KERESÉS

[ Foglaljon helyet ]

PROGRAMAJÁNLÓ

Oktatási és Kulturális Minisztérium
Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium
Budapest Főváros
T-Mobile
RTL Klub
Budapest Film
Zenekari hangversenyek
Március 31.
Nemzeti Hangversenyterem, 19:30
Bartók: Négy zenekari darab, op. 12
Bartók: I. zongoraverseny
Bartók: Concerto
Vezényel: Pierre Boulez
Közreműködik: Daniel Barenboim / zongora
Chicagói Szimfonikus Zenekar
Az egyik legrégebbi múltra visszatekintő amerikai sztárzenekar sikertörténete a 19. század végén kezdődött. Az együttes alapjait 1890-ben rakták le. Az első zeneigazgató Theodore Thomas volt, s már a kezdeti időszakban olyan művészeket, zeneszerzőket láttak vendégül, mint Ignace Paderewski vagy Antonín Dvořák. Úttörő szerepet játszottak a 19. század végi modern európai zene amerikai népszerűsítésében. Elsőként mutatták be az Egyesült Államokban például Richard Strauss több szimfonikus költeményét (Till Eulenspiegel, 1895; Also sprach Zarathustra, 1897; Don Quixote, 1899; Hősi élet, 1900). A zenekar dinamikus fejlődése a 20. században is folytatódott. 1903-ban megkezdődött az együttes állandó otthonául szolgáló hangversenyterem tervezése, 1904-ben az építkezés, az év végén pedig megrendezték az első koncertet. A hangversenyterem felavatása után néhány nappal (1905. január 4-én) váratlanul elhunyt Theodore Thomas. A zenekar igazgatását Frederick Stock vette át, az együttes felvette alapítója nevét. Továbbra is vendégül láttak neves európai zeneszerzőket: Camille Saint-Saëns, Edward Elgar működött közre a zenekar koncertjein. 1909-ben Szergej Rahmanyinov karmesterként és zongoraművészként is fellépett Chicagóban (Holtak szigete, II. zongoraverseny), 1913-ban Schönberg-darabot mutattak be, 1915-ben Pablo Casalsszal koncerteztek, 1916-ban elkészítették első lemezfelvételüket a Columbiánál. 1917-ben Mahler VIII. szimfóniáját közel 1000 közreműködővel játszották Chicagóban. 1918-ban Prokofjev lépett fel az együttessel. Stock 1919-től kezdve a közönség és a zenekar utánpótlásáról is gondoskodott. Beindította a gyerekkoncerteket, és 1920-ban megalapította a Chicagói Zeneiskolások Zenekarát. Több mint 500 jelentkezőből választotta ki a 86 ifjú muzsikust. A 20-as években többek között Ravel és Sztravinszkij lépett fel a zenekarral, és olyan ifjú titánok, mint az akkoriban induló Vladimir Horowitz vagy Isaac Stern. Az 1940-41-es koncertszezonban a zenekar félévszázados jubileumát ünnepelte. Ugyanebben az évben először kötöttek szerződést egy muzsikus nővel, Helen Kotas kürtössel. A jubileumi év legfontosabb eseménye azonban mégsem ez volt. November 20-21-én Bartók Béla II. zongoraversenyét játszotta a zenekarral. 1942. október 20-án elhunyt Frederick Stock, utóda a belga származású Désiré Defauw lett. Őt Artur Rodzinski követte, majd 1950-től Rafael Kubelik, később Reiner Frigyes. Reiner Frigyes munkája alapozta meg az együttes máig tartó világhírét. Sztravinszkij így fogalmazott. „Reinernek köszönhetően a zenekar a világ legpontosabb és leghajlékonyabb együttesévé vált.” Vendégkarmesterként az 50-es években dolgozott az együttessel Solti és Giulini. 1958-ban az akkor 15 éves Daniel Barenboim adott szólóestet a hangversenyteremben. Ebben az évben adta első nyilvános koncertjét a Chicagói Szimfonikusok Kórusa Bruno Walter vezényletével. 1960-ban a zenekar Grammy-díjat nyert (Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, vezényelt: Reiner Frigyes). A másik magyar, Solti György, 1969-től vezette a zenekart, ő hívta az együtteshez 1970-ben - ezúttal már vezényelni - Daniel Barenboimot. Solti – több szaklap egybehangzó véleménye szerint – Amerika elsőszámú együttesévé fejlesztette a zenekart. Solti zeneigazgatóként 1991-ben adta utolsó koncertjét, őt Barenboim követte. Pierre Boulez 1995-ben lett az együttes első vendégkarmestere.

Daniel Barenboim
A világhírű zongoraművész és karmester 1942-ben született Buenos Airesben. Első hangversenyét hétéves korában adta szülővárosában. 1952-ben a család Izraelbe költözött, Barenboim itt folytatta zenei tanulmányait. Tizenévesen fellépett Bécsben, Rómában, Párizsban, Londonban. New Yorkban Leopold Stokowskival debütált. Már 1954-től lemezeket készítettek vele, Klempererrel Beethoven-, Barbirollival Brahms-zongoraversenyeket vett fel. Az Angol Kamarazenekarral, melyet vezényelt is, Mozart-zongoraversenyeket rögzített. Az elmúlt évtizedekben a legnevesebb zenekarokhoz hívják vendégkarmesternek, kamaramuzsikusként pedig olyan partnerei voltak, mint Jacqueline du Pré, Gregor Piatigorsky, Itzhak Perlman vagy Pinchas Zukerman. A dalénekesek közül kísérte Dietrich Fischer-Dieskau-t. A Chicagói Zenekar irányítása mellett a Berlini Deutsche Staatsoper zeneigazgatói feladatait is ellátta. Lemezfelvételeit világcégek gondozzák.

Pierre Boulez
A francia zeneszerző-karmester napjaink legelismertebb művészegyéniségei közé tartozik. 1925-ben született Montbrisonban. Alkotóművészként, tanárként, karmesterként, a zenei élet szervezőjeként, a kortárs zene szószólójaként a 20. századi zene történetében kivételes helyet foglal el. Matematikai tanulmányai mellett zongora-, karvezetés- és zeneszerzés-stúdiumokat folytatott a párizsi Conservatoire-ban, ahol olyan tanárai voltak, mint Olivier Messiaen és René Leibowitz. 1953-54-ben megalapította a modern zene megszólaltatására specializált Concerts du Petit Marigny elnevezésű sorozatot, mely megteremtette a későbbi Domaine Musical alapjait. A következő évtizedben zeneelméletet, analízist tanított Darmstadtban és Bázelben, óriási hatást gyakorolva ezzel zeneszerző-nemzedékek egész sorára. 1962-től az USA-ban is tanított (Harvard). Karmesteri karrierje 1958-ban kezdődött (Südwestfunk Orchestra, Baden), nemzetközi elismertségét elsősorban Széll György clevelandi meghívásának köszönhette. Később (1969–1972) a Clevelandi Zenekar első vendégkarmestereként dolgozott, de rendszeresen vezényelte a BBC Szimfonikusokat és 1977-ig a New York-i Filharmonikusokat is. 1974-től őt bízták meg a Pompidou Központ zenei kutatóintézetének irányításával (IRCAM). Az intézet keretében hozta létre az Ensemble InterContemporaint, mely a kortárs zene nemzetközi hírű műhelyévé fejlődött. Felsorolhatatlanul sok kitüntetés, lemezdíj birtokosa, a világ zenei életének egyik legnagyobb tekintélye.
(A zenekar európai turnéját a Sage Foundation, Melissa Sage Fadim támogatja.) http://www.cso.org/ http://www.daniel-barenboim.com/


Kamaraestek
Március 31.
Az MTA Roosevelt téri Díszterme, 19:30
Bruno Canino (zongora) és a Kodály Vonósnégyes kamaraestje
Mahler: Zongoranégyes
Beethoven: B-dúr vonósnégyes, op. 130
Brahms: f-moll zongoraötös
Bruno Canino
Olasz zongoraművész, Nápolyban született, tanulmányait a Milánói Verdi Konzervatóriumban végezte zongora és zeneszerzés szakon. Huszonnégy éve e nagyhírű főiskola zongoraművész tanára.
Szólistaként és kamaramuzsikusként fellépett Európa, az Egyesült Államok, Japán és Kína nagy koncerttermeiben. Több mint negyven éve játszik rendszeresen zongorista partnerével Antonio Ballistával, harminc esztendeje tagja a Milánó Triónak. Partnere volt többek között Salvatore Accardo, Pierre Amoyal, Itzhak Perlman és Uto Ughi. Évek óta művészeti igazgatója a Giovine Orchestra Genovese-nek valamint a Latinai Nemzetközi Zenei Főiskolának. 1999 és 2001 között a Velencei Bienállé zenei szekciójának igazgatója volt.
Elkötelezett híve a kortárs zenének, olyan zeneszerzőnagyságokkal dolgozott együtt, mint Pierre Boulez, Luciano Berio, Karl-Heinz Stockhausen, Ligeti György, Bruno Maderna, Luigi Nono és Sylvano Bussotti. Szólistája volt a Scala Filharmonikus Zenekarának, a Santa Cecilia Zenekarának, a Berlini Filharmonikusoknak, a New Yorki Filharmonikusoknak, a Philadelphiai Zenekarnak, a Francia Nemzeti Zenekarnak, olyan karmesterekkel játszott együtt, mint Abbado, Berio, Boulez, Chailly, Muti vagy Sawallisch. Zongora és kamara mesterkurzusokat vezet a Berni Főiskolán. A közelmúltban lemezre játszotta Bach Goldberg variációit, Afredo Casella (1883–1947) összes zongoraművét és folyamatosan dolgozik egy Debussy összes zongoraművét közreadó lemezfelvételen. 1997-ben jelent meg első könyve, „Kézikönyv egy kamarazongoristának” címmel.
http://www.kodalyquartet.org/

Kamaraestek
Március 31.
A Magyar Rádió Márványterme, 19:30
Kínai citeraegyüttes
A citera vagy citora (más néven asztali tambura) valaha a közös szórakozás hangszere volt. Két típusa van: a trapéz formájú és az aszimmetrikus változata; mindkét típus Ázsiában fejlődött ki. Kínában a Kr. előtti 1100-ban említik már e hangszert, írván: „A szerény, szemérmetes, erényes leányt üdvözöljük kisebb és nagyobb citerák hangjával”. A kínai nagyobb citerákon 25, a kisebbeken 5-7 húr van
Figyelem! A Márványterembe a Magyar Rádió Múzeum utcai bejáratán keresztül lehet bejutni!



Opera
Március 31.
Magyar Állami Operaház, 19:00
MŰSOR VÁLTOZÁS -
Wiedemann Bernadett és Tóth János megbetegedése miatt
Bartók: A kékszakállú herceg vára
rendező: Mikó András
Bartók: A csodálatos mandarin
Koreográfus: Harangozó Gyula
http://www.opera.hu/
Színházi esték
Március 31.
Thália Színház, 19:00
Kínai Színház
Liaoning Művészegyüttes
Pekingi opera, Akrobata-számok, Hagyományos kínai zene és néptánc



Táncművészet
Március 31.
Trafó - Kortárs Művészetek Háza, 20:00
Frenák Pál Társulat:
Apokalipszis - Frisson
Koreográfus: Frenák Pál
Zene: Fabrice Planquette
Film: Jean-Sebastien Leblond-Duniach
Színpadterv: Kiss Péter, Emmanuel Piret, Stéphane Vonthron
Előadják: Johanna Mandonnet, Kolozsi Viktória, Nelson Reguera Perez, Guillaume Saunier Martinez
Apocalypse - 2005

Frenák új darabja valamiféle harmóniát igyekszik létrehozni, az események egyszerűen megtörténnek. Ezúttal nem kell a dolgok elé szaladni, irányító szerepet betölteni, csupán megfigyelni, bevárni, majd a történteket beépíteni a négyes szám szimbolikája szerint az egység megteremtésére törekedve.
A szcenográfia a négyszögben gondolkodik, az egymást kiegészítő, egymásra ható pólusok pedig emlékeztetnek az egységre, melynek részei vagyunk, és amely befogad vagy kitaszít. Az egyszerű, letisztult tér használata tudatos törekvés, szabadulás, forrást és teret ad a mozgásnak, a külső megjelenési forma a belső tartalommal teremt egységet. Itt senki nem akarhat több vagy más lenni, mint aki. Négy mozgásban levő lény, talán ember. Gesztusaik, mozgásformájuk, identitásuk, autentikusságuk egymásba fonódik, önmaguk és az ismeretlen, egymás megismerésén keresztül visszajutnak magukhoz, az egység részeiként.
Frenák e munkájában szeretné a test és a mozgás maximális lehetőségeit egyfajta határvonal felé tolni, a fizikai lehetetlenségek felé, ahol a technikai eszköz segíti a csodálatos “anyag”, az emberi test megismerését. A téma, a mondanivaló illetve a megvalósítás ugyanaz a test, mely magában hordozza létünket. A test, mint anyag, élő jelenvalóként érezhető.
Az Apokalipszis misztérikus valóságok megismerése. Prófécia, hiszen ez a valóság valami eljövendő. Vízió, jelenetei és a megadott számok szimbólumok, a próféta Isten szavait fordítja ekként. Önmagukban csupán félreértelmezhetőek a színpadon megjelenő testek, az üzenet morzsái egy gondolat és értelem közvetítői.
A szereplők cseppnyi vízként, az óceán részeként nem kerülhetik el az egység felelős részévé válást. A tánctér mintha vízfelület lenne, mélységet nyit, melyből olykor kiválunk, majd ismét beletűnünk. A folyamatos fejlődés kulcsa a tradíció és technicizmus, az ösztön és a tudatosság, forma és tartalom, az egység és az ellentétek mozgása. Zárt és nyílt, nő és férfi ellentéteinek eredményeiből születik egy adott pillanat. E gondolatok kísérik Frenákot új darabjának formai megjelenítését keresve. Hogy mindezt elfelejthesse, és megélhessünk valami ismeretlent. Együtt.



Ars Polonica - Lengyel Művészet Budapesten
Március 31.
Magyar Nemzeti Múzeum, 19:00
Ars Polonica - Lengyel Művészet Budapesten
Visegrádi Koncert
(zártkörű rendezvény)
Lutosławski: Népi dallamok
Peter Zagar: Három darab vonószenekarra
Weiner: Pasztorál, fantázia és fúga, op. 23
Krzysztof Penderecki: Mű klarinétra és zenekarra
Lajtha: Sinfonietta vonószenekarra, op. 43
Vezényel: Łukasz Borowicz (Lengyelország)
Közreműködik: Ludmila Peterkova / klarinét (Csehország), Erdődy Kamarazenekar (koncertmester: Szefcsik Zsolt)
Łukasz Borowicz 1977-ben született Varsóban. A varsói Chopin Zeneakadémia karmester szakán végzett (kitüntetéssel diplomázott prof. Bogusław Madey osztályában, valamint megkapta a Magna cum Laude díjat). 2000/2001-ben a Budapesti Fesztiválzenekarnál dolgozott mint Fischer Iván karmester asszisztense. Két alkalommal elnyerte a sienai Accademia Musicale Chigiana ösztöndíját (Gianluigi Gelmetti mesterosztályában). Három neves karmesterverseny díjazottja: Trento 1999 - II díj, Athén 2000 - IV díj, Porto 2002 - II díj. A legtöbb lengyel szimfonikus zenekart vezényelte már. Külföldi zenekarokkal folytatott munkája során a lengyel zeneszerzők munkásságát népszerűsíti.
Jelenleg a varsói Nemzeti Filharmóniában prof. Antoni Wit asszisztense.
(A Lengyel Kulturális Minisztérium, a Lengyel Intézet, a Cseh Centrum, a Szlovák Intézet, az Aspect Computer Szaküzlet Kft. és az Octogon Audio támogatásával.)

| Budapesti Tavaszi Fesztivál | Budapesti Őszi Fesztivál | Nyár a Lánchídon |
| lap tetejére | kezdőlap | jegyrendelés | magunkról | írjon nekünk! |

wapon: http://wap.fesztivalvaros.hu/