A Budapesti Fesztiválzenekar és vezetője, Fischer Iván minden évben, a Budapesti Búcsú napján hangversenyt ajándékoz a nagyközönségnek. A Hősök terén kihangosítva elhangzó művek eleddig olyan darabok voltak, melyeknek legalább részleteit ismerhették a nem csak az ajándék papírszékért a térre zarándoklók. Fischer Iván választásait a dörgő taps, a papírszéket kocogtatók hada igazolta. A klasszikus zene sikerdarabjainak egyes részleteit dúdolva vonult el a zenével feltöltődöttek serege a Kodály körönd felé.

Kötve hiszem, hogy Schubert "Nagy" C-dúr szimfóniáját fejből dalolta volna akár csak a töredéke is a népes számú közönségnek. Még ha igaz is, hogy Franz Schubert műveinek alapegysége a dallam, e szimfónia dallamai nem olyan könnyű lejtésűek és könnyen rögzülőek, mint egy Mozart-szimfónia, vagy egy népszerűbb Beethoven-szimfónia dallamai. Fischer Iván ráadásul nem a dallamokra, hanem a könyörtelenül ismétlődő, már-már a megrögzöttség benyomását keltő motorikus kíséretre irányította a figyelmet.