Roberto Alagna, a szicíliai származású, de Franciaországban született sztártenor, a Luciano Pavarotti Énekverseny egykori győztese Puccini-áriákat énekel. Pályája kezdetén a Bohémélet Rodolfójaként hódította meg a Covent Garden, a Bécsi Staatsoper, a párizsi Bastille Opera, a New York-i Metropolitan és a milánói Scala közönségét, azóta pedig majd’ minden Puccini-opera tenorszerepét énekelte a Toscától a Pillangókisasszonyig, a Fecskétől a Gianni Schicchi-ig. Megszámolhatatlan díjai mellé elnyerte napjaink egyik legtüneményesebb szopráncsillaga, Angela Gheorghiu szerelmét is. Alagna tehát foglalt, de koncertjére még foglalhat helyet!

Radu Lupu többször is megmutatta a budapesti közönségnek, hogy Beethoven zongoraversenyeinek avatott tolmácsolója, ezúttal a IV. zongoraversenyben bizonyítja ugyanezt.

„Király ő, ha játszik csodás birodalmában” – nyilatkozta Sütő András az akkor még 17 esztendős Érdi Tamás zongorajátékát hallva. Azóta több mint tíz esztendő telt el, és a most 28 éves zongorista birodalma egyre nagyobb, egyre erősebb lett. Mozart, Schubert, Chopin, Liszt, Bartók, Debussy – pianistanemzedékek és közönségük kiapadhatatlan szépségforrásai. És Érdi Tamás bátran merít belőlük. „Játéka akkora érzelmi mélységről és kifejezőképességről tesz tanúbizonyságot, amelyre még a FELTŰNŐ is gyenge kifejezés. Ez az egyik legjobb Mozart-interpretáció az utóbbi időszak terméséből” – írta Thomas McClain az American Record Guide hasábjain. 23 országban játszott már, szólóban vagy híres karmesterek társaságában. Születésekor elvesztette szeme világát, de muzsikusként többet lát a látóknál. Szabó Magda szavaival: „én csak írni tudok, de Tamás ujjaival az Isten üzen.”

Puccini állítólag azt mondta, hogy ő nem a nagy dolgok muzsikusa, az apró dolgokhoz van érzéke s nem is kíván mással foglalkozni, mint apró dolgokkal. A Bohémélet valóban nem a reprezentatív nyilvánosság hőseinek a sorsáról szól, hanem mindennapi emberek mindennapi életéről-haláláról. De a polgári társadalmon kívül helyezkedő fiatal művészek, a XIX. századi bohémek típusa és életformája micsoda, ha nem mítosz? S legigazibb hazájuk, Párizs, "a XIX. század fővárosa" (Walter Benjamin)? S a 37 éves Puccini szeretetteljes és nosztalgikus visszatekintése saját milánói bohéméletére? Az Ifjúság mítosza. Az opera apró dolgokon alapul, de következetesen poetizálja őket, s poézisükkel fölemeli a mítosz régiójába. A Bohémélet hagyományos előadása 1982-ig ugyanezt a stilizálást nyújtotta a szcenéria és a játékstílus költészetével. Szép példája volt az a budapesti produkció, melyet 1937-ben Oláh Gusztáv és Márk Tivadar jelmezeivel Nádasdy Kálmán rendezett, majd rendezett újra 1957-ben. Az Opera törzsközönsége máig oly mértékben ragaszkodik hozzá - főleg Oláh gyönyörű, de ma már muzeális díszleteihez -, hogy föl sem merülhet egy korszerű felújítás terve.
Fodor Géza

Részletes ismertető a március 27-i előadásnál olvasható.

Az együttes 2006-ban alakult, és a Bartók zeneház közelségének hatására elkészítette első közös lemezét, melynek anyaga Bartók Béla gyűjtőútjaihoz kapcsolódik. A kárpát medencei gyökerek és a XX. századi progresszív jazz ötvözete érződik az együttes megszólalásában. Igen energikus, de ugyanakkor érzelmekkel teli jazz, amely lehetőséget ad az együttes tagjainak a maximális önkifejezésre.

A koncerten a Budapesti Tavaszi Fesztivál szellemiségéhez kapcsolódóan az európai reneszánsz világát igyekeznek megidézni, majd az együttes arculatára formálni.

A Concerto Jazzenesance képzeletbeli utazás időben és térben, s bár minden kompozíció kötődik valahol a reneszánsz stílus és dallamvilágához, ezekben az átdolgozásokban elsősorban saját élményeik, impresszióik szólalnak meg, mindez érett, karakteres kortárs dzsesszbe ágyazva.

Az együttes sikeresen szerepelt a Varsói Nemzetközi Jazzfesztiválon, és több európai koncerten vett részt.

Vác, a börtön belülről, kívülről. A Duna. A parton az énekesek sminkelnek, készülődnek, sétálnak. A közönség gyülekezik. Körhinta. Légi felvétel: A börtön. (Hangban: A nyitány). A szabadtéri színpadon felmegy a függöny és elkezdődik az opera, melynek jelenetei más-más, külső-belső helyszínen is zajlanak. - A hűséges Leonora fiúruhában, Fidelio álnéven indul igazságtalanul bebörtönzött férje, Florestan kiszabadítására. Elszegődik Rocco börtönőr mellé segédnek. Rocco leánya, Marcellina beleszeret Fidelioba. Pizarro kormányzó meg akarja öletni Florestant még a miniszter látogatás előtt. Leonorának ezt sikerül megakadályoznia. A rabok kiszabadulnak, Pizarrot gaztetteiért kivégzik. Mindenki boldogan ünnepel, csak Macellina szomorú, mert Fidelio nem férfi. - Közben: A művészek nézőként, jelenkori szerepeikben figyelik saját előadásukat. A néző "Leonora" a történet (rabság, várakozás, szabadulás) XX. századi változatát éli végig gondolatban.

A kiállítás elsődleges célja, hogy megismertesse a magyar és kelet-közép-európai közönséget a lipcsei művészeti szcéna festészeti, fotós és más/újabb médiumaiban az elmúlt mintegy másfél évtizedben létrejött produktumaival, az ún. „lipcsei iskola” heterogén, jellegében sajátosan lokális, mégis egyetemes jelentőségű munkáival, szellemiségével.
Célja még a lipcsei kortárs művészeti színtérről alkotott kép árnyalása, a művekről és kezdeményezésekről szerzet kép strukturálása, a lipcsei iskola fogalmának értelmezése olyan művek segítségével és olyan rendezésben, amely(ek) az újraértelmezést segítik.
Célja továbbá leíró és értelmező szövegek megjelentetése (katalógus), az eltérő médiumokban és kifejezésformákban alkotó lipcsei művészek munkáinak értelmezése és művészettörténeti kontextusba helyezése, ezzel világosabb és árnyaltabb kép felvázolása a jelen lipcsei művészetről.
A kiállítás és eseménysorozat egyben lehetőség két egykori szocialista ország poszt-szocialista művészete közötti hasonlóságok és különbségek érzékeltetése, a sajátos kezdeményezések bemutatása, nem utolsó sorban a lipcsei művészet multikulturális elterjedése okainak és körülményeinek kutatása és bemutatása.

Kiállítók:
Tilo Baumgärtel, Cornelia Bienschtock, Wolfram Ebersbach, Tim Eitel, Henriette Grahnert, Matthias Hoch, Martin Kobe, Tobias Lehner, Wolfgang Mattheuer, Maix Mayer, Ulf Puder, Neo Rauch, Arno Rink, Ricarda Roggan, Christoph Ruckhäberle, David Schnell, Annette Schröter, Julia Schmidt, Tilo Schulz, Matthias Weischer

A kiállítást kísérőrendezvények (szimpózium, filmprogram, múzeumkommunikációs foglalkozások) kísérik a budapesti Goethe Intézet, a Videospace Budapest és a Magyar Képzőművészeti Egyetem együttműködésében.

Pintér Márta fotóriporter (jelenleg a BEST magazin képszerkesztője) Hendikep című, 100 képből álló anyagából egy válogatás. A szerző a felvételeket 2003-ban készítette a budapesti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthonban, az intézmény fennállásának 100. évfordulóján, és a teljes anyagot 2003-ban, az emberi jogok nemzetközi napján a Lurdy Házban állította ki.
A most kiállításra kerülő válogatás szűkített változata 2007 tavaszán az Európa Parlament szervezésében, a brüsszeli Magyar Intézetben volt látható.
A képek azt a sok örömöt, küzdést, botlást, játékosságot, vidámságot, mosolyt, huncutságot, életszeretetet mutatja meg, amely csak a gyerekekre jellemző. Akkor is, ha ezeknek a gyerekeknek az egyharmada olyan súlyosan mozgássérült, hogy számunkra már szinte csak a fej, az értelem marad, az életre meg vagy hetven százalékkal kevesebb idő.

Teknős Miklós fotóriporter (Népszabadság főmunkatársa) Táncban elmesélve című képriportja az 1998. évi Sajtófotó Pályázat Művészet és Tudomány kategória I. díját nyerte el.
Amerikai táncosok táncot és mozgásművészetet tanítottak mozgássérülteknek. A kéthetes tanfolyamon a művészi mozgás különleges, a mozgássérültek fizikai adottságait teljesen kihasználó gyakorlatokat egyszerre végezték az egészséges érdeklődők, a mozgássérültek és a hivatásos táncosok. Bizonyítva, hogy a művészi mozgásnak nem lehet akadálya semmilyen fogyatékosság.

Bege Nóra fotóriporter (szabadfoglalkozású) A teremtés mosolya – Baltazár Szinház, Vallauris, 2006 című képriportja a 2006. évi Sajtófotó Pályázat Művészet (sorozat) kategória I. díját nyerte el.
A fotóriporter 2006 nyarán egy hetet töltött el a Baltazár Szinház tagjaival Vallauris-ban, a francia Riviéra egyik városában. Az új színdarab, Picasso: A világ teremtése előkészületeihez „gyűjtöttek” érzéseket, hangulatokat. A színház tagjaival együtt kereste fel Lartigue francia fotográfus kedvelt helyszíneit, és együtt sétáltak Picasso vallauris-i lépteinek nyomán.
A képek ezt a varázslatos, különleges együttlétet mutatják be.

Illyés Tibor fotóriporter (MTI)
Csörgőlabda – Magyarország Európa Bajnok című képriportja 2001. évi Sajtófotó Pályázat Sport kategória II. díját nyerte el.
Magyarország csapata Európa-bajnoki címet nyert, miután 3:2 arányban legyőzte Litvánia együttesét a vakoknak és gyengénlátóknak Budapesten rendezett Csörgőlabda Európa-bajnokság döntőjében. A képriport a küzdelmet és az ünneplést elevenítik fel.

Pásztory Dóra olimpiai bajnok című képriportja a 2004. évi Sajtófotó Pályázat Sport (sorozat) kategória III. díját nyerte el. Pásztory Dóra olimpiai bajnok lett a női 200 méteres vegyes úszás SM8 kategóriában az athéni paralimpiai játékokon. A képek az utolsó méterekről és a győzelem pillanatairól mesélnek.

Az AEGON Magyarország Zrt. és a Bárka Színház együttműködésében 2006 szeptemberében indult a Képzett társítások – AEGON-estek a Bárkában című irodalmi-művészeti sorozat, amelynek keretében a magyar művészeti élet kiválóságai Alföldi Róbert vendégei. A beszélgetésre, felolvasásra, olykor képek bemutatására és vetítésre épülő, a műfaji határokat átlépő esteken mindig hangsúlyos a zene is, hiszen a meghívott zenészek kreatív módon reagálnak mindarra, ami az esten elhangzik vagy látható.