A Néprajzi Múzeum különböző gyűjteményeiben a világ minden tájáról mintegy 3000 népi hangszert őriz. A hangszerkiállítás ezek közül válogatva a világ változatos hangszerkultúráját mutatja be, képet ad a hangszerek hasonlóságairól, különbözőségeiről, felvázolja felosztásuk rendszereit is.
A Néprajzi Múzeumot megalapozó nagy tárgyegyüttesek kezdettől tartalmaztak népi hangszereket is. Xántus János 1869–1870 közötti kelet- és délkelet-ázsiai gyűjtésének anyagában például 90 hangszer, illetve hangszeralkatrész található. Gróf Zichy Jenő oroszországi és kelet-ázsiai expedíciója nyomán a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályára került tárgyak között szintén akadnak zenével kapcsolatosak, s ezekből már az 1899-ben rendezett időszaki kiállításon bemutattak osztják sámándobokat, csontdorombot, kéthúrú hegedűt, hárfaféléket és énekszámláló pálcikákat.
A magyar népzene kutatóit mindig is foglalkoztatta más kultúrák értékeinek megismerése. Bartók Béla az 1900-as évek elején Algériába utazott, hogy arab zenét gyűjtsön, foglalkozott a szomszéd népek népzenéjével és megfordult a törököknél és más ázsiai népeknél is. Sárosi Bálint afrikai, Vikár László ázsiai kutatásai szintén nemzetközi jelentőségűek. Az általuk gyűjtött tárgyakból és zenékből is ízelítőt nyújt a kiállítás. Az eredeti felvételekből a kiállítás időtartama alatt CD jelenik meg.
A látvány mellett a hangszerek megismerését kivetítőkön és számítógép segítségével megjelenített bővebb információk segítik majd.

Gink Károly, Keresztury Dezső 1976-ban megjelent kötetének fotográfiáiból rendez kiállítást a Mai Manó.
Balázs Béla írta Bartók első táncjátékának a Fából faragott királyfinak történetét.
A kiállítás e nagyszerű mű képekben, fotográfiákban megjelenített történetét mutatja majd be. Egyrészt láthatóvá teszi azt az emberi példázatot, amely megjelenik e zeneműben, másrészről pedig tisztelgés a nemrég elhunyt fotóművész előtt.

A 20. század elejének francia–magyar kapcsolatában is kiemelkedő szerepet játszik az a Henri Matisse körül gyülekező modern festőcsoport, amelyet egykori gúnyos jelzőjük nyomán azóta is Fauve-oknak, azaz Vadaknak neveznek világszerte. Az 1905–1906 körül formálódó mozgalom nagy hatással volt a magyar művészek fiatal nemzedékére. Többen Matisse közvetlen tanítványai voltak (Bornemisza Géza, Perlrott Csaba Vilmos), mások pedig rendszeresen kiállítottak a híres párizsi Őszi Szalonon a Vadak festőivel együtt (Berény Róbert, Czóbel Béla). Hazatérve nemcsak a nagybányai művésztelep, hanem a budapesti művészeti élet szellemiségének átalakítására is kísérletet tettek, s a „neósok”-nak valóban sikerült új fejezetet nyitniuk a magyar művészet történetében. A Magyar Nemzeti Galéria szervezésében 2006. március 17-től július 30-ig látható az a kiállítás, amelyen a „magyar Vadak”, Czóbel, Tihanyi Lajos, Ziffer Sándor, Galimberti Sándor és társaik festészeti és grafikai munkásságának legszebb példái szerepelnek. A magyar anyag mellett egy kisebb kollekciónyi eredeti francia alkotás, Matisse, Derain, Vlaminck, Dufy, Puy, Valtat művei is helyet kapnak, megteremtve ezzel az azonosságok és különbözőségek hiteles együtt-láttatásának a lehetőségét. A kiállítást színes képanyagot és gazdag dokumentációt tartalmazó két nyelven (magyar–angol) megjelenő tudományos katalógus kíséri. A kiállítás várhatóan 2007 folyamán a dijoni Musée des Beaux-Arts munkatársainak közreműködésével Franciaországban is bemutatásra kerül. A kiállítás főkurátora Dr. Passuth Krisztina (ELTE), kurátora Szücs György (MNG).

Bartók-Mozart - a tárgyiasult zene

2006-ra tervezett programjaink közül kiemelten fontosnak ítéljük egy dupla évfordulóhoz, a 250 éve született osztrák zeneszerző Mozart, és a 125 éve született Bartók Béla – galériánk névadója – nevéhez, művészetéhez kapcsolódó meghívásos kiállításunkat.
Olyan képzőművészeket hívtunk meg akik a korábbiakban már egyéni kiállításaikkal sikerrel szerepeltek valamelyik galériánkban, vagy pedig a közeljövőre tervezzük bemutatkozásukat.
A meghívott képzőművészeknek a kiállításon való részvételre nem szabtunk korlátokat a méret és technika megválasztásában.
Arra kértük őket – kíváncsian várva intuícióikat és közlendőjüket –, hogy a két muzsikus-zseni műveinek ihletésében született alkotásaikkal próbálják meg reprezentálni két kultúra különbözőségeit és találkozási pontjait. Tehetségük és kreativitásuk teljes fegyverzetét „bedobva” őszintén és szabadon tárják elénk gondolataikat egyik, vagy másik, vagy mindkét zeneszerzőről. Keressék meg – ha van ilyen – a két művészt összekötő ívet, vagy elválasztó vonalat. Hozzanak létre esetleg két egymásra rímelő műtárgyakat. . A kiállításhoz több zenei esemény, illetve gyermekek számára rendezett múzeumkommunikációs foglalkozás (szakavatott múzeumpedagógus vezetésével) kapcsolódna.

A kiállításon résztvevő művészek (27)

Barabás Márton, Zsenia Bozukova, Bukta Imre, Csemniczky Zoltán, Csurka Eszter, ef Zámbó István, Egyed László, Gerber Pál, Haász Ágnes, Haraszty István, Horváth Éva Monika, El Kazovszkij, Kokas Ignác, Lugossy Mária, Muzsnay Ákos, Pollacsek Kálmán, Regős István, Romvári Márton, Sulyok Gabriella, Szentgyörgyi József, Szepessy Ákos, Székelyi Kati, Szotyory László, Szurcsik József, Szűcs Miklós, Tornay Endre András, Vojnich Erzsébet

A jelen- és a történeti idő paradigmaváltásait reprezentáló zeneművek egyidejű hallgatása a lineáris idő-konvenciót észrevétlenül multilineáris, természeti élménnyé alakítja. A háromdimenziós tér és a három idő-dimenzió együttese akusztikusan modellezi az új paradigmává érett régi tapasztalatot, amely szerint minden telematikusan látott kétség – egység. A tér- és idő-specifikus jelenben az élet információja a mű, és a mű információja az élet. Más szóval, a művek “virtuális”, és az élet “valóságos” (vagy fordítva) tereiben az információk örökösen felcserélődnek, egyesülnek és/vagy szétbomlanak. E műveletek (a kultiváció) folytonos árama (a fluxus) az élő, egészségesen megújuló kultúra sajátossága.

Galántai György akusztikus tér-installációjában, az Artpool P60 kivételes téri adottságait kihasználva, az alábbi művek jelennek meg:

kép: Hajas Tibor (1946-1980): W. A. Mozart: "HAFFNER" SYMPHONY,
hang: Wolfgang Amadeus MOZART (1756-1791): D-dúr "HAFFNER" SZIMFÓNIA (1782)

kép: Erdély Miklós (1928-1986) műhelyéből: Bartók Béla fotómozaik arcképe
hang: BARTÓK Béla (1881-1945): CONCERTO ZENEKARRA (1943)

(a harmadik szektor)
hang: Mieko SHIOMI (1938-) - FLUXUS SZVIT (2002)
(80 ember zenei szótára a Fluxus köréből)

jegyzet: “Mindenhol megfigyelhetjük, hogy a különböző fajta apparátusok merev automatizmussal programozzák az életünket; a munkát az emberekről az automatákra hárítják, és a társadalom nagy része a "harmadik szektorban" üres szimbólumokkal való játékkal kezd foglalkozni; az egzisztenciális érdeklődés a dologi világról átkerül a szimbólumok univerzumára, és az érték a dolgokról áttevődik az információra.” Vilém Flusser (1920-1991)

„New York”

Nemzetközi Utazó Fotókiállítás

Révész Tamás, Pulitzer Emlékdíjas fotográfus 2004-ben, Tokióban mutatta be először „New York” című, 62 fekete-fehér képből álló kiállítását, amelyet mind a látogatók, mind a kritika óriási elismeréssel fogadott. Révész egyedi, sokszor lírai megközelítése elkerüli a közhelyeket, es így ízelitôt kap a nézô a város hétköznapi életérôl. A budapesti kiállítás fővédnöke Göncz Árpád, volt köztársasági elnök lesz.

Révész Tamás, fotográfus és designer, 1946-ban született Budapesten, 1997 óta New Yorkban él. „Szerencsésnek érzem magam, hogy otthon vagyok mind Magyarországon, mind Amerikában és így valamilyen módon mindkét ország hozzájárul az alkotásaimhoz”. Howard Baker Japán amerikai nagykövete a tokiói megnyitón így nyilatkozott: „Révész úr érzelmileg már erôsen New Yorkhoz kötődik, ezért tudja nagyszerűen megragadni a város lelkét és lüktetését képein. Természetesen a technika is fantasztikus.”
A budapesti kiállítást követô években New York következô testvérvárosaiban mutatják majd be a kiállítást: Peking, Kairó, Jeruzsálem, Johannesburg, London, Madrid, Róma és Santa Domingo.

Pituk József Viktorián festészete, grafikai munkássága és egyedülálló, monumentális üvegablak művészete igen jelentős, amellyel hiteles eredeti értékekekt, jelentéseket örökített meg és hagyományozott. A "csak tiszta forrásból" táplálkozó művészet olyan szuverén alkotót rejt, aki istenhívőként törekedett az egyetemesség érzékeltetésére és érthető ábrázolására. Zenei és művészi példaképéhez Bartók Bélához hasonló felfogásban és szándékkal merített kulturális örökségünkből. Számos alkotásának mondanivalója, motívumkincse felidézi Bartók zenéjét, melynek ihletésére több műve is született. 2006-ban Pituk József Viktorián születésének 100. Évfordulójára emlékezünk.

Bartók Béla (1881-1945) zeneszerző és zongoraművész a XX. század első felének egyik legnagyobb nemzeti és nemzetközi komponistája. A népzenei és az új nyugat-európai érdeklődéséből egy teljesen egyéni, eredeti stílust alakított ki. Művészetében ötvöződik a magyar és a nemzetközi életérzés.
Harmadik és egyben utolsó színpadi műve a CSODÁLATOS MANDARIN hangulatában, színeiben is közel áll a vizuális művészetekhez. Bartók művészeti irányzatokra való folyamatos reagálása érezhető műveiben, anélkül, hogy egyoldalúvá válna. Mind eszmei, mind művészeti tekintetben megoldást talált az ellentmondásos világban, mely nagy hatással van korunk művészetére. A Csodálatos mandarin pantomim darab, egyik legszínesebb műve, mely fontos a társművészetek számára. Kisugárzása alkalmas képzőművészeti hangulatok ábrázolására is. Ezért kérjük a BMT művészeit, hogy Bartók ihletésű képző- és iparművészeti alkotásokkal emlékezzünk a nagy zenetudósra.

A kiállítás alkalmával a Belvárosi vonósnégyes és meghívott vendégei adnak nagyszabású ingyenes Bartók koncertet a Nádor Galériában a bartóki ihletésű művek között.

A kiállítás elsôsorban újszerû, friss látásmóddal megjelenített kárpitterveket mutat be az európai zenei élet két meghatározó személyiségének tiszteletére.

A Magyar Kárpitmûvészek Egyesülete jelentôs kiállításokat rendezett az utóbbi években Belgiumban, Franciaországban, Olaszországba, az USA.-ban és Kanadában is, ahol fôként hagyományos “francia-gobelin” technikával készült, XXI. szd.-i mûveket láthatott tôlük a közönség. A mostani szokatlanul újszerû felfogásban készült anyag a kortárs magyar kárpitmûvészet legújabb kísérleteit tárja a látogatók elé, akik a mûhely kiállítással szomszédos teremében a mûvészek legújabb közösen szôtt mûvét, az Országos Széchényi Könyvtár számára
készülô 20 négyzetméteres Corvin-Kárpitok munkálatait is megtekinthetik.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem a Magyar szobrászat modern hagyománya című sorozatában az 1985-ben Franciaországban meghalt Pátkai Ervin munkáiból állít ki.
Pátkai Ervin (szül. 1937) a párizsi Nationale Supérieure des Beaux-Arts-on tanult, Franciaországban nagy sikereket ért el, a 60-as és a 70-es években. Számos szobra áll köztéren. Ez a kiállítás a hagyatékban lévő munkákból készült válogatás.

A kiállítást Bornemisza Eszter textilművész nyitja meg.

Kísérőrendezvények:
2006.március 19-én és április 2-án este 18 órakor, közreműködik az Albert Schweitzer kamarazenekar és szólistái.
Karnagy: Kenessey László
Műsor: W.A.Mozart szerenádok és Bartók Béla kamaraművek (44 duó)

Születésének százhuszonötödik évfordulóján a magyar és az egyetemes zene XX. századi géniusza előtt tiszteleg az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Táncarchívumának Bartók és a tánc című, időszaki tárlata.
Bartók két világhírű tánckompozíciója az 1917-ben Budapesten bemutatott táncjáték, A fából faragott királyfi és az 1926-ban, Kölnben elsőként színpadra vitt, s ott hamarosan betiltott A csodálatos mandarin című pantomim. E két alkotás egyaránt tánczenének született, s nem csupán a bartóki életműnek, de a világ modern zenei kincsestárának is kiemelkedő darabja. A Bartók és a tánc című kiállítás egyik felében e két alkotás magyar adaptációival foglalkozunk. Az anyag hatalmas, hiszen a magyar táncművészet olyan nagyjainak neve kötődik e művekhez, mint Milloss Aurél, Harangozó Gyula, Eck Imre, Seregi László, Imre Zoltán, Fodor Antal, Markó Iván, Bozsik Yvette, Horváth Csaba és mások. A kiállítás másik nagy, és igen tarka egységét a Bartók-művekre – eredetileg nem tánczenének íródottakra – készült alkotások képezik. Néptáncos, kortárs, klasszikus és mozdulatművészeti produkciókkal találkozhatunk e körben is, mely közel száz évet fog át, természetesen napjainkig.
A kiállítás mintegy ötven produkciót ölel fel: anyagában kiváló fotóművészek alkotásai mellett archív, ritkán látható dokumentumok, cikkek, könyvek, eredeti jelmez- és díszlettervek, kosztümök, plakátok és szórólapok láthatók az 1920-as évektől napjainkig.

Kiállító művészek:

Ács József (szobrászművész)
Albrecht Júlia (képzőművész)
Ballonyi Pál Margit (festőművész)
Bán Mária (textilművész)
Domonkos László (látványtervező)
Hajdúfy Zsuzsa (szobrászművész)
Harcsa Béla (filmrendező)
Ilosfai Krisztián (festőművész)
Károlyi Ernő (festőművész)
Kőszegi Anna Mária (kárpitművész)
Kukucska János (grafikusművész)
Mecseki Hargita (szobrászművész)
Novák Fanni (grafikusművész)
Salamon György (festőművész)
Zsámbokréty Dóra (textilművész)

A fenti kiállítókon kívül még 50 meghívott képzőművész műveiből válogat egy öttagú zsűri.