Vashegyi György és együttesei 2006 februárjában játszották Haydn csodálatos oratóriumát. A nagyszerű koncertről így számolt be egy kritikus: „A Purcell Kórus szólamai tartalmas, de a zenét szellőzni engedő szövetet alkotnak, mozgékonyak és egészséges anyagúak. S amit a nem-historikus vokális együttesek többsége nem tud: úgy jelenítik meg a nagyságot, úgy idéznek meg szerkesztésben-terjedelemben tekintélyes formákat, hogy nem monumentalizálnak. Vashegyi György tagolt, színekben és kontrasztokban bővelkedő Évszakokat vezényelt, értelmezésében minden lehetséges ponton természetes módon juttatva érvényre a drámai elemeket, a mozgalmasságot, és nyomatékosan hivatkozva a Jahreszeiten legfőbb specialitására, egyszersmind legnagyobb vonzerejére: a kompozíció kedélyvilágát és karaktereit átitató népies zamatokra.”
És hogyan látja a karmester e vonzó kompozíciót? „Az elmúlt évtizedekben a historikus zenei mozgalom egyik komoly kérdése volt, hogy a szinte »bűvös« 1800-as év átlépése után, a későbbi repertoár megszólaltatásakor van-e, lehet-e létjogosultsága és értelme a korabeli, illetve korhű hangszerek használatának. Számunkra Magyarországon e téren az első mérföldkő Joseph Haydn Évszakok című oratóriumának fertőszentmiklósi előadása volt 2003-ban. E művében az 1800-ban hatvannyolc éves mester, aki fiatalkorát még a késő barokk zenei világában töltötte, döbbenetesen biztos kézzel rajzolta, szinte jósolta meg a kibontakozó romantikát, egészen Wagner művészetéig.”

http://www.orfeo.hu/

Frank Wedekind először 1894-ben írta meg Lulu, a végzetes vonzerejű nő történetét Pandora szelencéje című drámájában. Ezt a szöveget azután több alkalommal is, újra, meg újra átírta. Az eredeti kézirat, az ős-változat, kis híján száz évvel később került elő.
„Az emberiség a legközelebbi szabadságharcát a szerelem feudalizmusa ellen fogja megvívni.” Wedekind

A 100 Tagú Cigányzenekar a világon egyedülálló együttes. A magyar és cigány kultúra és a cigányzenekarra hangszerelt, klasszikus zene magas szintű előadásával fennállása óta a zene és a kultúra nagyköveteként több mint 1000 koncertet adott Magyarország legkisebb településének kultúrházaitól kezdve a világ számos híres koncertterméig.

D. M. J. 1953–1977
„Az előadás három nagy cseh zeneszerző – Antonín Dvořák, Bohuslav Martinů és Leoš Janáček – nevének kezdőbetűit reprezentáló címe, a D.M.J. 1953–1977 valójában egy fiatalon elhunyt leány sírfelirata…Vannak helyek, ahol életünk folyamán több alkalommal is valami rendkívüli történik velünk, és vannak olyan kegyelmi pillanatok, amikor megtapasztalhatjuk a tökéletes csendet, az univerzum lüktetését az ereinkben, megérezhetjük Isten közvetlen jelenlétét és szembesülhetünk önmagunkkal…
A helyszín lehet egy hegyvonulat, a sivatag, egy szikla az óceánban, de lehet egy temető is, egy fiatal lány sírja, ahol a sírfelirat döbbenete ráébresztheti a szemlélőt a halál valóságára.”

Mária álma
„A darab egy álmot szeretne átültetni a költészet nyelvéről a tánc nyelvére, jelesül Maria Taglioni, a balett történetének egyik legkiválóbb alakja, a romantika királynője egy álmát, amelyet a művésznő 1847-ben, Londonban mesélt el pszichológusának. Emlékirataiban is részletesen rögzített álma a korát oly sor szinten messze megelőző Taglioni lelkének legrejtettebb zugaiba is betekintést enged. Egyszerre metamorfózis, abszurditás, törékeny líraiság, vaskos humor és prófétai látomás. Valójában két, egymástól lényegében független balett – a művésznő híres Grand Pas de Quatre-jának, valamint a Maria halála után sok esztendővel készült Hattyú halálának bizarr ötvözete, ami a virtuóz balerina különleges érzékenységét bizonyítja… Természetesen elképzelhető, hogy a művésznő nem értene tökéletesen egyet a fenti megfogalmazással, az azonban bizonyos, hogy finom, éteri lénye itt van köztünk, és mosolyog. Mosolyogjunk hát vissza rá.”

Sinfonietta
Az öttételes balett valamennyi tétele folklór alapú, álomszerű vízió. A tánc és a zene tökéletes harmóniáját megvalósító koreográfia a realizmus és az absztrakció határán mozog.

http://www.youtube.com/watch?v=BOWVF74-pjM