A karmesterként is aktív görög zeneszerzőnő, Konstantia Gourzi 2003-ban a berlini Staatsoper felkérésére egészítette ki Haydn töredékesen fennmaradt operáját, a Philemon és Baucist. Az eredetileg 1773-ban bemutatott, marionettszínház számára készült mű az egymás nélkül élni képtelen öreg párok archetipikus történetét dolgozza fel. A Berlinben hatalmas sikerrel bemutatott produkció a szerző irányításával lesz hallható a Vasúttörténeti Parkban, a színpadi történésekért pedig a bemutatásra aligha szoruló Kovalik Balázs lesz a felelős.

http://www.dohnanyiorchestra.hu/

Valószínűleg még a legemelkedettebb művészi elveket valló zeneszerzőknek is megvolt az a titkos vágyuk, hogy az utca emberének füttyszavában egy napon saját műveikre ismerjenek. Ha valakinek, akkor Puccininak bizonyosan teljesült ez a vágya: az operairodalomból talán semmi sem ment át könnyebben a populáris kultúrába, mint a Turandot híres tenoráriája, a Nessun dorma. Igaz, népszerűségét Puccini már nem érhette meg – 1924-es halála miatt az opera is befejezetlenül maradt. A sláger-státusz önmagában persze nem is sejteti Puccini műveinek lenyűgöző érzelmi dimenzióit. A Turandot esetében a gégerák egyre növekvő szorításában komponáló zeneszerző a lelki újjászületés himnuszát írta meg egy vérengző kínai hercegkisasszony történetéből.

http://www.youtube.com/watch?v=m3KwyR4-lq8

Verdi legkiválóbb és legeredetibb követője, az olasz operairodalom egyik legismertebb alakja, Giacomo Puccini. Az itáliai zeneszerzőt drámai hangvétele és könnyen megjegyezhető melódiái immár több évszázada az egyik legkedveltebb komponistává emelik.
Puccini operái többnyire tragikus hangulatúak, az egyik kivétel a Turandot, amely több tragikus fordulat után boldog véget ér.

http://www.youtube.com/watch?v=m3KwyR4-lq8

Haydn első londoni útjának örömei közé némi üröm is keveredett. A zenekar alig játszotta el a nyitány első negyven ütemét, az Orfeusz és Euridiké, avagy a filozófus lelke első próbáját hatósági emberek szakították félbe, s az angol király és Parlament nevében elrendelték az operával kapcsolatos minden munka azonnali beszüntetését, mondván, semmilyen előadást nem lehet tartani olyan színházban, mely engedély nélkül épült fel. Történt ez 1791 tavaszán, a tűzvész után újjáépített londoni olasz operaházban. A bemutatóra végül csak százhatvan évvel később került sor, Haydn tehát sosem hallotta utolsó, s talán legnagyszerűbb operáját. A szövegkönyv a mitikus alaptörténetet megtoldja egy Orfeusszal versengő kérő, Arideus szerepeltetésével, s Monteverdi és Gluck operáival szemben Orfeusz tragikus halálát is megjeleníti. Ha a londoni incidens meg nem gátolja a további munkát, elképzelhető, hogy Haydn epilógussal zárta volna művét, mely talán megvilágította volna a meglehetősen enigmatikus alcím értelmét.

http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kgf/0/27931/1

http://www.andrearost.com/

http://www.kennethtarver.com/

http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kgf/0/27931/1

http://www.andrearost.com/

http://www.kennethtarver.com/

Fischer Ádám saját bevallása szerint a legjobban operát szeret vezényelni, s e preferencia áldásos következményeit a budapesti közönség már több ízben megtapasztalhatta. Ezúttal a Bécsi Állami Opera művészeinek vendégszereplését irányítja a kiváló karmester, akinek együttműködése az operajátszás legelső vonalát képviselő osztrák intézménnyel 1973 óta tart.

Az „operák operája”, Mozart remekműve több mint kétszáz éve nyugtalanítja a gondolkodó embert. Előadója és hallgatója egyaránt újból és újból megfejtendő rejtvényekbe ütközik zenei-drámai szövedékének számos pontján. S mivel végleges megoldásokra eddig senki sem jutott, minden újabb előadás a felfedezés örömével kecsegtet.

http://www.youtube.com/watch?v=nNGoSFYtZWQ