![]() |
|
[ Foglaljon helyet ]
| Video
|
|
Március 27. Zeneakadémia, 19:30
Mozart: Zaide - hangversenyszerű előadás
Vezényel: Graeme Jenkins Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Szereplők: Zaide: Csereklyei Andrea Gomatz: Megyesi Zoltán Allazim: Hámori Szabolcs Szulejmán: Szappanos Tibor Ozmin: Massányi Viktor Zaram: Merán Bálint Előénekes: Szerekován János Rabszolgák: Basky István, Mezei Krisztián Tibor, Wittner Géza, Lettner Zsolt, Moldvay József, Németh Attila, Sárosi Károly Wolfgang Amadeus Mozart: Zaide, daljáték két felvonásban, K 344
A daljátékot 1779-1780-ban komponálta Mozart (1756–1791). A szövegkönyvet Johann Andreas Schachtner állította össze. Voltaire hasonlótémájú darabját (Zaire) Johann Michael Haydn zenéjével 1777-ben játszották Salzburgban, és ismert volt Franz Josef Sebastiani „Das Serail” című műve is. Mozart darabja töredék maradt, nem készült el a nyitány és a záró-kórus. A kiegészített forma Carl Gollmik és Johann Anton André nevéhez fűződik, az ő változatukat 1866-ban mutatták be. Mozart 1778-ban, Mannheimben értesült arról, hogy II. József császár német nyelven játszó operatársulat alapításáról határozott. Levélben kérte apját, hogy a puhatolózza ki a bécsi színházi körökben, hogy van-e esélye a pozícióra. Leopold azonnal levélben kereste meg Franz von Heufeldet, aki közölte, hogy a császár valószínűleg nem keres új zeneszerzőt, Salieri, Gluck vagy más, az udvarnál működő komponistát fog kinevezni. Az egyetlen lehetőség, hogy Mozart gyorsan küld egy „remekszabott német operát” és vár a császári döntésre. Mozart azzal az ambícióval kezdett a Zaide komponálásához, hogy műve majd elnyeri a császár tetszését, és őt nevezik ki a társulat a zeneszerzőjévé, amikor 1779 januárjában visszatért párizsi-mannheimi útjáról Salzburgba, azonnal hozzáfogott a komponáláshoz. A mű cselekménye – miként a későbbi Szöktetés a szerájból c. daljátékban – török környezetben játszódik. Zaide, a nemesi származású lány, rabszolgaként Szulejmán háremében él. A szultán beleszeret az európai rabszolganőbe, Zaide azonban egy másik – egykor rabszolgaként az udvarhoz kerülő – ifjúba, Gomatzba szerelmes. Elhatározzák, hogy megszöknek. Tervüket egy Allazim nevű szolga is segíti. A szökés meghiúsul és a szultán szörnyű büntetést helyez kilátásba. Allazim – Szulejmán kedvenc szolgája – kegyelmet kér a fiataloknak, Zaide pedig arra kéri az uralkodót, hogy csak őt büntesse, a többieket bocsássa szabadon, ám a szultán hajthatatlan. Mozart partitúrája ezen a ponton ér véget. A mű befejezését a Sebastiani-darab cselekménye alapján készítették el. E szerint Allazim a szerelmesekben saját gyermekeit ismeri fel, a váratlan fordulat a szultán szívét is meglágyítja, az újraegyesült családnak engedélyezi, hogy visszatérjen hazájába. |
|