Kivándorlók, menekülők, világjárók: magyarok a 19. század utolsó évtizedeitől kezdve érkeztek a világ minden tájára. Közöttük olyan sztár-színészek, akik magukkal vitték a magyar színjátszás hagyományait. Sokan közülük felhagytak művészetükkel, hisz csak keveseknek sikerült nyelvet váltva az új ország nemzeti nyelvén színpadra lépni. Akik folytatták, drámairodalmunk klasszikusait, régi népszínműveket, sírunk-nevetünk operetteket játszottak, így segítettek megőrizni az otthoni ízeket az idegenben élő magyarok szívében, lelkében. Az emigráns magyarok szótárában a színház nem pusztán épület, nem kizárólag művészek közössége, nem fényes és szemkápráztató látványosság, de nem is a „száműzöttek színháza”. Inkább nosztalgia? Egy darab Magyarország. Little Hungary – templomok, iskolai színháztermek, magyar házak dobogóin. A „szétszórt csillagok” színháza.
A kiállítás bemutatja, hogyan igyekeztek a magyar emigráns színházművészek a sokszínű hazai színházi kultúrát a nagyvilágban reprezentálni. Hogyan igyekeztek a magyar kultúra hagyományosnak tekintett színjátékait a magyar nemzeti ünnepekhez kapcsolódó játékalkalmakkor előadni.
A leveleket, szerződéseket, színlapokat, díszletterveket, fényképeket bemutató látványos tárlat megismerteti a mai nézőt az emigráció színházi jelenségeivel; így képet alkothatunk arról, hogy alakult az idehaza legendássá vált színészek külhoni sorsa.