A cimbalom korszak-, stílus- és műfaji korlátokat nem „ismerő” hangszer. Szakály Ágnes, aki a klasszikus harmóniák, a modern zene és a dzsessz világában is szívesen időz, ezúttal a tér- és időbeli távolságokat meghazudtolva Bach és a kortárs zene, a Távol-kelet és Európa, valamint a hagyományos és az elektronikus zene közé feszíti hangszere húrjait. A művésznő tehát a zene által épít hidakat, de hídpénzre nem lesz szükség.

A fiatal gordonkaművész, a Cambridge-i Egyetemen, a düsseldorfi Schumann Akadémián és a párizsi École Normale-on szerzett diplomát. Európa szerte koncertezik, és az olyan zenei központok mellett, mint London, Párizs, Köln és Budapest, fellépett Svájcban, Olaszországban, illetve Új-Zélandon is. Amikor 1993-ban megnyerte a Budapesti Gordonkaverseny első díját, már jelentős hazai koncerttermekben lépett fel, például a Zeneakadémia nagytermében. Eddigi pályája során olyan világhírű zeneszerzőkkel és zenészekkel dolgozott, illetve szerepelt együtt, mint Kurtág György, Volker Kirchner, Philip Setzer és Nina Tichman. Rendszeres résztvevője olyan rangos nemzetközi fesztiváloknak, mint a Schleswig Holstein Zenei Fesztivál, az Europaische Musikakademie által szervezett Rajnai Vonósfesztivál, vagy a svájci Ticino Musica Festival. Fellépett ezen kívül a budapesti Zsidó Nyári Fesztiválon, valamint a párizsi Fête de la Musique fesztiválon is.

Vissza nem térő lehetőség, hogy a világ egyik (ha nem a) legjobb zenekarának éteri vonóshangzását önmagában élvezzük. A népszerű kompozíciókból készült speciális átiratokat ínyenceknek és „mindenevőknek” egyaránt ajánlhatjuk.

A kiváló klarinétművészt és karmestert legjobb előadóművészeink köszöntik muzsikusi pályafutásának 40. évfordulóján. A műsorban két olyan kompozíció is szerepel, melyet annak idején a legkiválóbb klarinétosok inspiráltak. Brahms trióját a korszak hangszerzsenije, Richard Mühlfeld ihlette, akit a szerző előszeretettel becézett „drága csalogánynak” vagy „klarinétkisasszonynak”. Bartók darabját pedig a korszakos dzsesszmuzsikus, Benny Goodman rendelte. Bartók eleget is tett a felkérésnek, sőt a mű lemezfelvételén, 1940-ben el is játszotta a zongoraszólamot.

A Szapporóban született ifjú zongorista korát meghazudtoló nehézségű programot játszik a Tavaszi Fesztiválon. Természetes, hogy Liszt Ferenc Zeneakadémia szemináriumát kiváló eredménnyel végző pianista programjának centrumában Liszt Ferenc és Bartók Béla művészete áll.

Különleges hangot, különleges világot képvisel az olasz Micrologus Együttes. Műsoraikon a középkori hangszeres és vokális zenét szólaltatják meg. Hogy a régmúlt alkotások szellemét meg tudják idézni, a Micrologus tagjai mélyreható zenetörténeti kutatómunkával, a korabeli források alapos elemzésével készítik elő valamennyi produkciójukat. Az elmúlt 30 évben az együttes a középkori zenekultúra megismertetésében, élményszerű továbbörökítésében nehezen fölülmúlható eredményeket ért el. Minden koncertjük egy középkori kódex megelevenedésével, egy ősi rítus feléledésével, a hallatlanul gazdag, színes és izgalmas középkori mindennapok újraélésével jár együtt. Az időutazásra, a misztikus kalandokra fogékony 21. századi közönség a felfedezés izgalmát éli át minden Micrologus-koncerten.

Nemzetközi kamarazenei fesztiválokon összecsiszolódott, világhírű muzsikusok estje a zeneirodalom páratlan remekműveiből.

A Bartók Vonósnégyes világhírű muzsikusai 1957 októberében adták első közös hangversenyüket, s az elmúlt fél évszázad fellépéseinek száma meghaladja a négyezret. 1963-tól viselik Bartók nevét. Mind az öt kontinenst bejárták, legendás hangfelvételeket készítettek. Az együttes tagjai: Komlós Péter (I. hegedű), Hargitai Géza (II. hegedű), Németh Géza (brácsa), Mező László (gordonka). A kvartett művészi teljesítményét számos díjjal ismerték el: Kossuth-díj (1970 és 1997), Liszt-díj, UNESCO-díj (1964), Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj (1985). Több kortárs magyar zeneszerző (Bozay, Durkó, Láng, Mihály, Szokolay, Petrovics) komponált az együttes számára. A kvartett repertoárja felöleli a vonósnégyes-irodalom teljes spektrumát.

A fiatal zongoraművész 1983-ban született Szevasztopolban. 2006-ban megnyerte a Liszt-Bartók Nemzetközi Zongoraversenyt Budapesten, de nem ez volt az első versenydiadala. 2000-ben, 17 évesen már elhozta a rangos Krainev Zongoraverseny díját is.

Dmitrij Bashkirov tavalyi tüneményes koncertje után kíváncsiak vagyunk, hogy vajon igaz-e a közmondás: a vér nem válik vízzé. Ezúttal ugyanis leánya, Elena Bashkirova érkezik Budapestre. A zongoraművésznő – Daniel Barenboim felesége – remek kamarapartnerek társaságában lép fel, valamennyien a híres Jeruzsálemi Kamarazenei Fesztivál visszatérő vendégei. A fesztivál megálmodója és motorja pedig ki lehetne más, mint Elena Bashkirova.

Mit hallott Bartók Bali szigetének gamelán muzsikájában? Milyennek látott Debussy egy kínai pagodát? Ki volt Csúnyácska, a pagodák hercegnője? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphatunk választ az Amadinda koncertjén, ahol a Triginta együttes közreműködésével tradicionális gamelán zenét is hallhatunk. A hangverseny Tan Dun nagyszabású, drámai művével fejeződik be, melyet Magyarországon az Amadinda mutatott be 2007 májusában. Az akkori koncertről írta egy kritikus: „A darab a kínai-amerikai szerző Tea című operájának zenei világát, atmoszféráját jósolja, szinte előtanulmányként. Tan Dun hangszerhasználatának jellegzetes műve ez, melyben a hagyományos hangszereket organikus, természetes (neszező) hangforrásként kezeli, az organikus képződményeket (kavics, cserép, papír, stb.) pedig hangszerként hasznosítja. E hangszerhasználati elv szerint írta meg operájának partitúráját is. Mindez kevéssé lenne érdekes, ha a Snow in June nem teremtene meg önmagában, a szerzővel kapcsolatos mindenfajta megelőző tapasztalat nélkül is egy hiánytalan drámai folyamatot.”

„Király ő, ha játszik csodás birodalmában” – nyilatkozta Sütő András az akkor még 17 esztendős Érdi Tamás zongorajátékát hallva. Azóta több mint tíz esztendő telt el, és a most 28 éves zongorista birodalma egyre nagyobb, egyre erősebb lett. Mozart, Schubert, Chopin, Liszt, Bartók, Debussy – pianistanemzedékek és közönségük kiapadhatatlan szépségforrásai. És Érdi Tamás bátran merít belőlük. „Játéka akkora érzelmi mélységről és kifejezőképességről tesz tanúbizonyságot, amelyre még a FELTŰNŐ is gyenge kifejezés. Ez az egyik legjobb Mozart-interpretáció az utóbbi időszak terméséből” – írta Thomas McClain az American Record Guide hasábjain. 23 országban játszott már, szólóban vagy híres karmesterek társaságában. Születésekor elvesztette szeme világát, de muzsikusként többet lát a látóknál. Szabó Magda szavaival: „én csak írni tudok, de Tamás ujjaival az Isten üzen.”

"A felsőbb hatalmat érző vagy hívő ember dilemmája istenének összeegyeztethetetlen kettőssége. Ha jó és mindenható, hogy engedhet meg ennyi szenvedést? A válasz csak az lehet, hogy ő maga is szenved bennünk, amiképpen nekünk, magunknak is fáj, ha egy-egy sejtünk szenved. Márpedig a bennünk élő isteni csakis mindkettő, a jó és a rossz ellentétének megtapasztalásán keresztül ismerheti meg önnön valóját, a teljességet: az egészséget a betegség, az örökkévalót a halandó, a fényt az árnyék által. Innen Lucifer nevének értelme: a Fényhordozó. Így a tudás a megértésen át eljut oda, ahol a művészetben a baj és a rossz is szublimálódik, és Schubert dalában egy kisgyermek halála, vagy Liszt Mefisztójának ördögi káröröme képes szépséget idézni. Erről kíván szólni ez az este is, megmutatva Isten két ellentétes arcát a művészet tükrében." (Vásáry Tamás, Tunyogi Henriett)