|
Azt mondják, Moszkvában – a szovjet rendszer megszűnte óta – mindenből kettő van. Nem kivétel ez alól a zenei élet sem: ha vannak Moszkvai Virtuózok, muszáj lennie egy másik együttesnek is – ők a Moszkvai Szólisták. Ha valaki összekeveri őket, azért minimum komoly dorgálás jár.
Így e sorok írója kínosan ügyel, hogy Moszkvai Szólistákat írjon, ha Jurij Basmet együttesének koncertjéről referál, nehogy úgy járjon, mint az egyszeri kritikus, aki Iván helyett Ádámot mondott. Mindkét együttes világhírű ugyanis, és mindkettő ugyanarról: a nagy orosz vonóshangzásról. E sorok írója pedig él-hal a szép hegedű-, brácsa- és csellóhangokért, így előre tenyerét dörzsölgette, hogy egész este a legnemesebb muzsikákat hallhatja. A dörzsölgetésbe csak némi kételyt vitt, hogy a műsor két átiratból állt – noha Csajkovszkij Firenzei emléke vonószenekari változatban is meglehetősen elterjedt, mégis izgalmasabb az eredeti, szextett-előadás; Brahms Klarinétötösét viszont előre nagyon nehéz elképzelni vonószenekarra, brácsaszólóval.
Revizor Online |
