A jelen- és a történeti idő paradigmaváltásait reprezentáló zeneművek egyidejű hallgatása a lineáris idő-konvenciót észrevétlenül multilineáris, természeti élménnyé alakítja. A háromdimenziós tér és a három idő-dimenzió együttese akusztikusan modellezi az új paradigmává érett régi tapasztalatot, amely szerint minden telematikusan látott kétség – egység. A tér- és idő-specifikus jelenben az élet információja a mű, és a mű információja az élet. Más szóval, a művek “virtuális”, és az élet “valóságos” (vagy fordítva) tereiben az információk örökösen felcserélődnek, egyesülnek és/vagy szétbomlanak. E műveletek (a kultiváció) folytonos árama (a fluxus) az élő, egészségesen megújuló kultúra sajátossága.

Galántai György akusztikus tér-installációjában, az Artpool P60 kivételes téri adottságait kihasználva, az alábbi művek jelennek meg:

kép: Hajas Tibor (1946-1980): W. A. Mozart: "HAFFNER" SYMPHONY,
hang: Wolfgang Amadeus MOZART (1756-1791): D-dúr "HAFFNER" SZIMFÓNIA (1782)

kép: Erdély Miklós (1928-1986) műhelyéből: Bartók Béla fotómozaik arcképe
hang: BARTÓK Béla (1881-1945): CONCERTO ZENEKARRA (1943)

(a harmadik szektor)
hang: Mieko SHIOMI (1938-) - FLUXUS SZVIT (2002)
(80 ember zenei szótára a Fluxus köréből)

jegyzet: “Mindenhol megfigyelhetjük, hogy a különböző fajta apparátusok merev automatizmussal programozzák az életünket; a munkát az emberekről az automatákra hárítják, és a társadalom nagy része a "harmadik szektorban" üres szimbólumokkal való játékkal kezd foglalkozni; az egzisztenciális érdeklődés a dologi világról átkerül a szimbólumok univerzumára, és az érték a dolgokról áttevődik az információra.” Vilém Flusser (1920-1991)