A szenzációs júniusi Parsifal-előadások után nem tűnik lódításnak: Fischer Ádám ismét operaházzá varázsolja a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet.

Ezúttal nem kell a Carnegie Hallba utazni, hogy meghallgassuk a fenomenális gitárduót.

A 13. században élt Árpádházi királylányok közül kiemelkedik sajátos személyiségével és életútjával a fenti három hölgy. Erzsébet gyermekkorára rányomta bélyegét a magyar nemesség által gyűlölt édesanya, Meráni Gertrúd meggyilkolása, amely a kislány szeme előtt megy végbe. Türingiai életében rengeteg jót tett- néha dacolva a korszellem parancsaival. Féltestvére – Jolán- nem szent, de Aragónia királynéjaként máig emlegeti őt a népi emlékezet és a vallásos folklór. Unokahúguk, Szent Margit nem szeretett volna hercegnői életet vinni, s dacolva apjának IV. Bélának- akit második honalapítóként is emlegetnek – határozott kívánságával, elvonult a lelki magányba.
Bánki Éva szerint ezek a lányok nem beszéltek – szemben a kor olasz, francia és német szentjeivel, -hanem cselekedtek. Akkor, abban a korban tették ezt, amikor a nyilvános cselekvés a férfiak előjoga volt. Szent Erzsébet álmában elhangzó Krisztusi mondat is tömören fejezi ki filozófiájukat: „ Ha Velem akarsz élni, én is veled akarok élni.” A főcím pedig – mely a magyar zenében és irodalomban egyaránt jelképes Harmonia caelestisre rímmel- a hercegnők tulajdonképpen beteljesült vágyára utal: kevesen voltak abban a korban, akik a korszellem ellenére földi harmóniában tudtak létezni s ezért mertek is cselekedni.

A misztériumjátékban a három nő csak hangjuk által kel életre. A szereplők zenészek, akik a hangokra válaszolnak, hol régi, hol földi zenével. Néha a zene mozdítja meg a hangokat, véleményt kíván tőlük az elhangzó – esetleg későbbi korokból származó – zenei anyag. A 16 férfiénekes és a „rusztikus díva” (Palya Bea) néha együttes, néha pedig ellentétes zenei reakciókkal lendíti tovább a játékot, amelybe a gyerekhangok a „nagyon égi-nagyon földi” bírákként szólnak bele: angyali részvétlenséggel és könyörtelenséggel.

Mindeközben képek tűnnek föl és képek mosódnak el – ezek az azóta eltelt 800 év művészetének az említett kor szellemiségére, illetve a királylányokra vonatkozó utalásait hordozzák. A gregorián zenei keretbe lépten-nyomon más zenei anyagok villannak be – melyek „eltörik” a sommás 13. századi általános értékítéletünket. A hercegnőkből nők lesznek – ahogy ezt ők is akarták…

A kalauztól (Gál György Sándor) is tudhatjuk, hogy Puccini utolsó operája „kegyetlenül szép zene, kegyetlenül új és éppen ezért megrendítő.”

A hazai táncházmozgalom és a népi iparművészet ünnepe minden évben tízezreket vonz az Arénába.