A Philadelphia Dance Companyt (Philadanco) Joan Myers Brown alapította meg 1970-ben. Az együttes rangját és szerepét jól jellemzi, hogy egyike a Fekete Táncegyüttesek Nemzetközi Konferenciája és a Feketék a Táncban Szövetség alapító szervezeteinek.
Jennifer Dunning, a New York Times nagytekintélyű kritikusa így jellemezte a Philadancót:
„Ők a vidám, éltető kontrasztok társulata, egy tiszteletre méltó intézmény, mely nem vesztette el ifjonti tüzét, az erős technikai alapjaiban rejlő frissességet.” Kritikusaik szerint a Philadanco táncosai képességeikkel és energiájukkal varázsolnak el: olyan formanyelvet használnak, amelyet más társulatok még csak meg sem kísérelnek birtokolni. Játékukban teljes pompájában nyilvánul meg, mire képes az emberi szellem, ha táncban akarja kifejezni magát. A társulat a modern amerikai táncművészet legkiemelkedőbb alkotóinak műveit tolmácsolja. Gazdag repertoárján Bebe Millertől Ronald K. Brownig számos nagyság művét megtalálhatjuk. Túlnyomórészt afro-amerikai táncművészei nemzetközi elismerésnek örvendő intézményekben sajátították el rendkívüli tudásukat: az ő kivételes tehetségükből építkező, philadelphiai társulat joggal, magabiztosan teljesítheti be vállalását: megmutatni a professzionális táncművészet legmagasabb szintjét.

A programot lásd március 14-én.

Az előadás célja egy olyan koreográfia létrehozása, melyben ép mozgásúak és mozgássérültek találkozhatnak a művészi felfedezés és kutatás, egymástól és egymás segítségével való tanulás céljából, annak érdekében, hogy felülvizsgálják egymásról alkotott nézeteiket, előítéleteiket.
Ez az előadás amellett, hogy mérföldkő a résztvevők fizikai és szellemi kibontakozásában, egyúttal óriási jelentőségű is a sérültekről alkotott társadalmi kép, a sérülteket kirekesztő szociális kultúra átformálásában is.
A Tánceánia Együttes Bóta Ildikó vezetésével halmozottan sérült, beszédképtelen fiatalokkal folytatott többéves terápiás műhelymunka eredményeként 2002-ben alakult meg, s azóta számos nagy visszhangot kiváltó nyilvános kortárs táncszínházi előadást hozott létre. A Gördülő Tánccsoport 1999 májusában alakult meg. Műsoraikban - Európában is egyedülálló módon - mindnyájan kerekes székben mutatják be a speciális koreográfiát igénylő repertoárjukat.
A Tavaszi Fesztivál felkérésére egy olyan műalkotás készül Jean-Philippe Heritier svájci zeneszerző eredeti zenéjére, amely nem szánalmat és sajnálatot szeretne ébreszteni a nézőkben, hanem megmutatni, hogy az emberi test és természet korlátok nélkül tud szárnyalni.

Az amerikai modern táncművészet egyik atyjának táncegyüttesét köszöntjük Budapesten, a Tavaszi Fesztiválon: az Egyesült Államok táncművészete bővelkedik páratlan alkotókban, legendás produkciókban, ám a 2008-ban harmadszor Budapestre látogató Limón Dance Company vendégjátékát nyugodtan nevezhetjük történelmi vizitnek.
José Limón a XX. századi amerikai modernek egyik legnagyobb hatású alkotója, kinek nevét maga kifejlesztette, világszerte elterjedt technikája, s napjainkban is működő, több mint hatvan éve alapított, klasszisokból álló társulata őrzi. Limón 1972-ben elhunyt, de remekműveit, örökségét ma is elhivatottan vigyázza és gondozza a Limón Dance Company, a fesztivál sztárvendége. Áttételesen pedig nem csak ők: a mozgás szenvedélyét, szépségét és okosságát elemi erővel felmutató Limón-stílus és technika a mai modernek sokaságának jelent kiindulópontot.
A Mexikóból az Egyesült Államokba gyermekfejjel átkerült, festőművészként induló José Limón delejes erejű táncosként és újító szellemű táncalkotóként vált halhatatlanná. Munkáit a komplex világlátás, mélységes erkölcsiség, társadalmi felelősségvállalás alapvetően jellemzi. Tökéletesre csiszolt kompozícióiban megjelenik vallás- és társadalomképe, érzékenysége. Kodály alkotására komponált Missa Brevise (1958) Kelet-Európa szabadságharcai, The Unsungja (1970) pedig Amerika őslakóinak emlékezete előtt tiszteleg. A Budapesten legutóbb 1998-ban járt világhírű társulat programjában a modern tánc egyik apostolának mesterműveivel találkozhatunk ismét, de a háromféle programban Limón kimagasló pályatársainak, Jirí Kyliánnak és Susanne Linkének egy-egy műve is helyet kap.

Részletes ismertető a március 22-i előadásnál olvasható.

Részletes ismertető a március 22-i előadásnál olvasható.

Részletes ismertető a március 22-i előadásnál olvasható.

Részletes ismertető a március 22-i előadásnál olvasható.

Minden idők talán legrajongottabb táncfilmjének, Carlos Saura Carmenjének egyik vezető szerepét, Christinát táncolta az a Christina Hoyos, aki társulatával látogat el hozzánk. A film főszerepét alakító néhai legenda, Antonio Gades legkedvesebb táncosaként tartotta számon a mára szintén élő mítosszá érett Hoyost.
Társulata vendégjátéka egy háromtételes táncfantázia: utazás délre, a sejtelmesség, titkok, a perzselő szenvedélyek világába. A varázsos út három állomása: az Öröm, a Tragédia és a Szenvedély. Énekesek, muzsikusok és táncosok idézik meg a narancs- és jázminligetek illatát, a tavasz tobzódó ünnepét. Az Örömöt, melynek megosztása a legboldogítóbb érzés. Ám a dalban és a táncban, mint a spanyol lélek ismerői számára nem meglepő, ott a szomorúság: a száraz kopár tájak magánya, a vigasztalan messzeség, az értelmetlen háborúk borzalma is, a kitörölhetetlen fájdalom, a Tragédia, mely oly szövevényesen, szorosan hálózza be Andalúzia lakóinak szívét. És ott van a mindent átjáró, meghatározó Szenvedély, az éteri dimenziókba törő vágy és indulat, a szerelem feltartóztathatatlan lüktetése.

Részletes ismertető a március 26-i előadásnál olvasható.