florida Zenekar, Albany Szimfonikus Zenekar – New York).
Művészi elismertségével párhuzamosan bontakozott ki tanári tevékenysége. 1992 óta művészeti vezetője a Csehországban működő „szimfonikus műhelynek”, és rendszeresen tanít a chicagói karmester kurzusokon is. 1997 óta a zürichi – elsősorban kortárs zenére szakosodott – nemzetközi karmesterműhely vezető tanára.

Boldoczki Gábor
Trombitaművész, 1976-ban született Szegeden. A szakkritika generációja kiemelkedő tehetségének tartja, a német Süddeutsche Zeitung Maurice André méltó utódjának nevezte. 14 éves korában első díjat nyert az országos trombitaversenyen, s a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elvégzése után külföldön is elindult szólista karrierje. Sorra nyerte meg a legfontosabb nemzetközi versenyeket – többek között Genfben, Prágában, Münchenben és Párizsban –, és számos rangos díjjal ismerték el művészi teljesítményét. Egyebek mellett megkapta a Davidoff-díjat, 2002-ben „Az év fiatal művésze” díjat, 2003-ban a német lemezipar ECHO-díját. Johann Wilhelm Hertel Esz-dúr trombitaversenyének előadása után a sajtó „a harmadik évezred trombitazsenijeként” ünnepelte.
Rendszeresen dolgozik jól ismert európai szimfonikus és kamarazenekarokkal, Edita Gruberovával pedig gálakoncerteken lépett fel a kontinens legfontosabb zenei központjaiban (Párizsban, Londonban, Zürichben, Budapesten, Kölnben és Madridban). Ő az első olyan trombitaművész, akit meghívtak szólistának a Salzburgi Fesztiválra, Michael Haydn trombitaversenyeinek előadására. Repertoárját szívesen bővíti kortárs zeneszerzők kompozícióival, több neki ajánlott művet mutatott be.

Liszt Ferenc Kamarazenekar
Első koncertjét 1963-ban adta a Liszt Ferenc Zeneakadémia végzős vonósnövendékeiből alakult együttes, mely hamarosan a nemzetközi élvonalba került. Világhírű kamarazenekarként több mint 200 lemezük van forgalomban, korunk legkiválóbb muzsikuscsillagaival koncerteznek, saját fesztivált alapítottak (Zempléni Művészeti Napok), és rendezésükben valósul meg évente az Országos Kamarazenekari Találkozó és Kurzus. Első művészeti vezetőjük Sándor Frigyes volt, az ő halála (1979) óta Rolla János tölti be ezt a tisztet.

Cristiana Pegoraro
Olasz zongoraművésznő, generációjának egyik legtehetségesebb pódiumművésze. Inspirált előadásaival és érdekes összeállítású műsoraival a világ legrangosabb koncerttermeinek közönségét varázsolta már el. Fellépett többek között a Lincoln Center-ben, a Carnegie Hall-ban, a Guggenheim Múzeumban, a Sydney Operában, a salzburgi Grosses Saal-ban és a Festspielhausban, a bécsi Bösendorfer Teremben, a Belémi Kulturális Központban (Lisszabon), a milánói Serate Musicali-ban, a Theatro Municipal-ban (Sao Paolo) és Rio de Janeiróban. A kritika szerint Pegoraro a kubai és a dél-amerikai zene legjobb előadói és feldolgozói közé tartozik, olyan zeneszerzők műveit mutatta be, mint Astor Piazzolla, Joaquin Nin és Ernesto Lecuona. Gyakran maga készít zongoraátiratokat és a dél-amerikai zene hatott saját zeneszerzői stílusára is. Több rádió és televíziós csatorna számára készített felvételeket, eddig tizenöt CD-t jelentetett meg.
Tanulmányait Olaszországban kezdte, majd Jörg Demus irányítása mellett Bécsben folytatta. A salzburgi Mozarteumben Hans Leygraf növendéke volt. Tanult a Berlini Művészeti Főiskolán és az Egyesült Államokban. A New York-i Manhattan Zeneiskolában Nina Svetlanova mellett képezte magát.
Pegoraro szóló-repertoárját, a latin-amerikai zene mellett, elsősorban Scarlatti, Beethoven, Chopin, Liszt és Schumann kompozícióiból állítja össze.