A. F. Prévost (Prévost d’Exiles, 1697-1763) híres regénye, a Histoire du chevalier Des Grieux et de Manon Lescaut 1733-ban jelent meg és mivel közerkölcsbe ütköző, így társadalmilag elítelendő szerelmi történetet ábrázolt, a könyvet betiltották és elégették. Azonban az összes művei közül éppen Manon Lescaut a XIX. század folyamán számos zeneszerzőt, a XX. sz.-ban pedig több filmalkotót ihletett meg.
Giacomo Puccini munkásságában éppen a Manon Lescaut (1893) bemutatójával érte el első igazi sikerét. Az ezután következő, a nők sorsáról szóló operái – Bohémélet, Tosca, Pillangókisasszony – mindmáig nagy kihívást jelentenek énekeseknek, rendezőknek és a látványtervezőknek egyaránt. A Kijevben élő Szergej Maszlobojscsikov (1957), festőművész, film- és színházrendező pedig a nagysikerű Tosca után érzékenyen lírai és vizuálisan eredeti előadás tervet készített belőle.

A Magyarországon még nem játszott operát a 150 éve született Puccini háromszor is átdolgozta, tehát négy változata van. A végleges változat, melyet hallani fogunk, tartalmazza a mű híres gyászindulóját is, melyet Toscanini a szerző temetésén vezényelt.
Az 1300-as évek legelején játszódó operában Edgart, a hős lovagot egyszerre két hölgy is szereti, az egyik (Fidelia) szelíden, a másik (Tigrana) vad szenvedéllyel. Utóbbi már annyira kényelmetlenné válik, hogy Edgar eljátszatja saját temetését (íme a gyászinduló!), amit szerzetesruhába öltözve néz végig. Ám a szelíd szerelmet végül nem nyerheti el, Tigrana álnok módon leszúrja Fideliát.

Egy új magyar mű a bordeaux-i ősbemutató után itthon is. A történet hazájából a zeneszerző hazájába importált zenés dráma a Tavaszi Fesztivál egyik legizgalmasabb kalandjának ígérkezik.

Ha húsvét, akkor Parsifal. Richard Wagner zenés ünnepi játéka régóta elengedhetetlen eleme az operaházak húsvét környéki repertoárjának.
A monumentális megváltástörténet a Parsifal-mondakörre épül, az opera szövegkönyvét maga a zeneszerző írta. A Magyar Állami Operaházban hagyományosan minden évben színre kerül a mű, és az is tradíció, hogy a társulat legjobb művészei lépnek színpadra a jeles alkalmakkor.

Zenei legenda három felvonásban. A reneszánsz kori történet tétje nem kevesebb, mint a zene megmentése. A sajátos műfajú és különleges színpadi érzékenységet igénylő Pfitzner-darabot Kovalik Balázs állítja színpadra. A címszerepet napjaink egyik legnevesebb tenorja, a mexikói születésű Francisco Araiza énekli. A Zürichi Opera majd 1988-tól a Bécsi Opera magánénekese az elmúlt két évtizedben Mozart- és Rossini-alakításaival hívta fel magára a figyelmet, az olasz lírai-spinto szerepkör legjobbjai közt tartják számon. Herbert von Karajan 1980-ban beválogatta salzburgi Varázsfuvola előadásába (1980), melyet a későbbiekben gyümölcsöző munkakapcsolat követett. Karl Böhm irányításával Belmontét énekelte a mester legendássá vált, utolsó operaprodukciójában (München). 1983-ban Jean-Pierre Ponnelle Manon-produkciójában (Bécs) Des Grieux alakítása keltett nagy visszhangot. A későbbiekben sikerrel formált Wagner-hősöket is, 2000-ben pedig a Ring Logéjaként aratott nagy sikert Zürichben.

Október 29-én új rendezésben mutatta be a Kolozsvári Állami Magyar Színház Puccini fergeteges vígoperáját, a Gianni Schicchi-t, mely alighanem az operaszínpadok egyik legmorbidabb komédiája. A halottas ágy körüli kavalkádot a Magyarországon is jól ismert rendező, Silviu Purcărete állította színpadra.
Purcărete rendezéseit több alkalommal is láthatta a hazai közönség, vendégrendezőként pedig legutóbb a Katona József Színházban dolgozott (Shakespeare: Troilus és Cressida). Munkáit általában merész látványvilág és szabad szövegkezelés jellemzi. Az 1991-ben alapított, világhírű Bulandra Színház egykori igazgatója, aki jelenleg Franciaországban él, több operát is rendezett már, s aki ismeri munkásságát, az sejtheti, hogy a Gianni Schicchi-t sem a hagyományos operaklisék mentén dolgozta fel. A Puccinira jellemző nagyméretű zenekart ezúttal egy kisebb együttes helyettesíti, az átdolgozást Stollár Xénia végezte el. Az operát – a címszerep és Rinuccio kivételével – színészek éneklik, a két énekes pedig teljes színészi vértezetben komédiázik. Igazi „örökösödési háború” bontakozik ki a színpadon, a hoppon maradt rokonság jóval nagyobb, mint azt Puccini színlapja alapján képzelni lehet. Igazi keselyűhad gyűlt a halottas ágy mellé, de nem kell megijedni, mert ez a népség inkább mulatságosan groteszk, s nem félelmetes.

Puccini állítólag azt mondta, hogy ő nem a nagy dolgok muzsikusa, az apró dolgokhoz van érzéke s nem is kíván mással foglalkozni, mint apró dolgokkal. A Bohémélet valóban nem a reprezentatív nyilvánosság hőseinek a sorsáról szól, hanem mindennapi emberek mindennapi életéről-haláláról. De a polgári társadalmon kívül helyezkedő fiatal művészek, a XIX. századi bohémek típusa és életformája micsoda, ha nem mítosz? S legigazibb hazájuk, Párizs, "a XIX. század fővárosa" (Walter Benjamin)? S a 37 éves Puccini szeretetteljes és nosztalgikus visszatekintése saját milánói bohéméletére? Az Ifjúság mítosza. Az opera apró dolgokon alapul, de következetesen poetizálja őket, s poézisükkel fölemeli a mítosz régiójába. A Bohémélet hagyományos előadása 1982-ig ugyanezt a stilizálást nyújtotta a szcenéria és a játékstílus költészetével. Szép példája volt az a budapesti produkció, melyet 1937-ben Oláh Gusztáv és Márk Tivadar jelmezeivel Nádasdy Kálmán rendezett, majd rendezett újra 1957-ben. Az Opera törzsközönsége máig oly mértékben ragaszkodik hozzá - főleg Oláh gyönyörű, de ma már muzeális díszleteihez -, hogy föl sem merülhet egy korszerű felújítás terve.
Fodor Géza

Minden kétséget kizáróan kijelenthető, hogy a Carmen az operatörténet egyik, ha nem a legnépszerűbb darabja. Már az óvodások is nagy magabiztossággal dúdolják a Habanérát vagy a Torreádor-dalt, ám Georges Bizet zeneszerző nem csupán a fülbemászó dallamok miatt foglalhatta el helyét az operaszerzők panteonjában.A Carmen ugyanis a zenei hangulatfestés csúcsa, hiszen bármilyen abszurd, de a francia szerző darabjával tökéletesen megidézi a korabeli spanyol miliőt, a poros Sevillát és környékét.