Midori
Az 1971-ben Oszakában született világhírű japán hegedűművész pályája 1982-ben kezdődött, amikor a közönség Zubin Mehtának a New York-i Filharmonikusok élén adott újévi koncertje szólistájaként először hallgatta az akkor 11 éves csodagyereket. Azóta a nemzetközi zenei élet egyik legnagyobb sztárja, aki szólistaként és kamarazenészként egyaránt ünnepelt vendég a legrangosabb zenekaroknál, hangversenysorozatokban és fesztiválokon. Az előző évadban fellépett többek között a New York-i és a Berlini Filharmonikusokkal, a Chicagói és a Londoni Szimfonikus Zenekarral, a Philadelphia-i Zenekarral, a BBC Szimfonikus Zenekarával, az Orchestre de Paris-val. Állandó partnerével, a zongorista Robert McDonalddal olyan fontos zenei központokban hangversenyezett, mint Bécs, London, New York, Madrid és Párizs. A Sony Classics exkluzív művésze: lemezei számtalan rangos díjat nyertek. Midori Bronislav Huberman egykori hangszerén, egy 1734-ben készült Guarnerius del Gesu hangszeren játszik.

Fischer Iván
1951-ben Budapesten született. Előbb zongorázni és hegedülni tanult, majd cselló- és zeneszerzés tanulmányokat folytatott Budapesten. Hans Swarowsky híres bécsi karmester-osztályában szerzett diplomát, majd két évig Nikolaus Harnoncourt asszisztenseként dolgozott.
Nemzetközi karrierje a Rupert Foundation 1976-os londoni karmesterversenyének megnyerésével indult. Jelentős nemzetközi sikerek után 1983-ban visszatért Magyarországra és Kocsis Zoltánnal közösen megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart. Új, intenzív próbamódszereket vezetett be, nagy hangsúlyt fektetve a kamarazenére és az egyes zenekari tagok kreatív munkájára.
Vendégkarmesterként Fischer Iván rendszeresen vezényli a Berlini Filharmonikusokat, a Concertgebouw Zenekarát, a New York-i Filharmonikusokat, a Clevelandi Zenekart, az Orchestre de Paris-t, a Müncheni és az Izraeli Filharmonikusokat, az Orchestra of the Age of Enlightenment-t. Operakarmesterként Mozart-ciklust vezényelt a Bécsi Állami Operaházban, és több produkciót irányított Zürich, London, Párizs, Brüsszel, Stockholm és Budapest operaházaiban. Zeneigazgatója volt a brit Northern Sinfoniának és a Kent-i Operának, első vendégkarmestere a Cincinnati Szimfonikus Zenekarnak.
A 2000-2003. között a Lyoni Nemzeti Operaház zeneigazgatója volt, ezzel párhuzamosan mindvégig megtartotta zeneigazgatói posztját a Budapesti Fesztiválzenekarnál.
Bartók- és Liszt-felvételeit Gramophone-díjjal, Arany Diapason-díjjal, Telerama-díjjal, Arte, MUM és Erasmus-díjakkal tüntették ki.
Elnyerte a Magyar Köztársaság Elnökének Arany Emlékérmét, a nemzetközi kulturális kapcsolatok fejlesztéséért a Davosi Világgazdasági Fórum Kristály-díjjal tüntette ki.

Midori
Az 1971-ben Oszakában született világhírű japán hegedűművész pályája 1982-ben kezdődött, amikor a közönség Zubin Mehtának a New York-i Filharmonikusok élén adott újévi koncertje szólistájaként először hallgatta az akkor 11 éves csodagyereket. Azóta a nemzetközi zenei élet egyik legnagyobb sztárja, aki szólistaként és kamarazenészként egyaránt ünnepelt vendég a legrangosabb zenekaroknál, hangversenysorozatokban és fesztiválokon. Az előző évadban fellépett többek között a New York-i és a Berlini Filharmonikusokkal, a Chicagói és a Londoni Szimfonikus Zenekarral, a Philadelphia-i Zenekarral, a BBC Szimfonikus Zenekarával, az Orchestre de Paris-val. Állandó partnerével, a zongorista Robert McDonalddal olyan fontos zenei központokban hangversenyezett, mint Bécs, London, New York, Madrid és Párizs. A Sony Classics exkluzív művésze: lemezei számtalan rangos díjat nyertek. Midori Bronislav Huberman egykori hangszerén, egy 1734-ben készült Guarnerius del Gesu hangszeren játszik.

Fischer Iván
1951-ben Budapesten született. Előbb zongorázni és hegedülni tanult, majd cselló- és zeneszerzés tanulmányokat folytatott Budapesten. Hans Swarowsky híres bécsi karmester-osztályában szerzett diplomát, majd két évig Nikolaus Harnoncourt asszisztenseként dolgozott.
Nemzetközi karrierje a Rupert Foundation 1976-os londoni karmesterversenyének megnyerésével indult. Jelentős nemzetközi sikerek után 1983-ban visszatért Magyarországra és Kocsis Zoltánnal közösen megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart. Új, intenzív próbamódszereket vezetett be, nagy hangsúlyt fektetve a kamarazenére és az egyes zenekari tagok kreatív munkájára.
Vendégkarmesterként Fischer Iván rendszeresen vezényli a Berlini Filharmonikusokat, a Concertgebouw Zenekarát, a New York-i Filharmonikusokat, a Clevelandi Zenekart, az Orchestre de Paris-t, a Müncheni és az Izraeli Filharmonikusokat, az Orchestra of the Age of Enlightenment-t. Operakarmesterként Mozart-ciklust vezényelt a Bécsi Állami Operaházban, és több produkciót irányított Zürich, London, Párizs, Brüsszel, Stockholm és Budapest operaházaiban. Zeneigazgatója volt a brit Northern Sinfoniának és a Kent-i Operának, első vendégkarmestere a Cincinnati Szimfonikus Zenekarnak.
A 2000-2003. között a Lyoni Nemzeti Operaház zeneigazgatója volt, ezzel párhuzamosan mindvégig megtartotta zeneigazgatói posztját a Budapesti Fesztiválzenekarnál.
Bartók- és Liszt-felvételeit Gramophone-díjjal, Arany Diapason-díjjal, Telerama-díjjal, Arte, MUM és Erasmus-díjakkal tüntették ki.
Elnyerte a Magyar Köztársaság Elnökének Arany Emlékérmét, a nemzetközi kulturális kapcsolatok fejlesztéséért a Davosi Világgazdasági Fórum Kristály-díjjal tüntette ki.

A Tavaszi Fesztivál ünnepel, az idén 25 éves. 1999 óta minden évben szerepel műsorán egy Bartók-Kodály est, amit a Muzsikás együttes ad Sebestyén Mártával és Batyuékkal. A műsorok vendégei rendre neves klasszikus előadók voltak – hegedűművész, csellóművész, kvartett, leánykar, szimfonikus zenekar, vegyeskar, akiknek a segítségével az életművek egy-egy oldalára irányult a figyelem. Az idei jubileumi évben sokfelől jöttek a résztvevők. Hallhatjuk, láthatjuk az autentikus népi énekest, Petrás Máriát Moldvából, a Muzsikást és Sebestyén Mártát, Batyuékat a táncosokat és Jandó Jenőt a méltán hírneves zongoraművészt, a nagyszerű Danubia Szimfonikus Zenekart az invenciózus karmester, Héja Domonkos vezényletével. A műsor zenei anyagát a Kárpát-medence népzenéjéből állítottuk össze, melyet Bartók vagy Kodály gyűjtött, és műveik hátterében is jelen vannak.

Az első félidőben kamara-darabokat hallunk. Közismert, hogy Bartók és a Kodály házaspár együtt látogatott el Kalotaszegre, ahol a zene mellett megcsodálták a templomok festett kazettás mennyezetét, a tájba illeszkedő falvakat, az ünnepek és a hétköznapi élet tárgyait, a viseletet, a szokásokat. A műsor első két darabja (1-2.) innen, Kalotaszegről való. Az első hangszeres tánczene: verbunk, csárdás, szapora. A második olyan énekelt, különösen lassan előadott régi dallam, amilyeneket a lakodalom másnapján, hajnalban szoktak énekelni az öregek. Ezt dudatánc (3.) követi – hegedűn és tánccal előadva –, amelyben felbukkan Kodály Mátrai képek művének néhány dallama: Vidrócki balladája, Madárka, madárka, dudanóták. A műsorban Bartók Improvizációk magyar parasztdalokra sorozatának (4.) 5-6-7-8. darabja következik úgy, hogy a 6. előtt elhangzik a dallam kalotaszegi változata. A műsor ötödik darabjában két Bartók zongoraművet, Az éjszaka zenéjét és az Allegro barbarót (5.) köti össze gyimesi muzsika úgy, hogy a modern XX. századi művek és a régi hagyományt őrző népi hegedű-gardon játék a legtermészetesebben illeszkednek egymáshoz. Az első félidőt Bartók gyűjtésekből összeállított dunántúli tánczene (6.) zárja. A vonósok hangzását tambura színesíti. Érdemes felfigyelni a táncra, amely egy régi táncfilm alapján felújítja-bemutatja a táncok egy mára már eltűnt, régies, igen szép változatát.

A második félidő moldvai balladával és a Gergelytánccal (1.) indul. Énekel Petrás Mária. Ezt az igen-igen régi éneket és szöveget megőrző hagyományt követi a XX. század egyik csodálatos autonóm zeneműve Bartók legutolsó alkotása a harmadik zongoraverseny (2.). „Hogy szerzője búcsúnak szánta-e, nem tudhatjuk. A műben van valami a mindenen túlemelkedés könnyedségéből, de benne érezzük az életbe visszatérő örömét, az életet újra megpillantó naiv rácsodálkozását, boldogságát is.” – írja Kroó György. A szimfonikus hangzás után vonós kamarazene és tánc következik: csárdások és verbunk (3.) Erdélyből, Szászcsávásról. A műsor befejezéseként Bartók: Román népi táncok (4.) művének 3-4-5-6-7. tételei hangzanak el, autentikus népi változatban, vagy zongorán, vagy éppen a zenekarral közösen játszva.

Barbara Hendricks
Barbara Hendricks napjaink egyik legünnepeltebb operacsillaga, Arkansasban született, tanulmányait a New York-i Juilliard School-ban végezte. 1974-ben debütált San Franciscóban és a Glyndebourne Fesztiválon, azóta a világ legnagyobb színpadain (Párizsi Opera, Metropolitan Opera, Covent Garden, La Scala. Berlin, Bécs, Hamburg) lépett már fel. Több mint 20 nagy operaszerepet tart repertoárján, köztük Paminát (Varázsfuvola), Iliát (Idomenneo), Antoniát (Hoffman meséi), Micaelát (Carmen) valamint Massenet Manon-ját, Gounod Júliáját és Debussy Mélisande-ját. Gyakran énekli Gilda (Rigletto) és Liú (Turandot) szerepét. Utóbbit 1998-ban, Pekingben (Zubin Mehta vezényletével) is énekelte.
A nagyközönség operafilmekben is találkozhatott vele, szerepelt a Luigi Comencini által rendezett Bohéméletben és a nagysikerű, nemzetközi díjakkal is elismert Rake’s Progress-ben (Stravinsky), melyben a női főhőst, Anne Truelove-ot formálta meg.
Az operafellépések mellett gyakran ad dalesteket, generációjának egyik legaktívabb koncerténekese. A német dalirodalom mellett szívesen énekel francia, amerikai és skandináv szerzőktől is. Kísérői között olyan zongoraművészeket találunk, mint Dmitrij Alexejev, Michel Béroff, Yefim Bronfman, Michel Dalberto, Jurij Jegorov, Ralf Gothoni, Radu Lupu, Maria João Pires, Roland Pöntinen, Staffan Scheja, Schiff András és Peter Serkin.
Zenekari repertoárja is igen széles, az elmúlt évtizedek legnagyobb karmestereivel (Barenboim, Bernstein, Davis, Doráti, Giulini, Haitink, Karajan, Maazel, Mehta, Sawallisch és Solti) dolgozott együtt. Lemezeit a legnagyobb kiadók gondozzák.
1994-ben fellépett a Monteux Jazz Fesztiválon, azóta rendszeresen énekel jazz-t is.
1977 óta Svédországban él.

Budapesti koncertjén a svéd Magnus Lindgren Quartet kíséri. Az együttes és vezetője a svéd jazzélet fiatal generációjához tartozik (Magnus Lindgren 1974-ben született), a 90-es évek közepe óta díjak egész sorát nyerték el, Lindgrent a legígéretesebb zenei tehetségként tartja nyilván a jazz-szakma.

Kobayashi Ken-Ichiro
1940-ben született Japánban, karmesteri tanulmányait Watanabe Akeónál és Yamada Kazuónál folytatta a Tokiói Művészeti és Zenei Egyetemen. 1974-ben került be a nemzetközi zenei élet középpontjába, amikor első díjat nyert a Magyar Televízió I. Nemzetközi Karmesterversenyén. Sikere azóta is töretlen, a legnevesebb zenekarokat dirigálja Németországban, Ausztriában és Angliában. A Magyar Állami Hangversenyzenekar (ma Nemzeti Filharmonikus Zenekar) vezető karmestere 1987-től, örökös tiszteletbeli elnök-karnagya 1992-től. 1994-ben megkapta a Magyar Köztársaság egyik legmagasabb kitüntetését. Jelenleg a Japán Filharmonikusok vezető karmestere.

Jukka-Pekka Saraste
Az utóbbi két évtizedben kiváló karmesterek egész sorát nevelő finn karmesteriskola egyik legjelesebb képviselője. Elkötelezett tolmácsolója skandináv szerzők műveinek, ugyanakkor kiváló érzékkel szólaltatja meg a német romantika és késő romantika mesterműveit.
1987 és 2001 között a Finn Rádiózenekar, ezzel párhuzamosan 1994 és 2001 között a Torontói Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója volt, jelenleg a BBC Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere. Rendszeresen vezényli a nagy észak-amerikai és európai zenekarokat.
A közeljövőben dolgozni fog a londoni Philharmonia Zenekarral, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Concertgebouw Zenekarával, a Chicagói Szimfonikus Zenekarral, a Francia Nemzeti Zenekarral és a Drezdai Staatskapellével.
A Finn Rádiózenekarral lemezre vette Sibelius és Nielsen összes szimfóniáját, a Torontói Szimfonikus Zenekarral pedig Bartók, Dutilleux, Muszorgszkij és Prokofjev több művét. Saraste első ízben lép fel a Fesztiválzenekarral.


Ránki Dezső Budapesten végezte tanulmányait, 1973-ban szerzett diplomát a Zeneakadémián, Kadosa Pál és Rados Ferenc növendékeként. Még tanulóévei alatt, 1969-ben, 18 évesen nyerte meg a zwickaui nemzetközi Schumann-verseny I. díját, ez idő óta koncertezik világszerte. Rendszeresen fellépett Európa legtöbb országában, több ízben Észak- és Dél-Amerikában, és 2-3 évente Japánban. Játszott többek között a Berlini Filharmonikusokkal, a Londoni Filharmonikusokkal, az amszterdami Concertgebouw zenekarával, a párizsi Orchestre National-lal, a tokiói NHK zenekarával, és számos neves karmesterrel, pl. Solti Györggyel, Végh Sándorral, Lorin Maazellel, Zubin Mehtával. Jelentős szerepet játszik életében a kamarazene, az utóbbi két évtizedben évi 10-15 koncertet ad Klukon Edit társaságában négykezes és kétzongorás művekkel.

Jukka-Pekka Saraste
Az utóbbi két évtizedben kiváló karmesterek egész sorát nevelő finn karmesteriskola egyik legjelesebb képviselője. Elkötelezett tolmácsolója skandináv szerzők műveinek, ugyanakkor kiváló érzékkel szólaltatja meg a német romantika és késő romantika mesterműveit.
1987 és 2001 között a Finn Rádiózenekar, ezzel párhuzamosan 1994 és 2001 között a Torontói Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója volt, jelenleg a BBC Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere. Rendszeresen vezényli a nagy észak-amerikai és európai zenekarokat.
A közeljövőben dolgozni fog a londoni Philharmonia Zenekarral, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Concertgebouw Zenekarával, a Chicagói Szimfonikus Zenekarral, a Francia Nemzeti Zenekarral és a Drezdai Staatskapellével.
A Finn Rádiózenekarral lemezre vette Sibelius és Nielsen összes szimfóniáját, a Torontói Szimfonikus Zenekarral pedig Bartók, Dutilleux, Muszorgszkij és Prokofjev több művét. Saraste első ízben lép fel a Fesztiválzenekarral.


Ránki Dezső Budapesten végezte tanulmányait, 1973-ban szerzett diplomát a Zeneakadémián, Kadosa Pál és Rados Ferenc növendékeként. Még tanulóévei alatt, 1969-ben, 18 évesen nyerte meg a zwickaui nemzetközi Schumann-verseny I. díját, ez idő óta koncertezik világszerte. Rendszeresen fellépett Európa legtöbb országában, több ízben Észak- és Dél-Amerikában, és 2-3 évente Japánban. Játszott többek között a Berlini Filharmonikusokkal, a Londoni Filharmonikusokkal, az amszterdami Concertgebouw zenekarával, a párizsi Orchestre National-lal, a tokiói NHK zenekarával, és számos neves karmesterrel, pl. Solti Györggyel, Végh Sándorral, Lorin Maazellel, Zubin Mehtával. Jelentős szerepet játszik életében a kamarazene, az utóbbi két évtizedben évi 10-15 koncertet ad Klukon Edit társaságában négykezes és kétzongorás művekkel.

Szergej Nakarjakov
A világhírű trombitaművész még csak tizenkét éves volt, amikor egy finnországi koncertje után a sajtó a „trombita Paganinijeként” üdvözölte, 1987-ben pedig a Musik und Theater kritikusa a „trombita Carusójának” nevezte. Nakarjakov repertoárja nemcsak a trombitairodalomra szorítkozik, számos virtuóz átiratot játszik (többségét maga készíti el), és a trombita mellett szívesen játszik szárnykürtön is. 15 éves kora óta a Teldec lemezkiadó exkluzív művésze, lemezein olyan kiváló karmesterekkel dolgozik együtt, mint Vladimir Ashkenazy.
Nakarjakov 1977-ben született Gorkijban. Zenei tanulmányait zongorával kezdte, 1986-tól pedig trombitált. Mestere édesapja volt. Tízéves korától kezdve rendszeresen részt vett különböző szentpétervári zenei versenyeken, 1991-ben óriási sikert aratott az Ivo Pogorelich Fesztiválon Bad Wörishofenben. Még ugyanebben az évben a Litván Kamarazenekar szólistájaként fellépett a Salzburgi Fesztiválon, egy évvel később pedig a Schleswig–Holstein Zenei Fesztiválon, ahol elnyerte a Davidoff-díjat. Azóta a világ nagy zenei centrumaiban játszott Los Angelesben, New Yorkban, Londonban. 2002-ben elnyerte az „Év hangszerese” címet a német hanglemez akadémiától.

Vlagyimir Fedoszejev és a Moszkvai Csajkovszkij Zenekar
Fedoszejev Szentpéterváron született, tanulmányait Moszkvában végezte Leo Ginzburg irányítása mellett. 1971-ben a legendás Jevgenyij Mravinszkij meghívta a Leningrádi Filharmonikusokhoz vendégkarmesternek, a nagysikerű bemutatkozást koncertmeghívások egész sora követte. 1974-ben nevezték ki a Moszkvai Rádió Szimfonikus Zenekarának élére. Az elmúlt három évtizedben különleges kapcsolatot alakított ki muzsikustársaival és félreismerhetetlen profilt adott a zenekarnak. Irányítása alatt az együttes számos nagyszerű nemzetközi turnén vett részt, jártak Németországban, Ausztriában, Svájcban, a skandináv országokban, Angliában, Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Dél Amerikában, Hong Kongban, Japánban, Malajziában és Ausztráliában. Fedoszejevet 1996-ban az egyik legnagyobb orosz díjat, a „Hazáért” kitüntetést, valamint Bécs város díját vette át. 1997-ben a Bécsi Szimfonikusok vezető karmestere, ezzel az együttessel is sikeres vendégszerepléseken vett részt. Bécsi működésének legfényesebb pillanatai közé tartozott Schönberg Gurreliederének, Verdi Requiemjének, Beethoven összes szimfóniájának és Rimszkij-Korszakov Cári menyasszony című operájának koncertszerű előadása, valamint a Musikverein újévi koncertje (2000-ben), ahol Beethoven Missa solemnisét dirigálta. Fedoszejev jelenleg olyan zenekaroknál dolgozik vendégként, mint a Bajor Rádiózenekar, a Kölni Filharmonikusok, a Lipcsei Gewandhaus Zenekar, a Berlini Filharmonikusok, Zürichi Tonhalle Zenekara és több nagyhírű párizsi együttes. Különösen népszerű Japánban, 1996 óta a Tokiói Filharmonikus Zenekar első vendégkarmestere. Operakarmesterként is igen keresett, rendszeresen vezényel a Zürichi Operában (Verdi: Attila, Álarcosbál, Otello; Glinka: Ivan Szuszanyin; Muszorgszkij: Hovanscsina; Csajkovszkij: Pikk dáma) Vezényelt a milánói Scalában, Bécsben, a firenzei Teatro Comunaléban, Rómában és Bolognában. 2004-ben ismét Zürichben vezényel, Csajkovszkij Anyeginjét irányítja. A közeljövőben meghívások várják a Drezdai Filharmonikusokhoz, a Clevelandi Szimfonikusokhoz, az Oslói Szimfonikus Zenekarhoz és Washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekarhoz. A Moszkvai Csajkovszkij Zenekarral japán és ázsiai turnéra indul.
Több lemezfelvételt készített Csajkovszkij, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov, Rahmanyinov, Sztravinszkij, Szkrjabin, Sosztakovics, Brahms és Mendelssohn zenekari műveiből, operáiból.

Zubin Mehta
Zubin Mehta 1985 óta a Teatro del Maggio Musicale Fiorentino vezető karmestere. Bombayban született, zenész családban nevelkedett: édesapja, Mehli Mehta alapította a Bombay-i Szimfonikus Zenekart és zenei igazgatója volt a Los Angelesi Ifjúsági Szimfonikus Zenekarnak. Zubin Mehta tizenhat éves korában került a Bécsi Zeneakadémiára, ekkor kezdődött karmesteri karrierje. Kilenc évvel később már a Bécsi Filharmonikusok karmesteri pulpitusán állhatott, nem sokkal később a Berlini Filharmonikus Zenekart is vezényelte. Zeneigazgatója volt a Montreali Szimfonikus Zenekarnak, a Los Angelesi Filharmonikus Zenekarnak, az Izraeli Filharmonikus Zenekarnak és a New Yorki Filharmonikus Zenekarnak. Rendszeresen vezényel Európa legfontosabb operaházaiban: Covent Garden, Bécsi Staatsoper, milánói Scala.
A firenzei Maggio Musicale Zenekarhoz fűződő szoros kapcsolata nyomán, az 1986-os szezon óta, számos nagyszabású koncert és operaciklust jött létre - olyan produkciók, mint Wagner Ringje, a Mozart-Da Ponte trilógia, Schönberg Mózes és Áronja (az előadás elnyerte az Abbiati kritikusok díját) valamint a Turandot pekingi bemutatója. A zenekarral számos nemzetközi turnén vett részt és több lemezfelvételt is készített. Két alkalommal, 1990-ben és 1995-ben, ő vezényelte a híres bécsi újévi koncertet. Az ő vezényletével jött létre két nagysikerű televíziós produkció: Puccini Toscája és a Traviata "párizsi közvetítése". Több jelentős kitüntetés díjazottja, a müncheni Bajor Opera valamint az Izraeli Filharmonikusok zeneigazgatója.

Teatro del Maggio Musicale Fiorentino
A firenzei Maggio Musicale zenekar elődjét 1928-ban alapította Vittoro Gui. Az együttes a város állandó zenekaraként működött, szimfonikus koncerteket adott valamint részt vett operaprodukciókban a Firenzei Teatro Comunaléban. 1933-ban létrehozták, Salzburg után másodikként, az egyik legfontosabb európai fesztivált, a Maggio Musicale Fiorentino-t, ekkor változott meg a zenekar elnevezése is. A zenekar élén Mario Rossi, Piero Bellugi és Bruno Bartoletti követte Vittorio Guit. A zenekar történetének két legfontosabb fejezete Riccardo Muti (1969-1981) és Zubin Mehta (1985- ) nevéhez fűződik.
Nagysikerű koncertek és nemzetközi turnék fémjelzik e két karmester működését. Vendégkarmesterként hosszabb ideig dolgozott a zenekarral Myung-Whun Chung és Semyon Bychkov. Mellettük olyan világnagyságokat láttak vendégül, mint De Sabata, Guarnieri, Marinuzzi, Gavazzeni, Serafin, Furtwängler, Bruno Walter, Klemperer, Dobrowen, Perlea, Erich Kleiber,
Rodzinski, Mitropoulos, Karajan, Bernstein, Schippers, Claudio Abbado, Maazel, Giulini, Prêtre, Sawallisch, Carlos Kleiber, Solti György, Chailly, Sinopoli vagy Ozawa. Több zeneszerzővel is dolgoztak - Richard Strauss, Pietro Mascagni, Ildebrando Pizzetti, Paul Hindemith, Igor Stravinsky, Goffredo Petrassi, Luigi Dallapiccola, Krzysztof Penderecki és Luciano Berio -, legtöbbször saját műveiket (gyakran ősbemutatóként) vezényelték. Az 1950-es évektől kezdődően készítenek lemezfelvételeket, több díjat nyertek, köztük a Grammy Díjat is.

Az igazi művészet örökké változó útkeresés, amely mentes az előítéletektől és nem szab magának határokat. Szörényi Levente alkotói munkásságát is ez az örök megújulni vágyás jellemzi. 40 éves pályája alatt a közönség megismerhette benne az Illés-korszak meg nem alkuvó fiatal lázadóját, később a történelemi gyökerektől megihletett alkotót. Ezt az életpályát idézi fel a 2x45 perces gálaműsor, melynek első részében a Banchieri énekegyüttes „a cappella” eleveníti fel az Illés együttes dalait, majd az Atilla - Isten kardja, az István, a király, a Veled, Uram és A Kiátkozott című színházi darabokból csendülnek föl részletek. A műsor második részében Fénylő ölednek édes örömében címmel Szörényi Levente monumentális hangzásvilágú szakrális oratóriuma hangzik el, nagyzenekari kísérettel, melyben az eredeti sumér dallamvilág ötvöződik a mai szerző zenei gondolatvilágával.

Chicagói Szimfonikus Zenekar
Az egyik legrégebbi múltra visszatekintő amerikai sztárzenekar sikertörténete a 19. század végén kezdődött. Az együttes alapjait 1890-ben rakták le. Az első zeneigazgató Theodore Thomas volt, s már a kezdeti időszakban olyan művészeket, zeneszerzőket láttak vendégül, mint Ignace Paderewski vagy Antonín Dvořák. Úttörő szerepet játszottak a 19. század végi modern európai zene amerikai népszerűsítésében. Elsőként mutatták be az Egyesült Államokban például Richard Strauss több szimfonikus költeményét (Till Eulenspiegel, 1895; Also sprach Zarathustra, 1897; Don Quixote, 1899; Hősi élet, 1900). A zenekar dinamikus fejlődése a 20. században is folytatódott. 1903-ban megkezdődött az együttes állandó otthonául szolgáló hangversenyterem tervezése, 1904-ben az építkezés, az év végén pedig megrendezték az első koncertet. A hangversenyterem felavatása után néhány nappal (1905. január 4-én) váratlanul elhunyt Theodore Thomas. A zenekar igazgatását Frederick Stock vette át, az együttes felvette alapítója nevét. Továbbra is vendégül láttak neves európai zeneszerzőket: Camille Saint-Saëns, Edward Elgar működött közre a zenekar koncertjein. 1909-ben Szergej Rahmanyinov karmesterként és zongoraművészként is fellépett Chicagóban (Holtak szigete, II. zongoraverseny), 1913-ban Schönberg-darabot mutattak be, 1915-ben Pablo Casalsszal koncerteztek, 1916-ban elkészítették első lemezfelvételüket a Columbiánál. 1917-ben Mahler VIII. szimfóniáját közel 1000 közreműködővel játszották Chicagóban. 1918-ban Prokofjev lépett fel az együttessel. Stock 1919-től kezdve a közönség és a zenekar utánpótlásáról is gondoskodott. Beindította a gyerekkoncerteket, és 1920-ban megalapította a Chicagói Zeneiskolások Zenekarát. Több mint 500 jelentkezőből választotta ki a 86 ifjú muzsikust. A 20-as években többek között Ravel és Sztravinszkij lépett fel a zenekarral, és olyan ifjú titánok, mint az akkoriban induló Vladimir Horowitz vagy Isaac Stern. Az 1940-41-es koncertszezonban a zenekar félévszázados jubileumát ünnepelte. Ugyanebben az évben először kötöttek szerződést egy muzsikus nővel, Helen Kotas kürtössel. A jubileumi év legfontosabb eseménye azonban mégsem ez volt. November 20-21-én Bartók Béla II. zongoraversenyét játszotta a zenekarral. 1942. október 20-án elhunyt Frederick Stock, utóda a belga származású Désiré Defauw lett. Őt Artur Rodzinski követte, majd 1950-től Rafael Kubelik, később Reiner Frigyes. Reiner Frigyes munkája alapozta meg az együttes máig tartó világhírét. Sztravinszkij így fogalmazott. „Reinernek köszönhetően a zenekar a világ legpontosabb és leghajlékonyabb együttesévé vált.” Vendégkarmesterként az 50-es években dolgozott az együttessel Solti és Giulini. 1958-ban az akkor 15 éves Daniel Barenboim adott szólóestet a hangversenyteremben. Ebben az évben adta első nyilvános koncertjét a Chicagói Szimfonikusok Kórusa Bruno Walter vezényletével. 1960-ban a zenekar Grammy-díjat nyert (Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, vezényelt: Reiner Frigyes). A másik magyar, Solti György, 1969-től vezette a zenekart, ő hívta az együtteshez 1970-ben - ezúttal már vezényelni - Daniel Barenboimot. Solti – több szaklap egybehangzó véleménye szerint – Amerika elsőszámú együttesévé fejlesztette a zenekart. Solti zeneigazgatóként 1991-ben adta utolsó koncertjét, őt Barenboim követte. Pierre Boulez 1995-ben lett az együttes első vendégkarmestere.

Daniel Barenboim
A világhírű zongoraművész és karmester 1942-ben született Buenos Airesben. Első hangversenyét hétéves korában adta szülővárosában. 1952-ben a család Izraelbe költözött, Barenboim itt folytatta zenei tanulmányait. Tizenévesen fellépett Bécsben, Rómában, Párizsban, Londonban. New Yorkban Leopold Stokowskival debütált. Már 1954-től lemezeket készítettek vele, Klempererrel Beethoven-, Barbirollival Brahms-zongoraversenyeket vett fel. Az Angol Kamarazenekarral, melyet vezényelt is, Mozart-zongoraversenyeket rögzített. Az elmúlt évtizedekben a legnevesebb zenekarokhoz hívják vendégkarmesternek, kamaramuzsikusként pedig olyan partnerei voltak, mint Jacqueline du Pré, Gregor Piatigorsky, Itzhak Perlman vagy Pinchas Zukerman. A dalénekesek közül kísérte Dietrich Fischer-Dieskau-t. A Chicagói Zenekar irányítása mellett a Berlini Deutsche Staatsoper zeneigazgatói feladatait is ellátta. Lemezfelvételeit világcégek gondozzák.

Pierre Boulez
A francia zeneszerző-karmester napjaink legelismertebb művészegyéniségei közé tartozik. 1925-ben született Montbrisonban. Alkotóművészként, tanárként, karmesterként, a zenei élet szervezőjeként, a kortárs zene szószólójaként a 20. századi zene történetében kivételes helyet foglal el. Matematikai tanulmányai mellett zongora-, karvezetés- és zeneszerzés-stúdiumokat folytatott a párizsi Conservatoire-ban, ahol olyan tanárai voltak, mint Olivier Messiaen és René Leibowitz. 1953-54-ben megalapította a modern zene megszólaltatására specializált Concerts du Petit Marigny elnevezésű sorozatot, mely megteremtette a későbbi Domaine Musical alapjait. A következő évtizedben zeneelméletet, analízist tanított Darmstadtban és Bázelben, óriási hatást gyakorolva ezzel zeneszerző-nemzedékek egész sorára. 1962-től az USA-ban is tanított (Harvard). Karmesteri karrierje 1958-ban kezdődött (Südwestfunk Orchestra, Baden), nemzetközi elismertségét elsősorban Széll György clevelandi meghívásának köszönhette. Később (1969–1972) a Clevelandi Zenekar első vendégkarmestereként dolgozott, de rendszeresen vezényelte a BBC Szimfonikusokat és 1977-ig a New York-i Filharmonikusokat is. 1974-től őt bízták meg a Pompidou Központ zenei kutatóintézetének irányításával (IRCAM). Az intézet keretében hozta létre az Ensemble InterContemporaint, mely a kortárs zene nemzetközi hírű műhelyévé fejlődött. Felsorolhatatlanul sok kitüntetés, lemezdíj birtokosa, a világ zenei életének egyik legnagyobb tekintélye.

Eurofestivalchor
2000-ben, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megrendezett oratórium-hangverseny résztvevői részben külföldről, az AGEC (Arbeitsgemeinschaft Europäischer Chorverbände) tagországaiból érkeztek, részben a magyar kórusmozgalom reprezentáns együttesei voltak. E formáció elnevezése az Eurofestivalchor, mely 2005-ben ismét nagyszabású kórushangversenyt ad a Tavaszi Fesztiválon.
A kórus nemzetközi része az AGEC tagországaiból érkezik, magyar részről a Ciszterci rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumának Laudate Kórusa (karigazgató: Nagy Ernő), a Pécsi Bartók Béla Leánykar (karigazgató: Kertész Attila), a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium Vegyeskara (karigazgató: Lovrekné Auth Ágnes), valamint az ELTE Bartók Béla Énekkara (művészeti vezető: Baross Gábor) vesz részt a koncerten. A mintegy 250 főt számláló kórus karigazgatói feladatát Baross Gábor látja el.

Medveczky Ádám
1941-ben született Budapesten. Először zongorázni tanult, majd négy évig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában ütőhangszereket. 1960-63-ig a Magyar Állami Hangversenyzenekar üstdobosa.
1968-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karmesterképző szakán tanult. Tanára itt Kórodi András volt. 1971-ben Franco Ferrara mesterképzőjén vett részt Olaszországban. 1969-től a Magyar Állami Operaház korrepetitora, 1987-től karmestere. 1997-től a Győri Filharmonikus Zenekar karnagya. 1976-ban Liszt-díjat, 1988-ban Kiváló Művész díjat kapott.


Győri Filharmonikus Zenekar
Jogelődjét, a győri Ének- és Zeneegyletet 1862-ben a világhírű győri születésű karmester, Richter János édesapja, Richter Antal alapította.
A városi zenekarrá 1894-ben vált együttes Győr kulturális életében mindmáig kiemelkedő szerepet játszik. 1968 mérföldkő a zenekar életében. A hosszú fejlődési folyamat meghozta az eredményt. Ebben az esztendőben alakult át az eddig félhivatásos művészeti intézmény professzionális koncertzenekarrá. A hivatásossá válás nehéz, sokszor problémáktól sem mentes folyamatában meg kell említeni Sándor János karnagy nevét. Jelenléte Győr város zenei életében biztos záloga volt, hogy e sordöntő lépés eredményeként megszülethetett a hivatásos Győri Filharmonikus Zenekar, mely testület ma már 84 muzsikusnak biztosít megélhetést, és a város zeneszerető közönségének estéről-estére szép zenei élményeket. Hazai és nemzetközi koncertsikerek mellett lemezfelvételek jelzik a győri Filharmonikusok rangját. Jól ismerik a zenekart Ausztriában, Olasz-, Német-, Lengyel-, Cseh-, és Horvátországban, Luxemburgban, Hollandiában, Dániában, Boszniában és Szlovákiában.
Az évtizedek során a magyar és külföldi dirigensek tucatjai álltak a zenekar élén, köztük Lamberto Gardelli, Angelo Epfrikian, Kobayashi Ken-Ichiro, Ludovit Rajter, Jurij Szimonov, Eugene Goosens, Carlo Zecci, Hiroyuki Iwaki, Erdélyi Miklós, Kórodi András, Lukács Ervin és a zenekar alapító Richter Antal leszármazottja, Hans Richter.
A szólisták hosszú sorában olvasható Pásztori Ditta, Fischer Annie, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Janota Gábor, Perényi Miklós, Pauk György, Ruha István, Gertler Endre, Bogányi Gergely, Verebics Ibolya, Jandó Jenő, Franco Bonisolli, Jevgenyij Nyeszterenko, Peter Lucas Graf neve.
A Győri Filharmonikus Zenekar gazdag repertoárján nemcsak a klasszikus művek, hanem a kortárs magyar szerzők kompozíciói szerepelnek, amelyek tolmácsolását 1988-ban ARTISJUS-díjjal ismerték el. Több magyar szerző kompozíciójának ősbemutatója is a zenekar nevéhez fűződik. Az évtizedek során hosszabb-rövidebb ideig a zenekar élén állt karmesterek: Franek Gábor, Hermann László, dr. Kiss Lajos, Unger Ernő, Róna Frigyes, Kertész István, Rozsnyai Zoltán, Vavrinecz Béla, Fejér György, Sándor János, Jancsovics Antal, Sulyok Tamás, Koncz Tamás.
1997-től a vezető karmester. Medveczky Ádám Liszt-díjas, Kiváló művész.
http://www.filharmonikusok.gyor.hu

A világ legismertebb énekegyüttese, 1968-ban alapították a King’s College Cambridge énekesei. (A gyakran használt „Király énekesei” elnevezés némileg félrevezető.) Elsősorban a reneszánsz vokális zene megszólaltatását tekintették feladatuknak, de szinte minden korszakban otthonosan mozognak és szívesen tesznek kirándulásokat az átiratok vagy a népszerű popslágerek világába is. Világhírüket részben ennek a sokoldalúságnak is köszönhetik. A tagok az elmúlt évtizedekben folyamatosan cserélődtek, az egykori King’s Singers énekesek ma a világ keresett énekpedagógusai, kórusvezetői az Egyesült Államoktól a Távol-Keletig.