A Milánói Scala egykori zeneigazgatója (1986-2005), a leghíresebb zenekarok élén vezénylő Riccardo Muti az angol Philharmonia Zenekarral lép fel Budapesten. A zenekar ugyanolyan büszke az olasz karmester irányításával adott korábbi koncertjeire, mint Otto Klemperer, Herbert von Karajan, Wilhelm Furtwangler vagy Arturo Toscanini legendássá vált hangversenyeire. A Philharmonia Zenekar pazar hangzására a budapesti közönség is rácsodálkozhatott már. Az együttes legutóbb Esa-Pekka Salonen vezényletével, a Tűzmadárral és Csodálatos mandarinnal kápráztatta el a magyar publikumot. Tavaszi koncertjükön a zeneirodalom legnépszerűbb darabjaiból adnak hangversenyt.

Többszörös versenydíjas, nagyszerű, fiatal magyar zongorista, Kocsis Zoltán és Frankl Péter ajánlásával.

„Nem emlékszem rá, mikor voltam tanúja annak Magyarországon, hogy a közönség ilyen természetes spontaneitással reagáljon, ennyire fesztelenül és felszabadultan nevessen klasszikus operák cselekményének fordulatain. Valószínűleg még sohasem.”
Koltai Tamás – Magyar Rádió, Új Zenei Újság

Az istenek megbeszélik, hogy Odüsszeuszt végre haza kell engedni, mert ez a tíz éves bolyongás értelmetlennek látszik.
De vajon miért utazik Odüsszeusz tengerről-tengerre, szigetről szigetre? Talán a nők miatt? Vagy a társak iránti barátság az oka? Netán a hírnév, a karrier vonzaná?
Az istenek rádöbbennek: Odüsszeusz utazásának maga a férfiélet leéélése a célja, a félistenlét elvesztése, a földi létbe való teljes integrálódás.
A bábszínházi feldolgozást a humor és a szkepszis jellemzi, talán megbocsátható majd háromezer év után egy ilyen értelmezés.

A szecesszió iparművészete erősen kötődik tervezői egyéniségekhez, akik rendszerint tudatos és sokoldalú művészek, s akik gyakran egyszerre több művészeti ágban alkottak kimagaslót. Az üvegművészet terén közülük különös figyelmet érdemel az amerikai Louis Comfort Tiffany (1848-1933) és a francia Emile Gallé (1846-1904), akik egymástól erősen eltérő irányzatot követve, merőben más formaadó és díszítőtechnikát megvalósítva, más-más tartalmi mondanivalót közvetítve váltak a szecessziós üveg legjelentősebb alkotóivá. Az Iparművészeti Múzeum Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megnyíló tárlata elsősorban az ő remekműveik köré szerveződik, de mellettük – ha csak egy villanás erejéig is – megjelenik a szecesszió üvegművészetének több jelentős európai és magyar képviselője. Ismét látható lesz a múzeum nemzetközileg is ritkaságszámba menő, több mint ötven darabos Tiffany-gyűjteménye és a hosszú ideje csak részleteiben bemutatott - nem kevésbé jelentős – Gallé-gyűjtemény is.

A kiállítás a Magyarországon maximum gyerekversíróként számontartott, de avantgárd művészeti újítóként nem nagyon ismert művészt kívánja megidézni, akinek 1936-ban meghirdetett
Dimenzionista manifesztumát például Arp, Duchamp, Kandinszkij, Moholy-Nagy és Picabia is aláírta.

Tamkó Sirató Károly dimenzionista manifesztuma szerint a müvészetek dimenzionista fejlődés-mozgását az "N+1" képlet fejezi ki. A dimenzionizmus lényege: deduktív a múlt felé, induktív a jövő felé, élő a jelenben.

A "művészet magyarul" címet két dimenzionista megközelítés teszi érthetővé: Tekintsük múltnak, azaz "N"-nek először a "művészet" fogalmát, majd a "magyar" fogalmát, mindkét esetben a másik fogalom lesz a "+1", a jövő. Ebből következik, hogy a magyarok számára a „művészet” akkor
dimenzionista, ha +magyar és a „magyar” akkor dimenzionista, ha +művészet. A várható eredmény amit keresünk - az „N+1” képletet aktualizáló „m+m” - az önazonos élő jelen.

A kiállítás-eseményen bemutatásra kerülnek Tamkó Sirató Károly dimenzionista művei és dokumentumai, Tóth Gábor dimenzionista költészete, továbbá magyar művészek későbbi és legújabb dimenzionista szellemű sík-, tér- és időbeli információi (a kiállítás alkalmából kiírt pályázatra beküldött művekből), valamint az Artpool gyűjteményeiből és archívumából.

Visszatekintve a képzőművészet ősi, két-háromezer éves múltjába, megtalálhatjuk az amerikai indiánok sajátosan egyedi alkotásait. Ezek a munkák az ún. petroglifákon, azaz sziklarajzokon keresztül maradtak fenn az utókor számára.
Az ősi kultúrák alkotói különböző emberi, állati formákat, vadász jeleneteket véstek, karcoltak a sziklába. Amerikában és Afrikában a fent említett módon, de Európában például barlangrajzok vagy festmények formájában fedezték fel ezeket az alkotásokat a későbbi korok kutatói.
Ezen inspiráció hatására a kiállítás kurátora elkészített 30 db sziklarajzhoz hasonló sziluettet, amelyeket archaikus hatást keltő falemezekből alakított ki. Ezeket osztotta ki a kurátor jeles kortárs képzőművészeknek, felkérve őket, hogy próbálják meg a mítoszok világát a modern gondolkozásba átültetni.
A feladat nagy kihívást jelentett a művészek számára, hogy bemutassák, hogyan tud ötvöződni az őskori és a huszonegyedik századi művészet.. Egyéniségük, érzelemviláguk, technikájuk alapján rendkívüli teljesítményt produkáltak, produkálnak, s így olyan műtárgyaknak lehetünk szemlélői, amelyek méltán gazdagítják a kortárs magyar képzőművészet tárházát.