Az alkotók, a koppenhágai Dán Királyi Színház (Det Kongelige Teater) Portscenen Színpada felkérésére, az ifjúság számára állították színpadra Shakespeare örökbecsű tragédiáját. A patinás balett együttes lenyűgöző szépségű Othello produkcióját a modern tánc híveinek és a fiatal nézőknek is tiszta szívvel ajánlhatjuk.

A veszteség mindennapos, fájdalmas élmény. Othello azonban az abszolút vesztes, aki mindenét – szerelmét, talaját, végül önmagát is – elveszíti. Bár hosszú évek kitartó, küzdelmes munkájával elérte, hogy a velencei elit befogadja, és társadalmi presztízsét remek házasságával is növelte, a lenézett Jago könnyen aláássa ingatag önbizalmát, és a tetszetős homlokzaton egymást követik a repedések…

Foto: Morten Abrahansen

A Szigligeti Színház 2009. október 16-án mutatta be Katona József: Bánk bán c. drámáját. Az előadás Erkel Ferenc eredeti zenéjét felhasználva, eklektikus stílusban, gyönyörű képekben gondolkodva szól korunk emberéhez, és veti fel újra a darab örökérvényű kérdéseit. A szolnoki Bánk bán a reformkori érzület szerint kerül színre. Székely László funkcionalista díszlete egy-egy nagy gesztussal jelzi a változó helyszíneket, a falakat a magyar történelmi festészet közismert motívumai dekorálják. Jánoskúti Márta jelmezei a nemzeti romantika festett alakjait utánozzák.

Janet Wong videókompozíciója jótékonyan segíti történelmi ismereteink felelevenítését, illetve pótlását. A mű a klasszikus és a népzenét ötvöző, eredeti hangvételű zenéjét Chris Lancaster (elektromos cselló), Jerome Begin /Juilliard School/ (zongora) és Lisa Komara (szoprán ének) szólaltatja meg. A történeti kort ikonikusan reprezentáló díszleteket Bjorn Amelan, a jelmezeket Liz Prince tervezte. Az előadásban a kiváló táncosok mellett Jamyl Dobson színművész is szerepet kapott. A világítás Robert Wierzel, a hangtechnika Sam Crawford munkáját dicséri.

„Jones koreográfiája úgy buzog és áramlik, mint egy kanyargó kőfal mentén útját kereső folyó. A hol idegesen vibráló lábak, hol összecsukló torzók, hol mértéktartó kettősök alkotta, formális, sok esetben eufemisztikus képek szabályos időközönként a korabeli dagerrotípiákat idéző tablókba rendeződnek.” – Claudia La Rocco, The New York Times, 2008. július 14.

Foto: Paul B Goode

http://www.billtjones.org/repertory/present/serenade_the_proposition/video_of_another_eveningserena.php

A 25 éves fennállását ünneplő Bill T. Jones / Arnie Zane Dance Company új produkciója, a Serenade / The Proposition (Szerenád / Javaslat) Abraham Lincoln születésének 200. évfordulóján Lincoln örökségéről és a történelem természetéről elmélkedik. Lincoln a produkcióban felidézett szavai, valamint a kortársak írásaiból és beszédeiből és egyéb dokumentumokból felhangzó részletek a történelmi aspektus pontos meghatározását szolgálják.

Foto: Paul B Goode

„Mennyire tud hatni az egyén a rendszerre? Mennyire tud hatni a rendszer az egyénre? Kapcsolódjon hozzá vagy kikerülje? Két dolog történhet az emberrel: elfogad és betagozódik, vagy fellázad és kiközösítik, amelybe bizony bele is halhat. Az én Petruskám nem akar Bábu lenni! Csak normális Ember.” (Dmitrij Szimkin)

„11 csodálatos művész küzd Stravinsky mesterművének érzelmeivel, felajánlva testük és lelkük minden rezdülését. Finomra hangolt hangszerként keresik a harmóniát önmaguk, a természet és a társaik muzsikájával. Inak és ínszalagok cikáznak egyetlen esélyt hagyva, a mindenkori áldozat esélyét, amely megváltja az embert és ünneppé teszi az életet a halál örök kísértésével együtt. De az áldozat nem hiábavaló, mert új értelmet, új energiát, új gondolatot szül. Ez teszi ünneppé!” (Kun Attila)

http://www.youtube.com/watch?v=W6h7fd8oshY

A Hunyadi a magyar nemzeti opera első igazi remekműve. A rendező, Káel Csaba szerint „a Hunyadi László a mi történetünk. Ahogy az angolok büszkék Shakespeare által megírt saját történeteikre, királydrámáikra, nekünk is állandóan újra kell mesélni a mieinket, mert ezekből a drámákból eszmélünk arra, hogy honnan is eredünk. Erkel Ferenc remekműve pedig egy ilyen igazi, fordulatokkal és pszichológiai szituációkkal teli tragédia, amelynek konfliktusaiból felrajzolódik számunkra a hatalom labirintusa, amelyből hőseinkkel együtt mi is keressük a kiutat.”

Az előadást felvezeti: Hajós András

Foto: Tóth Tibor

Az ördög tánca a Kárpát-medence régi stílusú, forgós-forgatós tánctípusának megjelenését, elterjedését és utóéletét, valamint az európai kultúrkörrel való szerves kapcsolatát tematizálja. Az alkotó tánctörténeti témához nyúl, de nem historizál.
Több szinten értelmezhető interpretációjában tradicionális tánchagyományainkat az európai kultúrtörténeti korszakok, szellemi és művészeti áramlatok viszonyrendszerében láttatja és gondolja tovább.
Alkotói világában a középkori életszemlélet, a haláltánc, a 15-16. században megjelenő új tánc- és zenei áramlatok, az új táncmód és magatartásformák ma is meglévő nyomai, a barokk érzékiség, az udvari és népi kultúra kölcsönös egymásra hatása, a reformkor és jelen táncszemlélete kap színpadi formát.
A hagyományos néptánc, zene és viselet, valamint a modern szcenikai eszközök feszes dramaturgiai szerkezetben találkoznak, ahogy azt a közönség Hégli Dusan és társulatának korábbi munkáiban (Felföldi levelek, Tánc húros hangszerekre…) már megismerhette.

http://www.ifjuszivek.sk