Maria del Mar Serrano Rebollo, „Maria Serrano”, a spanyolországi Sevillában született. Gyermekkorában kezdett táncolni. Sevilla kiváló flamencotanáraihoz - José Galván, Los Gitanillos de Bronce, Juan Manuel, Farruco – járt, akik azonnal felismerték rendkívüli tehetségét. 1993-ban André Heller, a népszerű osztrák rendező, meghívta Magneten című showműsorába. Maria fellépésével egy csapásra meghódította egész Németországot, Ausztriát és Svájcot. Az osztrák News című lap egyenesen „a flamenco voodoo királynőjének” titulálta.
2000-ben, a Sevillai Bienal de Arte Flamenco alakította meg saját együttesét, Compańia Maria Serrano néven, amely a RITMO Flamenco-Cubano című produkcióval mutatkozott be a közönség előtt. A mű az egyik legkiválóbb koreográfus, Manolo Marin alkotása. 2001-ben az Entre Flamencos című összeállítás került színre, 2002-ben pedig Maria Serrano elkészítette saját Carmen- adaptációját. 2004-es A flamenco és a tangó találkozása című műsoruk a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében került bemutatásra.
A Compańia Maria Serrano megalakulása óta számos alkalommal óriási sikerrel vendégszerepelt Németország, Ausztria, Svájc, Magyarország, Törökország, Finnország, Dánia, Hollandia, Tajvan, Macedónia, Lengyelország, Mexikó és Olaszország városaiban.

Maria Serrano és Balogh Kálmán 1993-ban találkozott első ízben, a neves osztrák rendező, André Heller Magneten című showműsorában. Később nagy sikerű közös turnét tettek Németországban, Ausztriában és Svájcban.
Serrano és Balogh egyaránt szenvedélyesen keresik az új kifejezésmódokat. Balogh Kálmán a közép-és kelet-európai népzenei hagyományt virtuózan ötvözi a jazz elemeivel. Maria Serrano egyéni flamenco táncnyelve indiai, afro-kubai, arab és argentin elemeket is integrál. "A cigány zene és a flamenco találkozása" című közös projektjük célja a magyarországi cigány népzene és a flamenco közös gyökereinek, szellemiségének, ritmus- és dallamvilágának feltárása és bemutatása. A ritmikus, explozív, rendkívül virtuóz produkcióban 15 spanyol és magyar zenész és táncos vesz részt.

„Nem emlékszem rá, mikor voltam tanúja annak Magyarországon, hogy a közönség ilyen természetes spontaneitással reagáljon, ennyire fesztelenül és felszabadultan nevessen klasszikus operák cselekményének fordulatain. Valószínűleg még sohasem.”
Koltai Tamás – Magyar Rádió, Új Zenei Újság

„…még sohasem láttam a darabnak ilyen komplex, hiteles és költői, mulatságos, felemelő és fájdalmas előadását.”
Fodor Géza – Élet és Irodalom

„Kovalik emberi játszmákat mutat be, az emberi viselkedés színjátékszerűségét viszi színre, s ebben egészen kivételes, mély és gunyoros valóságismeretről tanúskodik.”
Péteri Lóránt – Színház

„A három műre kiterjesztett rendezői koncepció hiányát viszont alaposan megcáfolta az előadás, világos volt, hogy a maratoni táv teljesítését nem három egyenlő hosszú rész lefutásaként éljük át. 13 óra elteltével – a célszalag átszakításának pillanatában – rock-koncertekre jellemző tombolás tört ki a nézőtéren, ahol – tévedés ne essék – zömében nem alkalmi operanézők, nem is csiklandozásra éhes fiatal leánykák és ifjak ültek, hanem többségükben az opera műfaj topérzékenységű fogyasztói.”
Molnár Szabolcs – Magyar Narancs

„Kovalik emberi játszmákat mutat be, az emberi viselkedés színjátékszerűségét viszi színre, s ebben egészen kivételes, mély és gunyoros valóságismeretről tanúskodik.”
Lóránt Péteri – Színház

Rejtő Jenő A detektív, a cowboy és a légió c. kisregénye,
valamint egyéb Rejtő-szövegek felhasználásával.


„Jegyezze meg, fiacskám, hogy ölni mindennel lehet, kivéve a pisztolyt és a kést, amikért ma már semmit nem fizetnek a könyvkiadók. Én például a harmadik fejezetben megöltem az ausztráliai Lady Poczkot a rejtélyes sörnyitó segélyével, amely az embert egyetlen másodperc alatt vegyi képletére bontja. Ha jól emlékszem, ebből a csinos hölgyből nem maradt más, mint egy kevés koffein és hidrogén, amivel szőkítette a haját. De öltek már körömráspollyal, kiskanállal, keresztrejtvénnyel – azonban iparkodjon, kedves bérgyilkos úr, szállja meg az ihlet, mert mindjárt itt lesz a Scotland Yard, és valahová el kell még rejtse a hullámat is…”

Van egy szegény fiú, aki reménytelenül szerelmes, és a halálra készül – jaj, de mennyivel nehezebb megírni a búcsúlevelet, mint leugrani a hídról! És van egy másik fiú, maga a rakás szerencsétlenség – mit tegyen, ha semmire nem alkalmas szegény, legfeljebb az irodalmi Nobel-díjra?
És van két nagy „problémamegoldó”: a csodálatos tejcsarnokosnő (Tóth Ildikó) és Plack, a Vörös avagy Egyszerű Plack (Mucsi Zoltán)…

Rejtő Jenő alig ismert remek novellája alapján Kárpáti Péter írt színdarabot. Hátborzongatóan mulatságos játék – szerelemről és képzeletről, képtelen vágyainkról és a beteljesülésről.