Bázeli Kamarazenekar
Európa egyik vezető kamarazenekara. Hírnevét, nemzetközi rangját – s nem túlzás – zenetörténeti szerepét a legendás Paul Sacher (1906–1999) alapozta meg. 1926-tól 1987-ig dolgozott az együttessel, zenekarvezetőként és karmesterként olyan zeneszerzőktől rendelt, majd mutatott be műveket, mint Bartók Béla, Paul Hindemith, Ernst Krenek vagy Igor Stravinsky, s e művek többsége mára a 20. századi zene klasszikus alkotásaivá váltak. Egész élete során aktív kapcsolatban állt a kortárs zenével. Luciano Berio, Elliott Carter, Cristóbal Halffter, Hans Werner Henze, Heinz Holliger vagy Wolfgang Rihm – s a sort még hosszasan lehetne folytatni – tett eleget Sacher felkéréseinek.
Az együttes első koncertjét 1927-ben tartotta, műsorán Händel-, Bach-, Mozart-művek, valamint (jellemző módon) egy ősbemutató, Rudolf Moser zenekarra és csellóra komponált szvitje szerepelt. Sacher tudatosan fordult a barokk és klasszikus, valamint a modern repertoár felé, úgy vélte, hogy a régi zenében való jártasság nyitja meg az utat a modern művek interpretációja előtt. E filozófia azóta is meghatározza a zenekar működését. Tagjai otthonosan mozognak a régi és a modern hangszeres játékmód területén. Nincs állandó vezető karmesterük, a muzsikusok maguk döntenek a zenekart jellemző sajátos profilról, a vendégszólisták személyéről és a repertoárról. Dolgoztak Giovanni Antoninivel, Philippe Herreweghével, David Sternnel, Paul Goodwinnal. Vendégük volt többek között Barbara Bonney, Thomas Zehetmaier, Gidon Kremer, Pieter Wispelwey, Steven Isserlis, Robert Levin, Andreas Steier, Wolfgang Meyer és Reinhold Friedrich.