Anthony Newman igen sokoldalú muzsikus: csembalista, orgonista, zongoraművész, karmester, zeneszerző. 1942-ben született Los Angelesben. Zenei tanulmányait többek közt Alfred Cortot és a Notre Dame neves organistája, Pierre Cochereau vezetésével végezte Párizsban, de diplomát szerzett a Mannes College-ben (New York) és a Harvard University-n is (Boston). Előadóként Newman olyan világhírű zenészekkel lépett fel, mint Kathleen Battle, Itzhak Perlman, Jean-Pierre Rampal, Julius Baker, James Levine, Lorin Maazel vagy Leonard Bernstein. Lemezfelvételeinek száma meghaladja a 150-et, melyeket többek közt a SONY, a CBS, a Deutsche Grammophon és a Vox Masterworks számára készített. A trombitás Wynton Marsalisszal készült közös lemezük (Gabriel's Garden) egy teljes évig komolyzenei bestseller volt. A SONY Bach Brandenburgi versenyeit az ő vezetésével és csembalójátékával rögzítette és terjeszti folyamatosan. Beethoven 3. Zongoraversenyének korhű hangszereken való felvétele a Stereo Review Magazine "Az év hanglemeze" címét is elnyerte 1989-ben.

Newman a világ szinte minden táján fellépett. Csak a Lincoln Centerben több mint ötven alkalommal szerepelt, de a Carnegie Hall vagy a Theatre de Champ d'Elysée közönsége is élvezhette játékát. Keze alatt játszott tk. a New York-i, a Skót és az Angol Kamarazenekar. Elsősorban mint régizene-specialista vált ismertté, de olyan ritka műveket is vezényelt többek közt, mint César Franck Chasseur Maudit c. műve vagy Hindemith egyfelvonásosa, a Sancta Suzanna.
Kevésbé ismert Newman zeneszerzői tevékenysége. Bár tanulmányait Luciano Berio irányításával végezte, nem tudott azonosulni a 60-as évek avantgárdjával, így hamarosan felhagyott a komponálással. Az utóbbi két évtizedben, a posztmodern térhódítása óta azonban újból termékeny zeneszerzővé vált. Számos kamara- és orgonaműve (tk. 24 prelúdium és fúga) mellett versenyműveket, négy szimfóniát és egy Requiemet is komponált.
2004 őszén mutatják be New Yorkban Nicole c. második operáját. Fuvolaműveit Ittzés Gergelyjel rögzítette 2004 februárjában. Newman zeneszerzői stílusa (régizenész mivoltából is kifolyólag) általában neobarokk, de szinte minden esetben egy igen hagyománytisztelő és tonalitás-centrikus hozzáállást tükröz, mely olyan szerzők komponálási archetípusait és zeneszerzői technikáit veszi alapul, mint Bach, Brahms, Sztravinszkij vagy Bartók.
Erről a gyakorlatról Newman könyvet is írt (How Music is Composed: Models in Composition - A Systematic Approach to the Teaching of Composition, 1995).

Anthony Newman a Purchase New York-i Állami Egyetem tanára volt évtizedekig, jelenleg a bedfordi Szent Máté-templom (NY) zeneigazgatója

Kelemen Barnabás
Liszt-díjas hegedűművész, 1978-ban született Budapesten. Hegedűtanulmányait 6 évesen, Baranyai Valériánál kezdte. 11 évesen felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneakadémia előkészítő tagozatára Perényi Eszter osztályába, ahol 2001-ben diplomázott. Rendszeres hallgatója volt Rados Ferenc, Isaac Stern, Kurtág György, Igor Ozim, Fenyves Lóránd, Zsigmondy Dénes, Pauk György, Sergiu Luca és Thomas Zehetmair magánóráinak, mesterkurzusainak. Megannyi sikeres nemzetközi versenyszereplés után megnyerte az 1997-es Nemzetközi Szigeti József Hegedűverseny második díját, az 1999-es salzburgi Mozart-verseny első díját, a kuhmói Trio-verseny első díját (Bogányi Gergellyel és Tiborral), a 2001-es brüsszeli Erzsébet Királyné Hegedűverseny harmadik díját, majd a világ talán legrangosabb hegedűversenye, a Nemzetközi Indianapolisi Hegedűverseny első díját és a nyolcból hat különdíjat. Olyan művészek kérték fel, mint Lorin Maazel, Sir Neville Marriner, Kocsis Zoltán, Michael Stern, Vásáry Tamás, Perényi Miklós, Steven Isserlis. Máig négy szólólemeze készült a Hungarotonnál, melyek közül az első, egy duplalemez (Liszt összes hegedű-zongora-műve Bogányi Gergellyel) elnyerte a Nemzetközi Liszt-társaság Nagylemez-Díját. Kelemen Barnabás a világ számos rangos fesztiválján és koncerttermében játszik híres zenekarokkal. A jövő évadban többek között az amsterdami Concertgebouw, a londoni Wigmore Hall és a híres New York-i Carnegie Hall Nagytermében játszik. Repertoárja átfogó képet ad mind a szóló-, mind a kamarairodalomból, valamint átível a kora barokktól napjaink zenéjéig. Nevéhez fűződik többek között Ligeti, Schnittke és Kurtág műveinek magyarországi, ill. ősbemutatója is. Kelemen Barnabást 2001-ben Végh Sándor Díjjal jutalmazták.

Ittzés Gergely
Liszt-díjas fuvolaművész, 1969-ben született. Pályája kezdeti időszakában több nemzetközi díjat nyert (Róma, 1987; Duino, 1988; Szeged, 1992). 1998-ban, Lengyelországban a Zenei Egyéniségek Második Nemzetközi Alexander Tansman Versenyének Nagydíját nyerte el. Fischer Annie ösztöndíjas volt. Különösen sokat foglalkozik a kortárs zene előadásával. A fuvola játékmódjának új lehetőségeit kutatja és maga is komponál. Tevékenységéért többször részesült a szerzői Jogvédő Hivatal nívódíjában. A kortárs repertoár mellett foglalkozik a klasszikus repertoár megszólaltatásával, valamint részt vesz jazz- és világzenei produkciókban is. Játszott Markus Stockhausen Possible Worlds Orchestra elnevezésű improvizációs együttesével. Eddig 9 önálló CD-je jelent meg, ebből három a Hungarotonnál.

A világ legismertebb énekegyüttese, 1968-ban alapították a King’s College Cambridge énekesei. (A gyakran használt „Király énekesei” elnevezés némileg félrevezető.) Elsősorban a reneszánsz vokális zene megszólaltatását tekintették feladatuknak, de szinte minden korszakban otthonosan mozognak és szívesen tesznek kirándulásokat az átiratok vagy a népszerű popslágerek világába is. Világhírüket részben ennek a sokoldalúságnak is köszönhetik. A tagok az elmúlt évtizedekben folyamatosan cserélődtek, az egykori King’s Singers énekesek ma a világ keresett énekpedagógusai, kórusvezetői az Egyesült Államoktól a Távol-Keletig.

A Bohémélet kétzongorás változata tulajdonképpen színpadi tanulmány. A puszta énekhangra és az emberi gesztusokra koncentráló játék egy színpadi próba szituációjából bontakozik ki, és szinte észrevétlenül avatja a nézőt a dráma születésének tanújává. A Magyar Állami Operaház és a Szigligeti Színház koprodukciója pályakezdő fiatal tehetségek ambiciózus vállalkozása.

Eötvös Péter operája 2001-2002-ben készült. Jean Genet 1957-ben írt színműve alapján a librettót Francoise Morvan, Eötvös Péter és André Markovitz írta. A darab bemutatója 2002. júliusában volt az Aix-en-Provence Fesztiválon, Stanislas Nordey rendezésében. A mű ősbemutatóján az Ensemble Intercontemporain együttesét Eötvös Péter vezényelte. Az előadásról készült filmfelvétel az Arany Prága Filmfesztivál nagydíját nyerte. 2003-ban, Németországban, a Freiburgi Színház mutatta be, Hollandiában pedig az Aix-en-Provence-i előadás került színre. Az első rendezést tűzte műsorára a Toulouse-i Theatre du Capitole, majd 2004. januárjában új rendezői koncepcióval a Besancon-i Operaház mutatta be. A magyarországi premier a darab negyedik rendezése.
A Genet-darab zenei megvalósításához Eötvös a Három nővér szemléletétől radikálisan eltérő nyelvezetet dolgozott ki. E váltás tudatosítása és értelmezése mind a befogadás, mind az aktuális rendezések számára lényegbevágó. Genet Balkonját ugyanis sem a hagyományos operai, sem a megelőző Eötvös-opera eszközeivel nem lehet hitelesen megközelíteni és előadni. Különösen igaz ez a színészi játékra és a színészvezetésre, mivel Genet szürreális, abszurd színháza nem teszi lehetővé az „emelkedett” operajátszást. Ezzel párhuzamosan Eötvös muzsikája mind zenei, mind technikai értelemben igen magas követelményt állít a szereplők elé, akiknek felülemelkedve a zenei nehézségeken elsősorban mégiscsak színészként kell megközelíteniük szerepüket. Eötvös törekedett arra, hogy műve „franciás legyen” és a játék „zenei miliője” illeszkedjen a megidézett korhoz és a helyszín – a bordély – atmoszférájához. Arra is figyelemmel kellett lenni, hogy Genet szövege egyszerre poétikus és zavarba ejtően frivol. A groteszk cselekményhez, a kabaréba hajló harsány színpadi játékhoz illó zenei stílust Eötvös végül a francia chanson világában találta meg. Koncepciójának modelljét – miközben a Balkon egyáltalán nem tekinthető stílusimitációnak – Fréhel, Jacques Brel, Yves Montand, Leo Ferré zenéjében és előadói modorában kell keresnünk.

A népzene, a néptánc és a tárgyalkotó népművészet kétnapos seregszemléje, műkedvelő és hivatásos előadók, gyermek- és felnőtt néptáncegyüttesek, zeneiskolások és hagyományőrző népművészek közreműködésével, a Kárpát-medencei magyarság és a hazai nemzetiségek képviseletében.