A Fringe Fesztivál szakmai különdíját erősítse meg tapsaival!

Christian Palmer (1811-1875) egy württenbergi kisváros, Winnenden szülöttje. Zenei tanulmányait korán kezdve megtanult zongorázni, orgonálni, csellózni és fuvolázni. A zenével való intenzív foglalkozás mellett teológiai tanulmányokat is folytatott, így mint teológus-professzort és zeneszerzőt egyaránt említhetjük.
Kamaraműveit, a zongorás- és vonóstriókat, zongoranégyeseket tekintélyes családja számára komponálta. Lánya zongorán, fiai hegedűn és brácsán, ő maga pedig csellón adta elő szerzeményeit, melyek még ma is, vagy inkább ma ismét közvetlenül szólítják meg az embert: nyugodt, szemlélődő órákat, fájdalmat idéznek, de sokkal többször derűs hangulatot. A nagy zeneszerzői hagyományok felismerhetők, leginkább a kortárs Mendelssohn hatása érezhető. Palmert így jellemezték korában:
„Harmonikus volt nemcsak játéka, amely során mindenféle csodálatos, derűs és komoly, egyházi és világi, idegen és saját, de mindig léleküdítő dallam született, hanem egész természete s az a nyitottság, ahogyan e dallamokkal bánni tudott.”
A kéziratokat a család örökölte, és a jelenleg élő utolsó leszármazott, Thomas Meyer 2oo5-ben hozta azokat nyilvánosságra. A nyomtatott példányt a család barátja, Hans Martin Rau készítette, innen került a Magyar Zongorás Trió kizárólagos birtokába. Az együttes a művek egy részét, négy zongorástriót a Hungaroton stúdiójában rögzítette 2oo6. június 26. és július 2. között. Ennek a „world première” CD-nek a bemutatására kerül sor a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.

Többszörös versenydíjas, nagyszerű, fiatal magyar zongorista, Kocsis Zoltán és Frankl Péter ajánlásával.

Csodazongorista Moldáviából. 2007-ben már 21 éves lesz.

Hubay (Huber) Jenő, hegedűművész, zenepedagógus, zeneszerző
(Budapest, 1858. szeptember 15. - Budapest, 1937. március 12.)
Előbb atyja, Huber Károly hegedűművész, majd Berlinben Joachim József tanítványa volt. Nagy sikereket ért el 1878-ban Párizsban a Pasdeloup-hangversenyeken. Szakmai felkészültségének is köszönhető, hogy külföldi tartózkodása során jó barátságba került Henrik Vieuxtemps francia hegedűművésszel, aki korának egyik legnépszerűbb előadója volt. Már 1882-ben a brüsszeli konzervatórium vezető hegedűtanára lett. Miután 1886-ban hazatért, a Zeneakadémia hegedű tanszékére került, mely működése alatt nagyon hamar mesteriskolává alakult, ahová szívesen jöttek a külföldi hallgatók is. 1919-től a Zeneakadémia igazgatója, 1920-tól 1934-ig a főigazgatója volt, de lemondása után is tiszteletbeli örökös elnök maradt. Munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal ismerték el. Iskolateremtő munkája, zenepedagógiai tevékenysége mellett az önálló fellépésekről sem mondott le. 1886-ban Popper Dáviddal vonósnégyest alapított, és az 1903-ig működött együttessel külföldön is gyakran vendégszerepeltek.
Korának legnagyobb elõadómûvészei közé tartozott, a romantikus hegedûvirtuóz nemzedék hagyományait folytatta. Kiváló nevelõ volt, a magyar hegedûiskola megteremtõje. Kultúrpolitikája konzervatív volt, nem értett egyet Bartók, Kodály és Dohnányi direktóriumbeli részvételével. Élete végéig a magyar zenei élet hivatalos vezetõje volt.

Gyermekkoruk óta zenélnek, noha nem a zenei pályát választották hivatásuknak. Talán ez a kötetlenség-„komolytalanság” indította őket abba az irányba, hogy a „komolytól” kissé elrugaszkodva civil szakmájuk gyakorlása mellett (sportoktató, illetve villamosmérnök), egyfajta szabadidős tevékenységként saját zenei kifejezésmódjukat, világukat érvényre juttatva kezdjenek saját zeneszámok komponálásába, és előadásába.
A kezdeti bizonytalan próbálkozások és az első kibontakozási kísérletek után az utóbbi néhány évben az egyre gyakoribb fellépési és megnyilvánulási lehetőségek folyamatosan újabb alkotások írására, és korábbi elképzeléseik továbbformálására inspirálták őket. Kísérletező kedvüket bizonyítja, hogy néhány esetben elektronikus zenei alapokkal, valamint digitális effektekkel fűszerezett hangzással is felléptek már.
Jelentős motiváció - és ugródeszka is volt egyben a 2006-os, első Budapest Fringe Fesztivál, melyen szervezői különdíjat kaptak.

Döntően saját számok előadására törekszenek, melyek a könnyűzene dallam- és harmóniavilágát ötvözik a kortárs zene stílusjegyeivel. Műveikben repetitív minimalista témákból kibontakozó popos motívumok éppúgy fellelhetők, mint jazzes hangulatú, kötetlen, improvizatív formák.