Kétszáz éve született Félix Mendelssohn, aki az egyetemes zenetörténetben nem pusztán rendkívüli életművének köszönhetően foglal el kiemelkedő helyet. Hiszen az ő nevéhez fűződik a zenei múlt felfedezése, pontosabban annak felismerése, hogy megfelelő interpretációkkal a zenetörténet élővé tehető. Amikor 1829-ben, a 20 éves Mendelssohn vezényletével keletkezése után 100 évvel először hangzott el Bach Máté-passiója, olyas valami történt, ami máig meghatározza zeneéletünket: Bach mindenkori kortársunkká vált. A Budapesti Tomkins Énekegyüttes és Teleki Miklós orgonaművész koncertjének főszereplője ezúttal nem a népszerű hegedűverseny vagy a szimfóniák szerzője lesz, hanem a barokk zenét feltámasztó, Bachot mindennapi kenyérként „fogyasztó” Mendelssohn. A tagadhatatlan Bach-hatást mutató Mendelssohn-motetták és orgonaművek mellett a nagy előd vokális művei és orgonadarabjai is megszólalnak a hangversenyen, így a Mendelssohn zenéjét oly jelentős mértékben meghatározó Bach-hatás zenetörténet-könyvek közhelyszerű megállapításai helyett valódi művészi élményként lesz átélhető.

"A XVI. század derekán a magyarság hitéletét is jelentősen megváltoztatta a reformáció tanainak gyors terjedése, így rövid idő alatt énekes kultúránk szerves részévé váltak a legszebb genfi zsoltárok is. A Kálvin nevével fémjelzett énekeskönyv számos darabja hamar napvilágot látott magyarul. Ezek a korabeli népnyelv fordulatait is mesterien alkalmazó fordítások a mohácsi katasztrófa után megrendült emberek számára bíztatást, hitet és reményt közvetítettek. Anyanyelvű költészetünk is óriási lendületet kapott tőlük, a kottanyomtatás feltalálása pedig a dallamok gyors terjedését tette lehetővé. Mindezek eredményeként a következő századok sorra termették a szebbnél szebb könyveket: pszaltériumokat, graduálokat, kancionálékat.
Az elmúlt négy és fél évszázad során a különböző protestáns felekezetek – részben a teológiai különbségek miatt – eltérően alakították a közös tőről sarjadt zenei repertoárjukat, de a genfi zsoltárok mindegyik alapját képezik ma is. A református magyar falusi ember vallási ünnepein azonban legalább ennyire fontos szerepet töltöttek be azok a népénekek vagy szentes énekek, melyek szerzői sok esetben ismeretlenek. Ezek ritka és rendkívül értékes elemeket őriztek meg a kultúrák egymásra rakódásának folyamatából. A melódiák variánsait, a harmonizációs gyakorlatokat és előadói tradíciókat tekintve éppúgy, mint a szövegeket illetően. A pentaton őssejttől a pszalmodizáló és gregorián zenei hagyományokon át a sajátos népi többszólamúságig csupa olyan szépséges dolgot, amiről az írásbeliség megfeledkezett.
Jómagam, akit több mint fél évszázada Debrecenben kereszteltek „vastagnyakú kálvinistának”, azon töprengtem a Kálvin évforduló közeledtén, hogy ez alkalomból fel kellene tárnunk a református gyülekezeti éneklés és a magyar népzene, a históriás ének és a régizene közötti rejtett, láthatatlan, de jól sejthető alagutakat. Járhatóvá és korszerűvé tenni azokat, fényesen kivilágítani. A zenetudomány izgalmas eredményeit megismertetni a laikus, zeneszerető közönséggel. Erre vállalkoztam hát a kilenc tételes vokális-kamarazenei mű megírásakor. A Magyar kancionálé előadása során fájdalmainkat és reményeinket osztjuk meg az égiekkel a költészet és muzsika közérthető nyelvén. Több évszázados zenei nyelvemlékeket megőrizve, de egyben meg is újítva azokat. A hagyományokat megőrizve és tiszteletben tartva, de az instrumentális hangzást korszerűsítve. A mai ember hit, közösség és összetartozás utáni vágyát szolgálva és azt erősítve.
Hála és köszönet mindazoknak, akik jóvoltából máig fennmaradhattak ezek a dalok: a nehéz sorsú falusi adatközlőknek, a sok-sok névtelen nótafának, a tudósoknak, kutatóknak, gyűjtőknek, a gyakran bujdosásra kényszerülő nyomdászoknak, papoknak, kántoroknak, tanítóknak és költőknek."
Kiss Ferenc

„Jól ismert dolog, hogy Joseph Haydn, a kiváló zeneszerző nem tudja mindig féken tartani a hóbortjait. Sok egyházi szerzeményét nem az Úr templomához illő szent komolyság lelke hatja át, hanem komikus, profán szellemesség. Hogy ne említsünk száz kihívó részletet, elég csak egy bizonyos Agnus Deire hivatkozni, melyben a szívdobogást az üstdob jeleníti meg.” Haydn fiatalabb kortársa, a purista egyházzenész von Mastiaux a Mise háborús időkben Agnusára hivatkozik a fenti idézetben. Az üstdob és a trombiták szava a mű 1796-os komponálása idején zajló napóleoni háborúk fenyegető légkörére is emlékeztet.
A Mise háborús időkben az első darabja annak a hat nagy kései misének, melyeket Haydn II. Esterházy Miklós herceg feleségének írt névnapi köszöntő gyanánt. A huszonnégy évvel korábban, 1772-ben komponált Szent Miklós-mise ugyancsak névnapi ajándéknak készült, I. Miklós herceg védszentjének december hatodikai ünnepére. Közvetlenül a Búcsúszimfónia viharai után, ez a mise csupa életöröm – mintha Haydn hálát mondana vele a hercegnek, amiért pozitívan reagált a szimfónia „figyelmeztető sztrájkjára”.

http://www.szentistvanzene.hu/page.php?id=1

Vezényel: Kovács László
Közreműködik: Skoff Zsuzsanna, Meláth Andrea, Szerekován János, Haja Zsolt – ének, Dúlfalvy Éva – hegedű, ELTE Bartók Béla Énekkara és Egyetemi Koncertzenekara

A koncert mindkét oratorikus műve az énekes császárnéval, I. Ferenc császár feleségével, Mária Terézia Karolinával hozható kapcsolatba. A Te Deumnak ő volt a megrendelője, a Terézia-mise egy előadásán pedig állítólag szoprán szólistaként szerepelt, innen a mű mellékneve. Bár a napóleoni háborúk csatazaja az 1799-ben komponált Terézia-misébe is beszűrődik, a hat kései misekompozíció közül mégis ezt jellemzi a leggyengédebb líraiság. Az 1800-ig elkészült Te Deum különlegessége, hogy gregorián Te Deum-dallamot öltöztet klasszikus zenei köntösbe. Mivel e himnuszt szokás volt győztes csaták utáni hálaadáson énekelni, elképzelhető, hogy Haydn műve köszöntötte az aboukiri győzelem után Eszterházára látogató Nelson admirálist.
Haydn kései művei között érdekes kontrasztanyagot szolgáltat egy korai darab, a G-dúr hegedűverseny. 1769-re datálják, ám régimódi stílusát tekintve az sem kizárt, hogy még az Esterházy-szolgálat előtti időkből, 1761 előttről való.

http://www.zene.elte.hu